Csak spúr emberek vásárolnak használt dolgokat?
A fenntartható divatnak megvannak a maga bloggerei – én speciel nem tartozom közéjük, de a példájukon okulva igyekszem tudatosan vásárolni, jobban mondva tudatosan nem vásárolni. Idén egész hosszúra sikeredett a ruhaböjtöm.
Most, 2020-ban tényleg ki lehet jelenteni, hogy elborít bennünket az olcsó, keletről behozott kacatok tömkelege, egy szemétkupac a fél világ. Te miért veszel részt ebben az egész őrületben?
A lomtalanítás győztese nálam kétségkívül a fürdőszoba lett, főleg, ha arra a húsz színben pompázó szemhéjfesték-palettámra gondolok, amiből sosem használtam többet három-négy színnél. Higgyétek el: ha attól sikerül megszabadulnia az embernek, akkor mindentől sikerül.
A stresszes időszakokban néha én is el-eljátszottam a gondolattal, hogy feladom a munkám, leköltözöm az Isten háta mögé és az önellátás utopisztikus gondtalanságában élem majd tovább az életem – de aztán rögtön emlékeztetem magam, hogy az önellátás valójában nem az a cukorszirupos álom, mint ahogy a Farm ahol élünk című sorozat mutatja, akármennyire is próbálnak velünk mást elhitetni.
A kedvenc hónapom az aranyfényben és csupa bordó-sárga falevélben úszó október, és nem azért, mert ekkor van a születésnapom, hanem mert egész évben soha nem tudok úgy lelassulni, mint ilyenkor. Maximum a forralt boros december második felében.
Víz a palackban, palack a vízben... ez az új körforgás?
Te is a vállalatokra fogod, hogy nem vagy környezettudatos?
Az Úristen a megmondhatója, hogy én tényleg szívvel-lélekkel minimalizálom a szemetet itthon, mit bánom, ha a bambuszfogkefe háromszor annyiba kerül, mint a műanyag, és bútort festeni ötször annyi idő, mint megvenni a boltban – de határaim azért nekem is vannak.
Akinek szép a konyhája, az nem szokott főzni?
A világ egyik legnagyobb blődségének tartom azt mondani, hogy az életet nem lehet könyvekből tanulni, mert igenis léteznek olyan kötetek, amelyekre tekinthetünk egyfajta iránytűként. Egyből öt ilyet ajánlok!
Nem tudom, kinél mi a szokás, én heti kétszer mosom meg a hajam, és már azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy hagyom a francba az egészet. Majd öntisztul, megszokja a fejbőröm, no-poo harcos leszek. Végül nem léptem a tettek mezejére, de a műanyag flakonoknak azért búcsút mondtam az idén.
