Mérgezi az ételünk, mégis főzünk vele? – Fókuszban az alufólia

Az alufólia valószínűleg sehol sem lenne az alumínium 1807-ben történt felfedezése nélkül, és Hans Christian Orsted dán fizikust sem mellőzhetjük a sztoriból, aki 1825-ben elsőként állította azt elő. A könnyűfém hamar a toplista élére került: III. Napóleon egyenesen a jövő alapanyagaként tartotta számon, és mivel körülményes előállítása miatt egy vagyonba került, voltak olyan uralkodók, akik saját koronájukat is alumíniumból készíttették. A sokáig státuszszimbólumnak számító, ezüstös színű fém a Hall-Héroult-eljárásnak köszönhetően a század végére könnyen és nagy mennyiségben előállíthatóvá vált, így szinte egyik napról a másikra vált a háztartások meghatározó szereplőjévé.

Az alufólia kialakulásához szükség volt egy kíváncsi és kísérletezni szerető ifjúra, aki a svájci Neuhausenben működő első európai alumíniumgyár alapítójának fia volt. Az ifjú Robert Viktor Neher a hőlégballonozás szerelmeseként azzal töltötte szabadideje nagy részét, hogy rájöjjön, hogyan tudná jobbá tenni a ballonok szigetelését. Kísérletei során arra a megállapításra jutott, hogy ha a selyem ballont alumíniumfóliával borítja be, az tökéletes szigetelést nyújt majd a ballonba eresztett gáznak. És bár ezen a területen az alumínium kudarcot vallott, Neher figyelmét továbbra is az új könnyűfém kötötte le, és rövidesen bele is kezdett az alufólia gyártásának tervezésébe.

Fotó: 123RF 

Az elképzelés azonban közel sem volt újszerű. Ekkor már ugyanis a fólia, mint csomagolóanyag jelen volt a korabeli Európában, csak az nem alumíniumból, hanem ónból készült. Ez korántsem számított a legjobb megoldásnak, így nem meglepő, hogy az élelmiszeripar nagy lelkesedéssel fogadta Neher 1910. október 27-én szabadalmaztatott hengerelt fóliáját. Az elsők között volt a berni Tobler, aki csokoládéit csomagolta a fóliába, de például a svájci Maggi is korán a megrendelők sorába állt. Az alufólia gyártása olcsóbb és kiszámíthatóbb volt, mint elődjéé, ezért szinte pillanatok alatt meghódította a világot, ma pedig már alig akad olyan háztartás, ahol ne használnák.

Az alufólia olyannyira a mindennapjaink része lett, hogy már rutinszerűen használjuk, akár csomagolunk, főzünk vagy épp grillezünk – legtöbbször úgy, hogy nem vagyunk tisztában annak veszélyeivel. Az alumínium ugyanis annak ellenére, hogy egy természetes anyag és csekély mennyiségben a szervezetünkben is megtalálható, komoly gondokat tud okozni. Ha a megengedett mennyiségnél több halmozódik fel belőle a testünkben, súlyos alumíniummérgezést kapunk, melynek tünetei a felfúvódástól és a fejfájástól kezdve egészen az emlékezetvesztésig, sőt, izombénulásig súlyosbodhatnak. 

Sokan ott követik el a hibát, hogy nem veszik figyelembe az egyik legalapvetőbb tényt :

tartós hő hatására az alumínium kioldódhat az alufóliából, és egyenesen az ételünkbe kerülhet. A kioldódás mértéke több dologtól is függ: minél savasabb az adott étel, minél hosszabban fő, és minél nagyobb a hőfok, annál nagyobb a veszély.

Fotó: 123RF  

A szakemberek szerint az alumíniumban az az egyik legveszélyesebb, hogy nagyon ritka az akut alumínium-mérgezés, ezért csak elvétve akad egy-egy kutatás az alumínium és az emberi megbetegedések kapcsolatáról. A valóság azonban az, hogy mindaz az alumíniummennyiség, amit életünk során elfogyasztunk, felhalmozódik a sejtjeinkben, és egyéb tényezőkkel összejátszva egyszer csak eléri a mérgező szintet, ezzel pedig elősegíti a betegségek kialakulását. A kutatók szerint az alumínium mérgező hatásának egyik fő oka az, hogy kiszorítja az egyéb fémeket (például a vasat, a cinket vagy a mangánt), amelyek fontos szerepet játszanak szervezetünk kiegyensúlyozott működésében. A túlzott alumíniumhasználatnak-, fogyasztásnak köszönhetően pedig a hasznos fémek helyére az alumínium épül be, a sejtek hibásan kezdenek működni, vagy adott esetben el is pusztulhatnak.

A kutatók szerint

a legtöbb alumínium az agyban, a csontokban, a tüdőben, a vérben keringő sejtekben és a májban halmozódik fel.

A tudományos vizsgálódások egészen odáig jutottak, hogy bebizonyosodott: az alumínium szerepe egyértelmű az Alzheimer- és Parkinson-kór, illetve a szklerózis multiplex kialakulásában.

Fotó: 123RF   

A csomagolófólián kívül szinte nincs olyan terület, ahol ne találkoznánk az alumíniummal: ott van az ivóvízben, a konyhai edényekben, kozmetikai szerekben, pékárukban, fagyasztott ételekben, de még a sajtokban is. Joghurtos, üdítős dobozok, gyógyszerek és szájvizek is tartalmazhatják, és számos más területen is előszeretettel alkalmazzák a gyártók. Mivel ilyen sűrűn átszövi mindennapjainkat, értelemszerű a következtetés:

egyre nagyobb mértékben tesszük ki magunkat az általa okozott veszélyeknek is. 

Németországban pár évvel ezelőtt nagy vihart kavart az édességekben található magas alumíniumtartalom, melyet egyértelműen a figyelemzavar és hiperaktivitás egyik okozójának tartanak a szakemberek. Volt olyan édesség, amelynek kilogrammjában 42 mg alumíniumot mutattak ki, és ez ijesztően magas szám. 

Az alumínium a legtöbb esetben a bőrünkön át, illetve a levegővétellel jut a szervezetünkbe. Bőrön át a hagyományos alumínium-dezodorok használatával, amik főleg azért rosszak, mert amikor frissen borotvált bőrre alkalmazzuk, a borotválkozás során okozott apró sérüléseknek köszönhetően az alumínium gyorsabban behatol a szervezetbe. Ugyanígy problémát jelenthetnek az alumíniumtartalmú testápolási termékekkel; krémekkel vagy kozmetikumokkal a bőrünkre kerülő részecskék is, ezért vásárlás előtt mindenképpen olvassuk el az összetevőket! 

Tény, hogy az alumíniumot elkerülni nem tudjuk. De mindent megtehetünk annak érdekében, hogy minimálisra szorítsuk használatát.

Fotó: 123RF  

Ajánlott rögtön a legegyszerűbbel kezdeni:

az alufólia elhagyása igazán nem nagy kihívás.

Sütéskor és főzésnél könnyűszerrel kiválthatjuk egy megfelelő főzőedény kiválasztásával, szendvicscsomagoláshoz pedig már számos helyen elérhetők a méhviaszos csomagolók vagy az újrahasznosítható textiltasakok. Grillezéskor használjuk a sütőhöz kapott grillrácsot alutálca helyett, vagy válasszunk a speciális grill-kiegészítők közül. Az edény lefedéséhez sincs szükségünk fóliára: pár hét alatt megszokhatjuk a jénai tálakat, és mire belerázódunk, már nem is fogjuk érteni, hogy miért nem ezt használtuk mindig.

Fotó: 123RF   

Az alufólia egészségre gyakorolt hatása a mai napig tudományos viták tárgyát képezi, hiszen a gyártóknak egyértelmű érdeke, hogy ez a viszonylag olcsón és egyszerűen előállítható anyag a lehető legtöbb területen felhasználható legyen. Én mégis azt tanácsolom, hogy higgyünk a tudományos eredményeknek, és gondolkozzunk el azon, hogy a ma ártalmatlannak tűnő rutinjaink mennyire komoly hatással lehetnek későbbi egészségi állapotunkra, életminőségünkre. Nem hiszem, hogy megéri kockáztatni.

Nyitókép: 123RF