A kedvenc hónapom az aranyfényben és csupa bordó-sárga falevélben úszó október, és nem azért, mert ekkor van a születésnapom, hanem mert egész évben soha nem tudok úgy lelassulni, mint ilyenkor. Maximum a forralt boros december második felében.

Víz a palackban, palack a vízben... ez az új körforgás?

Te is a vállalatokra fogod, hogy nem vagy környezettudatos?

Az Úristen a megmondhatója, hogy én tényleg szívvel-lélekkel minimalizálom a szemetet itthon, mit bánom, ha a bambuszfogkefe háromszor annyiba kerül, mint a műanyag, és bútort festeni ötször annyi idő, mint megvenni a boltban – de határaim azért nekem is vannak.

Akinek szép a konyhája, az nem szokott főzni?

Nem tudom, kinél mi a szokás, én heti kétszer mosom meg a hajam, és már azzal a gondolattal is eljátszottam, hogy hagyom a francba az egészet. Majd öntisztul, megszokja a fejbőröm, no-poo harcos leszek. Végül nem léptem a tettek mezejére, de a műanyag flakonoknak azért búcsút mondtam az idén.

A környezetszennyezés és túlfogyasztás témáját a többség pont úgy kezeli, mint a láncdohányosok a cigaretta-kérdést: megvonják a vállukat, és azt mondják, valamiben úgyis meg kell halni. De ha magunkért nem is megy a lemondás, mi van a gyerekeink jövőjével?

A munkából hazatérve épp a jól megszokott tízperces agyzsibbasztásom töltöm a telefonom képernyőjét böngészve, amikor megakad a szemem egy népszerű portál zöld cikkén, pontosabban az alatta található ötszáz kommenten. Legalább háromszázkilencvenkilenc szól arról, hogy a környezettudatosság hülyeség. És drága. Nem más, mint egy modern biznisz, ahol a klímaváltozás zászlajára tűzve minél több „zöldre mosott” dolgot próbálnak eladni nekünk. 

Hulladékmentes életmódomnak nagy pofon volt az építkezésünk, mert már valahol félúton rájöttem, hogy az elmúlt négy-öt évben megspórolt műanyagmennyiséget sikerült seperc alatt újra kitermelnem. Mármint nem közvetlenül nekem, hanem a gyártóknak, de ez a végeredményt tekintve majdnem ugyanaz.

Huszonnyolc éves vagyok, és még nincs jogosítványom. A pénzt valahogy mindig sikerült fontosabb dolgokra költenem, és mivel a férjemnek hála a nagybevásárlást meg tudjuk oldani, sokáig úgy éreztem, maga az Atyaúristen sem bírna rávenni, hogy saját kocsiban gondolkodjak. Aztán elköltöztünk „vidékre”.

Biztos szükségünk van két nokedliszaggatóra, miközben évszázadokig kanállal formáztuk a galuskát?

Fültisztító pálcikák, műanyag flakonok, eldobható női egészségügyi eszközök: így cseréld le őket!