Az összeesküvés-elméletek világa – éppúgy érdekes kívülről, mint belülről

A konteókra (konspirációs teória) az a feltételezés jellemző, hogy bizonyos eseményeket, személyeket egy láthatatlan erő vagy csoport irányít titokban, a színfalak mögött, a tudtunk nélkül. Az ilyen elméletekben nagy szerepe van annak a vélekedésnek, hogy minden mindennel összefügg, és semmi sem az, aminek látszik. Mivel az elmúlt években, különösen a Covid-19 járvány alatt jelentősen megszaporodott a konteók száma, fontossá vált a kialakulásuk és népszerűségük megértése többek közt azért is, hogy hatékonyan lehessen védekezni ellenük. Ma már különböző tudományterületek foglalkoznak ezzel a meglehetősen szerteágazó témával: a pszichológia, a szociológia, a filozófia, valamint a médiatudomány is.

Mi irányítja a konteókat?

Joseph M. Pierre, a Kalifornia Egyetem Pszichiátriai és Magatartástudományi Tanszékén tanító professzor egy 2020-as tanulmányában azt írja,

az összeesküvés-elméletek hátterében leggyakrabban a bizalmatlanság és az információ félreértelmezése áll.

Amikor egy ismeretlen és minket veszélyeztető jelenséggel találkozunk, akkor a biztonságra, a kontroll visszanyerésére van szükségünk, igyekszünk számunkra elfogadható magyarázatokat találni, hogy könnyebben megbirkózzunk a bizonytalansággal. Információhiányos állapotban bárkit elérhet a magyarázatok keresésére való vágy, senki sincs védve, így könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy kétes forrásból szerzett elméletek lehetséges igazságtartalmát latolgatjuk.

A tudomány pedig nem ad mindig minden részletre kiterjedő magyarázatot, és sokszor nem is értjük ezeket. A konteók viszont egyszerűbb és elfogadhatóbb narratívákat nyújtanak, a kontroll érzését is megadva: ha mindössze néhány ember vagy egy csoport irányítja az eseményeket, könnyebbnek tűnik fellépni ellenük, mint olyan események halmaza ellen, amely felett alig van befolyásunk (például egy vírus véletlenszerű terjedése állatról emberre vagy az egész globális felmelegedés).

A média és az internet szerepe

Minél inkább előtérbe helyeződik egy esemény vagy téma a médiában, az interneten, a hétköznapi beszélgetésekben, annál több konteó terjedése kap teret vele kapcsolatban, és minél intenzívebb az érdeklődés, annál inkább gyorsul ez a terjedési folyamat. Ugyanis minél többféle magyarázat és részlet kerül napvilágra az adott témával kapcsolatban, annál több mindent építhetnek bele az összeesküvés-elméletbe a hívei. Kiválogatják a beleillő információkat és úgy magyarázzák, hogy végül a cáfolat is csak alátámasztja a konteót.

Így amíg az elmúlt néhány évben a koronavírussal és a védőoltásokkal kapcsolatos elméletek terjedtek futótűzként, mostanra az ukrán-orosz háborúval, valamint a klímaváltozással kapcsolatos hiedelmek kapnak egyre nagyobb teret. A közösségi média és az internet pedig lehetővé teszi, hogy egy konteó hívei egymásra találjanak a világ minden részéről, tovább erősítve egymást a feltételezésekben, valamint újabb, félreértett vagy hamis információkat osztva meg az adott témával kapcsolatban.

Káros és kevésbé káros

A tévhitekkel ellentétben azonban a konteók nem minden esetben veszélyesek. Ezek az alternatív magyarázatok csökkenthetik a fenyegetés vagy a bizonytalanság érzését, pszichológiai nyereséget hordoznak, átláthatóvá és kontrollálhatóvá teszik a világot. Illetve a valahová tartozás élményét is megadhatja, ha részeseivé válunk egy adott elméletben hívő csoportnak.

A konteók közt akadnak egészen ártalmatlanok és szórakoztatók, ilyenek például azok, amelyek a popkultúrát, a zeneipart érintik. Ide tartozik az a vélekedés, amely szerint

Michael Jackson még mindig életben van, Avril Lavigne meghalt és egy dublőr helyettesíti, Katy Perry pedig valójában JonBenét Ramsey szépségkirálynő (akit 1996-ban meggyilkoltak hatéves korában).

Ennek a gyilkosságnak máig nem tisztázottak a részletei, vagyis mágnesként vonzza a konspirációkat.

Nem is beszélve azokról az énekesekről, akik egyes rajongók szerint az Illuminati titkos társaság tagjai és csecsemők vérével táplálkoznak, ennek köszönhetik emberfeletti képességeiket és örök fiatalságukat (Céline Dion, Mariah Carey, Beyoncé), egyes hírességek pedig, mint például Keanu Reeves, egyenesen halhatatlanok. Ezek az elméletek nem jelentenek valódi veszélyt a társadalom egészére, hiszen egyrészt teljesen irreálisak, másrészt sok esetben maguk az érintett sztárok is jól szórakoznak rajtuk. Megjelenésükkor viszont gyakran szolgáltatnak témát a kamaszoknak, amivel végülis erősödnek a kapcsolataik, a hovatartozásuk.

Az ezekhez hasonló elméletekkel való foglalkozás vonzata ugyanakkor azt is eredményezheti, hogy elszigetelődünk a világtól, elkerüljük az olyan információkat, amelyek ellentmondásba keverednek hitrendszerünkkel. Nem beszélve olyan konteókról, amelyek közvetlen káros hatást fejtenek ki életünkre. Ezek egyik példája a Covid-19 elleni vakcinák körül terjedő számos elmélet, hiszen sokan emiatt nem oltatták be magukat, valamint ez ehhez kapcsolódó kételkedés általánosságban véve is megingatta az orvostudományba és a vakcinákba vetett bizalmat – azóta a hagyományos, gyerekkori védőoltásokkal szemben is nőttek a kétségek, így olyan betegségek is újra terjedni kezdtek, amelyekre már van oltás.

Bizonyos népcsoportok kapcsán is gyakran felmerülnek szörnyű végkifejletű konteók, gondoljunk az antiszemita összeesküvés-elméletre is, amely történelmünk legtragikusabb pusztítását hozta el. Így azért is fontos foglalkozni a témával, hogy soha többé ne fordulhasson elő ilyesmi.

A bizalmatlanság kiterjedése

A másik probléma, hogy a személyek, akik elfogadnak egy konteót valamilyen konkrét eseménnyel kapcsolatban, utána könnyen fogékonnyá válhatnak más hasonló kialakulású, ám az előzőtől eltérő tematikájú elméletekre. Ez logikus, hiszen ha egyszer már kételkedtek a hatóságok vagy a tudományos intézmények szavában, akkor a többi, tőlük származó információt is elkezdik megkérdőjelezni.

Ha fontos témáról szól egy elmélet, logikusan többféle cáfolat születik vele szemben, ezért egyre többen lesznek azok, akiknek a szavában kételkedni kell.

Idővel egyetemi kutatók, tudósok, politikusok, hatósági személyek válnak a konteóhívők szemében hazuggá. Így azok, akik kezdetben például csak a politikai színezetű összeesküvés-elméleteket vélték igaznak, elkezdhetnek más területeket is fenntartásokkal kezelni, és gyakran fogékonnyá válnak az egészségüggyel, a gyógyszercégekkel kapcsolatos teóriákra is.

De kik hisznek a konteókban és miért?

Az alacsony önértékelés, alacsony érzelmi stabilitás, a meggyőzhetőség mind hajlamosíthat erre, de kihatással van rá a különlegesség igénye utáni vágy is: annak az érzete, hogy az illető átlát a szitán, miközben mindenki más át van verve.

Közkeletű elképzelés az is, hogy az alacsony iskolai végzettség együtt jár az összeesküvés-elméletekre való fogékonysággal, ez azonban nem egyértelmű, hiszen például az egészségüggyel kapcsolatos információkat is gyakran pont a magasabban képzett emberek kérdőjelezik meg.

A konteó valójában hiedelem, vagyis érzelmi kérdés,

pszichológiai folyamat, így nem is befolyásolható kifejezetten a racionalitás eszközeivel. Hiedelem, ugyanis valóban bizalmi kérdésen alapul: az információkat nem tudjuk ellenőrizni, csak hinni tudunk a tudományos intézményeknek, a hatóságoknak. Ha valakiben ez a bizalom nincs meg, az alternatív magyarázatok terjesztőinek fog hinni.

Hogyan ne essünk csapdába?

Arra, hogyan védhetjük meg magunkat az összeesküvés-elméletektől, nincs egységes szabályrendszer vagy útmutató, azonban van néhány olyan jel, amire érdemes lehet odafigyelni, amikor valami kétesnek tűnő magyarázattal találkozunk. Gyanúsak lehetnek azok az elgondolások, amelyek azon alapulnak, hogy egy titkos társaság vagy néhány személy összefogása, illetve valami láthatatlan erő, esetleg valamilyen cég tehető felelőssé az elmélet tárgyát képező jelenség kialakulásáért, fennmaradásáért. Logikusan belegondolva, ha vannak is ilyen titkos összefogások vagy természetfeletti mozgatórugók, honnan tudnánk róluk mi, egyszerű emberek, ha egyszer a lényegük pont abban áll, hogy nem tudhat róluk senki?

Az összeesküvés-elméletek egy másik jellemzője, hogy egy esemény hátterében mindig valakinek az érdekét látják. Ilyen lehet például az az elgondolás, hogy bizonyos gyógyíthatatlan betegségek, amelyekre akár egy életen át gyógyszert kell szedni, valójában megszüntethetőek lennének, azonban a gyógyszeripar érdeke a profit, így mindent megtesznek azért, hogy a gyógymód ne derüljön ki. Annak is mindig ajánlott utánanézni, honnan származik az információ az adott témával kapcsolatban, hiszen előfordulhat, hogy olyasmiből keletkezik összeesküvés-elmélet, aminek egyébként van valóságalapja, ezek kiszűrése a legnehezebb.

A felelősségünk

Véleményem szerint a felelősségünk nemcsak abban áll, hogy mi milyen teóriáknak adunk hitelt, hanem abban is, hogyan viszonyulunk azon embertársaink felé, akik ezekben hisznek. A racionális érvelés, a tudományos bizonyítékok ismertetése, bemutatása hatásos lehet olyan embereknél, akiknek nem ezek az elméletek teszik ki a mindennapjaikat, inkább csak kérdéseket tesznek fel, ők lényegében véve meggyőzhetőek.

Ám azokra, akik gyakran osztanak meg ilyen tartalmakat a közösségi oldalakon, ezekre épülő közösségeket, csoportokat működtetnek, esetleg maguk is kitalálnak különféle elméleteket, ritkán lehet hatni. Így velük szemben legfeljebb annyit tehetünk, hogy nem nevetjük ki őket, és ha teszünk is megjegyzést az esetlegesen általuk terjesztett hiedelmekre, azt magára az elméletre tesszük, nem pedig az emberre, aki terjeszti, hiszen valahol ő is csak egy olyan áldozat, amilyenné bármelyikünk válhat egy bizonytalan, rémisztő élethelyzetben.

Olvasnivaló a témában: Krekó Péter: Tömegparanoia 2.0 - Összeesküvés-elméletek, álhírek és dezinformáció;
Jan-Willem van Prooijen: The Psychology of Conspiracy Theories