„Próbálom lelassítani a fénysebességgel múló gyermekéveket” – ez a slow parenting a gyakorlatban
A slow parenting mint nevelési módszer újra hódít. A mindig elfoglalt, siető szülőket arra ösztönzi, hogy lassítsanak le, éljék meg gyermekeikkel a vissza nem térő pillanatokat. Én teljesen ennek a módszernek a híve és elkötelezettje vagyok. Mindig az ösztöneim után megyek, hagyom a gyerekeimet játszani, és azt is, hogy a világot a saját tempójukban fedezzék fel.
Félre a komolysággal: ezért szeretek bolondos szülő lenni!
Vannak dolgok, amelyek hatalmas boldogságot okoznak a kicsiknek és én is kifejezetten jól szórakozok. Megosztom veletek, számunkra mik azok, amik egy kis színt visznek a napjainkba, és egy egészen új, minőségibb szintre emelik a szülő-gyermek kapcsolatot, legalábbis nálunk.
Push up helyett csipke, balerina helyett edzőcipő, avagy így találtam meg az anya-stílusom
Fiatalként, gyermekvállalás előtt előszeretettel követtem az aktuális trendeket, szebbnél-szebb ruhákat vásároltam magamnak, és így visszagondolva, csak úgy sugároztam. Majd megszületett életünk értelme, és háttérbe szorultak a csinos ruhadarabok. Mostanában pedig egyre inkább foglalkoztat: vajon meg lehet-e találni a középutat a divat és a kényelem között?
A költözés tükröt tart, pedig már anélkül is nehezen bírható, főleg három kisgyerekkel
Életünk első, nagyon is meghatározó szakaszában otthon, a szüleinknél lakunk. Később szárnyainkat bontogatva beköltözhetünk kollégiumba, utána sokunknál elkezdődött az albérletezés, akár együtt néhány jó barátunkkal. Majd amikor megtaláltuk a hozzánk illő személyt, újabb otthon után nézünk. Ha gyerekeink lesznek, ismét egy új, nagyobb helyre van szükségünk, és így tovább. A költözés része mindenki életének.
A kardszárnyú delfin még öngyilkosságra is képes – és ez is az emberi tevékenység következménye

Hatéves lehettem, amikor anyukám megengedte, hogy fent maradjak és megnézzek egy filmet elejétől a végéig. Szerintem ez volt az első ilyen alkalom, mert általában nyolckor kezdődtek a filmek, és nekem nem sokkal utána le kellett feküdnöm. Ám aznap ébren maradhattam, amiért mindig hálás leszek. Ugyanis a film, amit akkor láttam (Szabadítsátok ki Willy-t!), olyan meghatározó élményt nyújtott számomra, ami miatt a kardszárnyú delfin lett a kedvenc állatom! Ez azóta is töretlen. 

Alapvető dolgok, amikre ha megtanítjuk a gyerekeinket, jobb felnőtté válnak
Mindannyian tudjuk, hogy a gyerekek mennyire okosak, ügyesek és tehetségesek. Az pedig egyértelmű, hogy a sajátunkra mérhetetlenül büszkék vagyunk, bármit is tesz. Minden vágyunk, hogy egyszer egy talpraesett, sikeres felnőtt váljon belőle. De vajon felvértezzük-e őket mindazzal, amire később szükségük lehet?
Hátizsák nélkül szinte meztelennek érzem magam
Iskoláskorunkban a sulistáskánk a mindennapjaink része volt. Ám azonkívül nem igazán volt jellemző, hogy hátizsákkal mentünk volna bárhová is. Mára ez teljesen megváltozott, és én ennek annyira örülök. Bárki, aki a hátán hordja fontos és szeretett dolgait, szerintem tudja, miért is jó hátizsákozni!