Sok szuper tanárt ismerek, nem egynek közülük sajátos életútja van. És bár nem szokásom interjúkat készíteni a rokonaimmal, a sógorommal most mégis kivételt teszek. A férjem bátyja ugyanis testnevelő, igazi sportember, örökmozgó csapatjátékos, aki a munkájában sem követ konvenciókat: eddig csak nemzetközi iskolákban tanított, angol nyelven. Jelenleg második éve él és dolgozik Moszkvában egy, a mi iskoláinkhoz kicsit sem hasonlító intézményben. Különleges interjúnk egy különleges utakon járó pedagógussal.

Vajon mások is néznek animét Magyarországon? Más nők, anyukák is belesírnak a párnájukba, nehogy a kicsik felébredjenek a másik szobában? Ők is elolvadnak, ahogy a képernyőn kibontakozik szemeik előtt egy kedves és ártatlan szerelem? Egy animerajongó írása.

Iskolás koromban nem igazán brillíroztam testnevelésórákon. Félszeg voltam és bátortalan, a tanáraim pedig meg sem próbáltak ösztönözni. Ahelyett, hogy odaálltak volna mellém, amíg a bordásfalnál bénáztam a fejállással, inkább beírtak egy kettest. Meg sem fordult a fejemben, hogy egy testnevelő felesége leszek, az pedig a legmerészebb álmaimban sem jutott eszembe, hogy lesz egy sport, amiben jó leszek, és versenyekre fogunk járni a férjemmel.

Háziállatot ajándékozni egy arra vágyó kisgyereknek csodálatos dolog, de egyszerre ingoványos talaj is. Egy kisállat ugyanis rengeteg gondozást és figyelmet igényel, néha – úgy tűnik – annyit, mint egy kisbaba. Ám a velük való foglalkozás és a jelenlétük nagyon jótékony hatással lehet minden gyermek és felnőtt gazdira is. Az viszont nem mindegy, hány éves az a bizonyos gazdi. Tizenkettő? Esetleg hat?

Sokan azt gondolják, hogy gyerekes dolog naplót írni. Én harminckét éves vagyok, feleség és édesanya, mégis minden este vezetek naplót. Írni a vívódásainkról, érzelmeinkről, vagy akár életünk legszívmelengetőbb történéseiről, nem gyerekes, sokkal inkább emberi dolog.

2011 nyarán költöztem az Amerikai Egyesült Államokba tanulói vízummal, au pair-ként. Egyik napról a másikra belecsöppentem egy virginiai család életébe, kaptam egy gyönyörű szobát saját fürdőszobával, egy hatalmas terepjárót, amit nem mertem vezetni friss jogosítvánnyal, majd kezembe nyomták az akkor három hónapos kisbabát. Félelmetesnek tűnő, hatalmas kalandban volt részem. 

Néhány napja a hála egy új szintjére leltem rá magamban. Nap mint nap örülök neki, hogy szerető férjem van, akivel három egészséges és csodálatos gyermeket nevelünk, de most belém hasított az érzés, hogy ugyan még fiatal vagyok, de máris sikerült valóra váltanom egy gyerekkori álmom.

Néha egy masszázs menti meg az ember életét – a szó legszorosabb értelmében. Egy bőrrákkal diagnosztizált apuka és családjának története.