Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek mennyire okosak, ügyesek és tehetségesek. Az pedig egyértelmű, hogy a sajátunkra mérhetetlenül büszkék vagyunk, bármit is tesz. Minden vágyunk, hogy egyszer egy talpraesett, sikeres felnőtt váljon belőle. De vajon felvértezzük-e őket mindazzal, amire később szükségük lehet?

Iskoláskorunkban a sulistáskánk a mindennapjaink része volt. Ám azonkívül nem igazán volt jellemző, hogy hátizsákkal mentünk volna bárhová is. Mára ez teljesen megváltozott, és én ennek annyira örülök. Bárki, aki a hátán hordja fontos és szeretett dolgait, szerintem tudja, miért is jó hátizsákozni!

Mindenkinek más a lakberendezési ízlése, abban viszont, azt hiszem, egyetértünk, hogy számunkra kedves színekkel, tárgyakkal és képekkel díszített lakásba jó érzés hazatérni. A lakóhely azáltal válik otthonná, hogy valaki belakja és a saját elképzelése szerint alakítja.

Tavasszal újraéled a természet a hosszú, sötét tél után. Rügyeznek a fák, nyílnak a virágok, amelyek megtöltik a levegőt bódítóan édes illattal. Süt a nap, egyre hosszabbak a nappalok, enyhébbek az éjszakák. Ezek mind nagy hatással vannak érzelmeinkre, vágyainkra. Ilyenkor könnyebben is esünk szerelembe.

Ha biciklizésről beszélünk, a mai felgyorsult világ embere elsősorban egy rekreációs sporttevékenységet ért alatta. Természetesen nem jár messze az igazságtól, mert az is. Viszont sokkal több is lehet annál: „haszongépjármű”, hobbi és életstílus egyszerre.

Gyermekkori hajviseletünkről szüleink döntenek, nem sok beleszólásunk van, hogy anya gomba frizurát vágjon-e, vagy a fejünk tetejére szinte fájdalmasan feszes pálmafa copfot gumizzon. Tinédzserként viszont már elkezdjük keresni saját stílusunkat, majd felnőtté válásunkig óriási változásokon megyünk keresztül. Néha pedig felnőttként is azt érezzük, nincs más választás, újra stílust kell váltanunk, ha lelkileg újra egyensúlyba szeretnénk kerülni. Na de mi is áll ezeknek a változtatási kényszereknek a hátterében?

A modern világban a legtöbb ember háztartását elárasztja a műanyag. A színes műanyag csecsebecsék legtöbbször szépek, ráadásul könnyen és egészen olcsón hozzá lehet jutni szinte bármilyen használati eszközhöz vagy játékhoz. Én is használtam, szerettem őket. Nemrég mégis arra az elhatározásra jutottam, hogy megszabadulok az otthonomban a lehető legtöbb felhalmozódott műanyagtól.

Rohanó világunkban néha jólesik egy-egy olyan időtöltés, amelyet nyugodt körülmények között, odafigyeléssel és türelemmel lehet végezni. Ilyen például a kirakózás, azaz a puzzle. Akadhatnak olyanok, akiknek ez gyerekes elfoglaltságnak tűnik, pedig egyáltalán nem az. Egészen meglepő, mekkora kihívást jelenthet egy felnőtt ember számára egy 3000 darabos puzzle kirakása, arról nem is beszélve, mennyit fejleszt a képességeinken. Komoly agymunka, mégis pihentető.

Hatvan évvel ezelőtt, 1961. április 12-én lőtték fel Föld körüli pályára a világ első emberszállító űrhajóját, fedélzetén Jurij Gagarin repülő őrnaggyal, és ennek tiszteletére április 12-én van az űrhajózás világnapja. Az elmúlt hatvan évben óriási fejlődésen ment keresztül az űrutazás; amivel korábban csak sci-fi regényekben találkozhattunk, az ma már sok esetben valóság. Mert az embert soha nem hagyja nyugodni a Földtől való elszakadás gondolata, és van, akit ez komoly tettekre sarkall.

Mindannyian találkoztunk már a jelenséggel, amikor a napsütés beárad egy ablakon és megtelik a helyiség fénnyel. Ezt a gyönyörű látványt azonban sokszor elrontja valami: a szálló, kavargó por. Ha letörlünk egy polcot, holnap törölhetjük újra, szinte azonnal belepi az a bizonyos szürke réteg. Na de mi is az a por? És honnan jön? És vajon miért van, hogy van, akinél egy szem sincs?!

Amikor a kislányom megkérdezte, hány éves a szomszéd bácsi, elővettem a színes abakuszt, és nyolcvankét bogyót elhúztam rajta a százból. Általában egy abakusz elég egy ember életkorának a meghatározásához, viszont azt kevesen tudják, hogy vannak állatok, amelyeknek a regisztrált életkorukhoz még két abakusz is kevés lenne. Mert bizony léteznek közel 200 éves teknősök, a Grönlandi cápák között pedig akad 400 éves példány. És ez az állatvilágban is csodaszámba megy!

Talán nem állunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy az ember az élete felét cipőben tölti. És ha ez igaz, akkor nagyon nem mindegy, milyen minőségű, mennyire kényelmes az a cipő. Mert megannyi káros hatása lehet egy rosszul megválasztott lábbelinek.