A klímaváltozás problémáját sajnos nem oldja meg, ha úgy teszünk, mintha nem létezne a jelenség, de hányan lehetnek köztünk, akik a gyerekkel is megosztják a szorongást?

A fenntartható életmód kapcsán többnyire a praktikus, hétköznapi tanácsokra szorítkozom filozofálás helyett, de van itt egy roppant bosszantó téma, amit nehezen hagyok szó nélkül: ez a zöld bullying. Tudjátok, a piszkálódás amiatt, hogy környezetvédő vagy, de nem eléggé.

Akár te is eljuthatsz odáig, hogy évente csak egy befőttesüvegnyi szemetet termelj!

A fejemet tenném rá, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy rózsákkal körülültetett francia stílusú kúriában tengeti majd a felnőtt életét – aztán felnőttként örül az ember, ha egy pofás kis családi házra összekuporgatja valahogy a pénzt. De mi az, ami elég és mi az, amiért feleslegesen küszködünk?

Szeretem a listákat, mert egy-egy pont kipipálása gyors sikerélménnyel tölt el; nincs ez másképp akkor sem, ha azzal kell számot vetnem, hány hétköznapi dolgot sikerült már környezettudatosabbra cserélnem a háztartásomban a további hulladéktermelés megelőzése végett. Te gondoltál már ezekre az apróságokra?

Ma is azt mondom, a háztartásvezetésem egyik legjobb trükkje a menütervezés: egyszerűen imádom, hogy munkából hazafelé nem kell azon kattognom, mi legyen a vacsora. De vannak kétkedők, akik az előre összeírt étellistában csak buktatókat látnak, holott a gyakorlatban ezek a „buktatók” nem léteznek vagy könnyen átléphetőek.

Amikor valaki úgy dönt, hogy elkezdi hulladékmentesebben vezetni a háztartását, szinte biztosan belefut néhány olyan termékbe, ami első pillantásra roppant környezettudatosnak tűnik, holott mégsem az. Csak a vevők megtévesztésére szolgálóan kamuzöld. Nálad vajon hány ilyen tárgy lappang?

A koronavírus okozta tragikus elhalálozások és gazdasági válság miatt nehéz pozitívan tekinteni a pandémiás időszakra, de az éremnek mindig két oldala van, és tetszik vagy sem, el kell ismernünk: ami most emberek millióinak életét teszi tönkre, annak előnye is van.

Nemrégiben írt róla szerkesztőségünk egyik tagja, hogy értetlenkedve áll a mindig tiszta otthonok előtt, úgyhogy egy kupimentes ház tulajdonosaként elmesélem, hogy látom a dolog másik oldalát.

Az első gyermekemnek még híre-hamva sem volt, mikor a világhálón már szembejött velem az a rendíthetetlen meggyőződés, miszerint babaholmikat (is) csak azok vesznek másodkézből, akiknek nem futja rájuk újonnan. És a használt cucc sokak szemében azért még mindig ciki, pláne egy újszülöttön.

A konyhakertre nyugodtan lehet hétvégi hobbiként tekinteni, én viszont amondó vagyok, ha legalább 40-50 négyzetmétert rá tudunk szánni egy veteményesre a kert végén, az legyen valóban hasznos a földnek és a pénztárcánknak is.

Bár azt vallom, a környezetvédelemmel nem kell megvárni a jeles ünnepnapokat, elismerem, év elején valahogy mindig könnyebb új szokásokat bevezetni, mint egy szimpla hétfő délután. Haladóknak ezeket ajánlom.