A fejemet tenném rá, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy rózsákkal körülültetett francia stílusú kúriában tengeti majd a felnőtt életét – aztán felnőttként örül az ember, ha egy pofás kis családi házra összekuporgatja valahogy a pénzt. De mi az, ami elég és mi az, amiért feleslegesen küszködünk?
Szeretem a listákat, mert egy-egy pont kipipálása gyors sikerélménnyel tölt el; nincs ez másképp akkor sem, ha azzal kell számot vetnem, hány hétköznapi dolgot sikerült már környezettudatosabbra cserélnem a háztartásomban a további hulladéktermelés megelőzése végett. Te gondoltál már ezekre az apróságokra?
Ma is azt mondom, a háztartásvezetésem egyik legjobb trükkje a menütervezés: egyszerűen imádom, hogy munkából hazafelé nem kell azon kattognom, mi legyen a vacsora. De vannak kétkedők, akik az előre összeírt étellistában csak buktatókat látnak, holott a gyakorlatban ezek a „buktatók” nem léteznek vagy könnyen átléphetőek.
Amikor valaki úgy dönt, hogy elkezdi hulladékmentesebben vezetni a háztartását, szinte biztosan belefut néhány olyan termékbe, ami első pillantásra roppant környezettudatosnak tűnik, holott mégsem az. Csak a vevők megtévesztésére szolgálóan kamuzöld. Nálad vajon hány ilyen tárgy lappang?
Az első gyermekemnek még híre-hamva sem volt, mikor a világhálón már szembejött velem az a rendíthetetlen meggyőződés, miszerint babaholmikat (is) csak azok vesznek másodkézből, akiknek nem futja rájuk újonnan. És a használt cucc sokak szemében azért még mindig ciki, pláne egy újszülöttön.
A fenntartható divatnak megvannak a maga bloggerei – én speciel nem tartozom közéjük, de a példájukon okulva igyekszem tudatosan vásárolni, jobban mondva tudatosan nem vásárolni. Idén egész hosszúra sikeredett a ruhaböjtöm.
Most, 2020-ban tényleg ki lehet jelenteni, hogy elborít bennünket az olcsó, keletről behozott kacatok tömkelege, egy szemétkupac a fél világ. Te miért veszel részt ebben az egész őrületben?
