Hajstílusok lélektana – Ha érezzük, itt az ideje váltani, vágjunk bele!

Stílus

Hajstílusok lélektana – Ha érezzük, itt az ideje váltani, vágjunk bele!

Gyermekkori hajviseletünkről szüleink döntenek, nem sok beleszólásunk van, hogy anya gomba frizurát vágjon-e, vagy a fejünk tetejére szinte fájdalmasan feszes pálmafa copfot gumizzon. Tinédzserként viszont már elkezdjük keresni saját stílusunkat, majd felnőtté válásunkig óriási változásokon megyünk keresztül. Néha pedig felnőttként is azt érezzük, nincs más választás, újra stílust kell váltanunk, ha lelkileg újra egyensúlyba szeretnénk kerülni. Na de mi is áll ezeknek a változtatási kényszereknek a hátterében?

Az én édesanyám mindig frufrut vágott nekem, gondolom praktikusságból, mert úgy nem lógott a hajam a szemembe. Ám ahogy teltek az évek, egyre kevésbé tetszett a dolog. Szerintem nem illett hozzám, mivel kerek arcformám van, így végül tizenhárom évesen véget vetettem a frufru- korszaknak és hátra növesztettem. Nagyon élveztem, hogy a homlokom szabadon van, és végre lélegzik a bőröm.

A frufruval kapcsolatos kellemetlen emlékeim miatt nagyon meglepődtem, amikor egyik kislányom közölte, szeretné kipróbálni. Próbáltam lebeszélni róla, de a férjem azt mondta, szerinte hagyjuk, lehet, hogy neki jól fog állni, hiszen ovális az arca. Ha pedig mégsem válik be, visszanő hamar. Remegő kézzel, a végeredménytől rettegve vágtam bele kislányom hajába. Hatalmas megdöbbenésemre a frizurája sokkal szebb lett, mint azelőtt. Bájos arcocskájához tökéletesen illett a frufru. Ez nagyon jó tanulság volt számomra. Érdemes megkérdezni gyermekünket, ő milyen hajat szeretne, hiába még csak óvodás. 

Felnőttként már teljesen a mi kezünkben van a döntés. Ám sok esetben a haj, ami nekünk „jutott” nem olyan, amilyenre vágyunk. Gyakran gyűrűgöndör fürtök helyett szögegyeneset szeretnénk, vagy éppen egyenes helyett hullámosat. Ilyenkor sorra vetjük be a különféle praktikákat, mint csavarók, vagy hajvasaló használata. Aki már járt ebben a cipőben, tudja, milyen sok időt vesz igénybe az ilyesmi. Viszont ha ettől jobban érezzük magunkat a bőrünkben, akkor mindenképp érdemes pepecselni vele.

Már pszichológusok is foglalkoztak a témával, miszerint a lelki kiegyensúlyozatlanság, egy trauma átélése vagy akár az újrakezdés reménye rá tud venni minket, nőket, hogy mondjuk hosszú hajunkat egészen rövidre vágassuk. Sokan talán még mindig emlékeznek Britney Spears esetére. Persze ő eléggé a másik véglet, hiszen kopaszra borotválta a fejét, de mégis példa erre a jelenségre.

A külsőnk megváltoztatása egyfajta védekező reakció valamilyen történésre, ami lehet szakítás, a munkahelyünk elvesztése, akár gyász.

Néha viszont ezeknél apróbb dolgok is kiválthatják belőlünk a változtatás vágyát. Lehetséges, hogy nem is sejtjük, miért érezzük szükségét ennek, de tudjuk, meg kell tennünk, mert utána talán tényleg minden jobb lesz. 

Erre én is jó példaként szolgálok. Közel két évvel ezelőtt egy kisebb műtéten estem át. A műtét közben viszont komplikációk adódtak és majdnem elvéreztem. Amikor az altatásból felébredtem, azonnal tudtam, hogy valami nincs rendben. Ijesztően erőtlen és falfehér voltam. Három pici gyermek édesanyjaként ilyesmit átélni lelkileg nagyon megterhelő volt. Legyengültem, folyamatos álmossággal és remegéssel küzdöttem heteken át. A nagy vérveszteség miatt a hajam is hullani kezdett. Egyre kevésbé éreztem magam önmagamnak.

Cseppet sem voltam megelégedve azzal a nővel, akinek a sápadt arca és karikás szemei visszanéztek rám a tükörből.

Valami elkezdett megfogalmazódni bennem. Rájöttem, hogy szeretném, ha a világéletemben hosszú hajam mostantól rövid lenne. Covid idején nem szívesen mentem fodrászhoz, így megkértem a férjem, vágja le. Mivel bátor és vállalkozó szellemű fiatalemberről van szó, szívesen segített. Az új, nagyjából állig érő frizurám fantasztikus hatással volt rám. Sokkal dúsabbnak tűnt, és kiderült, hogy kifejezetten jól áll nekem ez a frizura.

Szinte biztos vagyok benne, ha nem éltem volna át a műtétem kapcsán azt a szörnyű időszakot, soha nem próbáltam volna ki a „bob frizurát”. De örülök, hogy megtettem. Bár a hajhullás ellen kifejlesztett sampon és a sok vitamin kezdte megtenni a hatását, és a kihullott szálak helyén megszámlálhatatlan babahajam kezdett nőni, az új stílus rengeteget segített nekem túljutni az engem ért traumán. Arról pedig végképp fogalmam sem volt, hogy a hajmosás és szárítás ezerszer könnyebb és egyszerűbb rövid haj esetén.

A hajfestés is közkedvelt módja a külsőnk megváltoztatásának. Olykor a barnák szőkék szeretnének lenni, vagy a vörösek feketére vágynak. Ismerek olyan nőt, aki már a húszas évei végén erősen őszülni kezdett, ilyen esetben abszolút érthető, ha az ember már ekkoriban festéshez folyamodik. Manapság már a szivárvány bármelyik árnyalatában pompázhatunk, akár több színű is lehet a hajkoronánk. Mindenki eldöntheti, mennyire különös és szokatlan külsőt szeretne. Néha jólesik kitűnni a tömegből.

Izgalmas dolog ilyesmire szánni magunkat, de ehhez nem feltétlenül kell várni addig, amíg valami rossz történik velünk, amit szeretnénk a hátunk mögött hagyni. Ha az új stílus mégsem az igazi, nem kell megijedni, egészen gyorsan visszanő az eredeti hossz, vagy visszatérhetünk a már jól megszokott színhez. Amikor nem vagyunk a helyzet magaslatán, különösen fontos, hogy meg legyünk elégedve a külsőnkkel. Fontos szeretni önmagunkat. Hiszen ha mi nem így érzünk magunk iránt, hogy is várhatnánk el másoktól, hogy szívesen töltsenek időt a társaságunkban? Nem mindegy, milyen a kisugárzásunk, mit közvetítünk a környezetünk felé. Ha úgy érezzük, jólesne egy kis stílusváltás, vágjunk bele bátran!

Forrás: ITT 

Ajánljuk még: