A jövő oktatása – az élménypedagógia, ami felveszi a versenyt a közösségi médiával

Lassan harminc éve dolgozom fejlesztőpedagógusként és edzőként. Tapasztalatom szerint bármilyen téma kapcsán az a belső és külső konfliktusok oka, hogy szembenállások, kőbe vésett meggyőződések mentén döntünk. Pedig a szokatlan váltások valójában eredményes megoldásokat hoznak. A rugalmasság, a különböző nézetek ötvözése, a „vagy” helyett az „és”, az „is” gondolkodásmódja kifejezetten teremtő kombináció. Ilyen lenne számomra egy újszerű oktatási és tehetséggondozási program. Izgalmas lehetőség, ami számos oktatási modellben és a reformpedagógusok módszertanában sikeresen használt elem. 

Míg a tanulás általában inkább az utánzásra és az ismétlésre fókuszál, az élmény alapú pedagógia módszere ehhez hozzáteszi az aktív részvételt és az átélést: közösségi- és személyes tapasztalaton keresztül hat, illetve hatékony tudást hoz létre. Eközben javítja az együttműködési- és problémamegoldó készséget, a motivációt és az önbizalmat. Tehát számos előnye van.

A pedagógia nem mehet el azon tény mellett sem, hogy a szórakoztatás és az oktatás egy új korszakát hozta el a virtuális technikai forradalom.

A tartalmak szűrés nélkül terjednek, hatásuk alól sokan – főleg a fiatalok – nem tudják kivonni magukat. Tehát az oktatásnak szüksége van a megújulásra az élményközpontú oktatás, a változó világhoz való kapcsolódás és annak magyarázata mentén. Ez már nemcsak módszertani és oktatáspolitikai kérdés, hanem egy olyan lehetőség, amely képes társadalmi és egészségügyi problémákat kezelni.

Ugyanis a világ egyre több kihívással kapcsolatban van a huszonnegyedik órában. A természeti környezet pusztulása, a Föld erőforrásainak felélése, a globális felmelegedés hatásai mellett a túlnépesedés, a különböző társadalmi eredetű problémák nehezen visszafordítható tendenciákat indítottak el. Ebben a helyzetben az oktatás úgy hozhat változatásokat, hogy a minőségi tudást és a magasszintű érzelmi intelligenciát összekapcsolja. A kreativitás központi kérdés jövőnket illetően.

Jól működő minták

A finn iskolákban a diákok olyan hasznos ismeretekre tesznek szert a mindennapokból, mint amilyen főzés, a kertészkedés vagy a barkácsolás, emellett rendszeresen sportolnak, zenélnek és táncolnak.

Hogyan lehetséges, hogy a növényekről rengeteg, de szinte csak és kizárólag elméleti tudásanyagot ad át az oktatás a gyermekeinknek?

A japánok szintén egyedülálló módon oktatnak: számukra kiemelten fontos a közösségi gondolkodás, a rend és rendszer kialakítása a mindennapokban. Egészen kiskorban az oktatás részeként kezdenek sportolni, zenét és táncot tanulni. Oktatásuk hasonló a miénkhez, de a közismereti tárgyak mellett sok figyelmet fordítanak a szokások elsajátítására. Az órák közti szünetek jóval hosszabbak, mint nálunk. Biztosítják a feltöltődést, a közösségi élet fejlődését, a nyugodt étkezést.

A tanítás végeztével pedig a diákok közösen takarítják ki osztálytermüket: a labdarúgó világbajnokság alatt a japánok nemcsak azzal döbbentették meg a világot, hogy legyőzték a végső sikerre is esélyesnek tartott Németországot és Spanyolországot, hanem azzal is, hogy

sportolóik az öltözőben, közönségük a lelátókon olyan rendet hagyott maga után, amit hetekig példaként mutogatott az „internet népe”.

Már a pedagógia XVII.-XVIII. századi reformerei – Locke és Rousseau – is rámutattak a példaadás, a tapasztalat fontosságára. Számukra alapvető volt az „ép testben ép lélek” eszménye, a műveltség és a testmozgás egyensúlya.

Mozgás és idegrendszer kapcsolata

Dr. Donauer Nándor klinikai neuropszichológus szerint a világban zajló jelenségek, a civilizációs fejlődés, a testközeli élményekben szegény életmód az oka, hogy egyre több képesség- és viselkedészavaros gyermek és felnőtt van. A kétdimenziós ingerek – a képernyők – kevésbé aktivizálják a különböző idegterületeket, mint a játék vagy bármilyen közösségi tevékenység a valós, háromdimenziós térben. Ez a káros hatás már orvosilag is kimutatható, mérhető.

Szerinte az élményekre hangolt nevelés már az anyaméhben elkezdődik.

Úgy gondolja, a zavarok egy része, sőt, az autizmus, az Asperger-szindróma és a diszlexia is elhárítható így, de legalábbis csökkenthető, ha az anyuka tudatosan elengedi a benne feszülő stresszt, énekel, aktívan él és tudatosan készül a szülői szerepére.

A gyerekek számára pedig javasolja a térbeli tevékenységek rendszeres gyakorlását, mivel a mozgás érettsége formálja az idegrendszer érettségét, hatással van a legmagasabb szintű érzékelési, tanulási, gondolkodási működésekre. Például az izomtónus szabályozásának képességéből lehet következtetni a figyelmi képességek szintjére. Ezért a oktatásban nélkülözhetetlen a különböző élmények, hatások és a mozgás használata. 

Élménypedagógia

Gyermekkoromban bokrokban alakítottunk ki „bunkert”, hóban ástunk futópályát vagy épp kincskeresést játszottunk az iskola udvarán. Salakon fociztunk, az utcán a flaszterre kövekkel rajzoltunk pályát, aminek két végén táskák vagy ruhadarabok jelölték a kapukat: ezek az élménypedagógia elemei is. A közös tevékenység összekapcsol, egy mederbe tereli a résztvevőket. A folyamatot meg kell tervezni, létrehozni, majd belehelyezkedve a megalkotott környezetbe, azt elfoglalhatja a teremtő képzelet.

Az élmény, a hozzá kapcsolódó beszélgetés, a társas helyzetek erősítik szociális terünket, mintákat, álláspontokat hoznak létre. A közösségi értékből így lesz társadalmi érték, a tevékenységből empatikus cselekvés: ahogy a japánok esetében az iskolai tevékenység létrehozta a mások munkájának, környezetének tiszteletét, annak rendben tartásának szükségletét.

Pozitív pedagógia

A hangsúlyok ide-oda tolódnak a pedagógusok elismertsége, szerepe, lehetőségei körül, de talán abban egyetért mindenki, hogy a jövő társadalmát a ma oktatása határozza meg. Az előrelépéshez szükséges lenne a bizalom, a megértő rezonancia, a „Vedd észre a jót!” önerősítő köre a tanárok, szülők és gyermekek között. Az erősségek felfedezése, a folyamatos visszajelzés és a közösségi kapcsolódások. 

Az elfogadás, útmutatás és a sikerélmény összhangja hozza létre a harmóniát, az önbizalmat és a tanulás szeretetét.

A kiközösítés, a lelki terror pszichoszomatikus zavarokat, érzelmi blokkokat, lelki problémákat, figyelemzavart okoz.

Mi segíti a pozitív pedagógiát?

• rendszeres tevékenységekben való részvétel
• a játékszabályok megértése és betartása
• „fejjel, szívvel, kézzel” hármasa, vagyis a gondolkodás, érzés, cselekvés kapcsolata
• az „ismerd meg – mutasd meg” módszere
• a saját élmény formálása és befogadása

Transzferhatás – az élménypedagógia jokere

A transzferhatás a különböző, egymástól látszólag távol eső tudásrészek, érzések, helyzetek összekapcsolását, a gondolatok felszabadítását, vegyítését jelenti egy központi téma kapcsán. A transzferhatás

lehet kreatív asszociációs játék vagy a gondolatok kavargó örökmozgója.

Például: a gyerekek táncórán vannak, aminek témája épp a tangó. Már az is érdekes helyzet, hogy nem a padban ülnek, hanem csoportosan, párosan, nagyobb szabadságot adó környezetben lehetnek együtt. De ez az oldottabb helyzet feladatokat is rejt, amelyek megmutatják, felszínre hozzák az egyéni gátakat és az osztályon belüli kapcsolódásokat, esetleges ellentéteket. Lehetőséget teremtenek arra, hogy alakítsuk a közösséget.

De a tánc kapcsán beszélgethetünk a tánctartásról, viselkedéskultúráról is, Argentínáról, ennek kapcsán a fociról, vagy épp a zene sajátosságairól, annak számolással, térbeliséggel kapcsolatos érdekességeiről. A tanár kiragadhat egy-egy témát, amiről látja, hogy felkelti az érdeklődést, kitalálhat hozzá játékot, versenyt vagy elindíthat egy feladatot, aminek kapcsán a csoport tagjai új ismeretekkel gazdaghatnak, esetleg egymásnak adhatnak át információkat.

Így lehet a tanulás felfedezés és kaland!