Több mint 8 milliárdan élünk jelenleg a bolygón és egyes becslések szerint az évszázad közepéig elérjük a 10-11 milliárdos lélekszámot. Vajon elbír egyáltalán ennyi embert a Föld? És ha igen, azt elbírja, hogy annyi mindent fogyasszunk, mint manapság?

A céklafoltos előke, piszkos munkásruha vagy a kanapé párnájára kiömlött kávé eltávolítása nem egyszerű feladat, de nézzük meg, környezetbarátként mivel próbálkozhatunk, még mielőtt előkerülne az ecetes olló!

A fenntartható otthon saját tapasztalataim alapján olcsóbb otthon is egyben, és bár nehéz számszerűsíteni, mennyit spórolok meg a zöldebb életmóddal, azért megpróbálkozom vele. Hosszú, de érdekes cikk következik!

Kevés siralmasabb dolgot tudok elképzelni annál, minthogy egy szép hétvégét a felgyűlt emailek, képek és hírlevelek szanálásával töltsek, de időnként muszáj rendet vágnom a digitális világban. Egyszer alaposan, utána már csak a szintet kell tartani.

Az ünnepek alatt valószínűleg megteltek a gyerekszobák új játékokkal, plüssállatok, műanyag apróságok, fejlesztő kockák halmozódtak a fa alatt. Nemsokára azért megint venni kellene valamit a kicsiknek – vagy mégsem?

Ha nincs is még ötleted, mit adj egy-két szerettednek, ne ess kétségbe! Gondold végig, mi van otthon, s minek örülne a másik. Talán van közös metszet, és egy szép, személyes ajándék kerülhet a fa alá. Ha pedig úgy érzed, van még időd és lehetőséged vásárolni, érdemes a bioboltok kínálatában is szétnézni!

Tökéletes környezetvédő szerintem nem létezik. És ez így van jól. Ezért is szeretnék a hétköznapi élettel járó, kevésbé esztétikus, ám annál valódibb szokásokról beszélni.

A hús olyan manapság, mint a cukor: tulajdonképpen lehetne nélküle élni, legalább néhanapján, a többség mégsem szívesen mond le a lehetőségről. De mi lesz, ha luxussá válik a húsevés?          

Bár a 90-es években a hajtogatott tetrapelenkára húzott gumibugyit szép lassan leváltották az eldobható műanyagpelusok, most ismét fordul a trend: egyre több anyuka szeret bele a textilcsodákba. Így vagyok ezzel én is.

Az újrahasznosítás sajnos még gyerekcipőben jár, pedig hamarosan vége azoknak az éveknek, mikor vállvonogatva pazarolhatjuk az erőforrásokat. 

Minden évben tartok egy-két hétvégét, amikor teljesen lekapcsolódom az elektronikai eszközökről – semmi közösségi média, semmi hírolvasás, semmi romantikus film. Csak maga a lassú, mezítelen élet.

Az elmúlt évszázadban felnőtt 2-3 olyan generáció, amely csupa kényelemből, kifogások tömegeit gyártva zabálta fel bolygónk erőforrásait. Ez a véleményem, amit nem bántásból, inkább gondolatok indításából osztok meg.