Nemrég közzétettünk egy interjút arról, milyen 28 éves nőként HPV-vel élni Budapesten. Mivel a betegséget mai napig számos tévhit övezi, összeszedtük, mi a HPV, mit kell tudni róla – s mi az, amit ideje lenne elfelejtenünk! 

Ha határozottan képviseljük magunkat, mások – akik esetleg nem tudják ugyanezt tenni –, úgy érezhetik, önzők vagyunk. Pedig az asszertív kommunikáció, amely az önérvényesítés kifejezett módja, közel sem mondható önző dolognak. Nézzük meg, miért!

Már maga a „terápia” szó is sokakban félelmet kelt. Vannak, akik egyértelműen a kudarccal, a bukással azonosítják, vagy éppen a kapcsolat megmentéséért tett utolsó lépésnek tekintik. Nézzük meg, tényleg olyan ijesztő-e egy párterápia, mint hisszük!

Mégha a HPV-pozitivitás a legtöbb esetben nem is jelent rákos megbetegedést, az érintettség sokféle pszichés és kapcsolati terhet róhat az egyénre. Zsuzsa (28) érintettként él már több mint egy éve. Interjúnkban megosztotta velünk élményeit és tapasztalatait. 

Amikor arról kérdezünk valakit, mi a legfontosabb számára a párkapcsolatában, vagy mik azok a szempontok, amelyektől harmonikusnak érzi azt, a listában szinte mindig jelen van az intimitás. Valamiért mégis szinte mindenki megéli a párkapcsolata bizonyos pontján az intimitás csökkenését, vagy azt, hogy nehéz azt fenntartani. Szerencsére tehetünk azért, hogy ne az eltávolodás irányába sodródjunk, hanem az összetartozást erősítsük. 

„Komolyan mondom, paranoiás vagy” – hangzik a mondat a villamoson. Huszon-harmincéves, jól öltözött pár beszélget, az egyik fél csattan fel efféleképpen. Az előzményekre nem figyeltem, a felkiáltás után halkabban folytatják, pedig – illetlenség, tudom, de – már egészen érdekelne, milyen kontextusba illett a kifakadás. Mert egészen biztos vagyok benne: jóval többször illetjük ilyen jelzőkkel a többi embert, mintsem kellene, ennek pedig komoly következményei vannak.

A perfekcionizmus, ha túlságosan munkál bennünk, egyenesen gátolja azt, hogy megfelelően működjünk. Nincs azzal baj, ha jók akarunk lenni, de érdemes figyelni rá, hogy ne essünk át a ló túloldalára.

A nők szexualitása régen is megosztó téma volt, és még manapság is megjelennek különféle sztereotípiák ezen a területen. Szerencsére azt a gondolati kört, miszerint a szexualitását megélő nő bűnös vagy mentálisan beteg lenne, már meghaladta a világ. De mi van a nimfomániával? Most akkor a nimfomán nő könnyűvérű vagy pszichés nehézségekkel küzd? 

Manipulátorok bizony vannak, és sokszor nagyon jól rejtőzködnek, mégis szinte minden tettükkel, szavukkal arra törekednek, hogy elnyomjanak másokat, vagy előnyökhöz juttassák saját magukat. Nézzünk néhány tipikus jelet – mindenféle démonizálási szándék nélkül –, ami segíthet a felismerésben!

Az időhöz való viszonyulásunk befolyásolja azt, akik vagyunk és ahogyan élünk. Márpedig az időhöz sokféleképpen lehet közelíteni: van, aki a múltba réved, van, aki a jövőbe menekül, és persze olyan is akad, aki a jelenért feláldozna mindent. De mit árul el rólad az, ahogy az időhöz viszonyulsz? Ennek jártunk utána.

Sokan még egy internet nélküli világban nőttek fel, de szépen becsatlakoztak a változás fősodrába. Az újabb generációk már el sem tudják képzelni az életüket nélküle. És számos ember számára a számítógép egy varázsdoboz maradt, amit vagy távolról, gyanakodva figyelnek, vagy alapszinten pötyögnek rajta. És persze vannak, akik „offline” élnek továbbra is. Lássuk az információs társadalom kapcsán megfigyelhető (generációs) különbségeket! 

Pszichológus vagyok, és régóta foglalkoztatnak a nevek. Sok kutatás született már arról, milyen hatással van ránk az, ahogyan hívnak bennünket, ahogyan a nevünkhöz fűződő viszonyunkat is számos tudós vizsgálta. Néhány évvel ezelőtt jómagam a házassági nevek témájában írtam a szakdolgozatomat. Az érdekelt, ki miért és hogyan veszi, vagy éppen nem veszi fel párja nevét. Azt gondoltam, szinte mindent tudok már a témában… aztán megkérték a kezem.