Az újrahasznosítás sajnos még gyerekcipőben jár, pedig hamarosan vége azoknak az éveknek, mikor vállvonogatva pazarolhatjuk az erőforrásokat.
Minden évben tartok egy-két hétvégét, amikor teljesen lekapcsolódom az elektronikai eszközökről – semmi közösségi média, semmi hírolvasás, semmi romantikus film. Csak maga a lassú, mezítelen élet.
Az elmúlt évszázadban felnőtt 2-3 olyan generáció, amely csupa kényelemből, kifogások tömegeit gyártva zabálta fel bolygónk erőforrásait. Ez a véleményem, amit nem bántásból, inkább gondolatok indításából osztok meg.
Egy egészséges újszülött csöppségnek az első hetekben jó esetben tényleg alig van szüksége valamire a meleg ölelések biztonságán túl. Miért épül mégis akkora biznisz a babakacatokra?
A kapitalista kasztok aranykora éppúgy leáldozóban van manapság, ahogy befellegzett egykor a jobbágyoknak vagy grófkisasszonyoknak – ebben az évszázadban a klímaváltozás lehet az, ami megreformálja a társadalmunkat. Hogy jó vagy rossz irányba, az rajtunk múlik.
Tagadhatatlan, hogy négy keréken sokszor könnyebb az élet, mint két lábon, de bolygónk szempontjából bizony luxus ez a töméntelen mennyiségű jármű az utakon. Ezért is élek kocsi nélkül, még gyerekkel is. Jelentem: lehetséges.
A kevesebb néha több, de vajon leszokhatunk a túlfogyasztásról mindössze egy esztendő alatt? Kipróbáltam, és ez az öt lépés nekem segített elindulni az új úton!
A klímaváltozás problémáját sajnos nem oldja meg, ha úgy teszünk, mintha nem létezne a jelenség, de hányan lehetnek köztünk, akik a gyerekkel is megosztják a szorongást?
A fenntartható életmód kapcsán többnyire a praktikus, hétköznapi tanácsokra szorítkozom filozofálás helyett, de van itt egy roppant bosszantó téma, amit nehezen hagyok szó nélkül: ez a zöld bullying. Tudjátok, a piszkálódás amiatt, hogy környezetvédő vagy, de nem eléggé.
Akár te is eljuthatsz odáig, hogy évente csak egy befőttesüvegnyi szemetet termelj!
A fejemet tenném rá, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy rózsákkal körülültetett francia stílusú kúriában tengeti majd a felnőtt életét – aztán felnőttként örül az ember, ha egy pofás kis családi házra összekuporgatja valahogy a pénzt. De mi az, ami elég és mi az, amiért feleslegesen küszködünk?
Szeretem a listákat, mert egy-egy pont kipipálása gyors sikerélménnyel tölt el; nincs ez másképp akkor sem, ha azzal kell számot vetnem, hány hétköznapi dolgot sikerült már környezettudatosabbra cserélnem a háztartásomban a további hulladéktermelés megelőzése végett. Te gondoltál már ezekre az apróságokra?
