Az ünnepek alatt valószínűleg megteltek a gyerekszobák új játékokkal, plüssállatok, műanyag apróságok, fejlesztő kockák halmozódtak a fa alatt. Nemsokára azért megint venni kellene valamit a kicsiknek – vagy mégsem?

Ha nincs is még ötleted, mit adj egy-két szerettednek, ne ess kétségbe! Gondold végig, mi van otthon, s minek örülne a másik. Talán van közös metszet, és egy szép, személyes ajándék kerülhet a fa alá. Ha pedig úgy érzed, van még időd és lehetőséged vásárolni, érdemes a bioboltok kínálatában is szétnézni!

Tökéletes környezetvédő szerintem nem létezik. És ez így van jól. Ezért is szeretnék a hétköznapi élettel járó, kevésbé esztétikus, ám annál valódibb szokásokról beszélni.

A hús olyan manapság, mint a cukor: tulajdonképpen lehetne nélküle élni, legalább néhanapján, a többség mégsem szívesen mond le a lehetőségről. De mi lesz, ha luxussá válik a húsevés?          

Bár a 90-es években a hajtogatott tetrapelenkára húzott gumibugyit szép lassan leváltották az eldobható műanyagpelusok, most ismét fordul a trend: egyre több anyuka szeret bele a textilcsodákba. Így vagyok ezzel én is.

Az újrahasznosítás sajnos még gyerekcipőben jár, pedig hamarosan vége azoknak az éveknek, mikor vállvonogatva pazarolhatjuk az erőforrásokat. 

Minden évben tartok egy-két hétvégét, amikor teljesen lekapcsolódom az elektronikai eszközökről – semmi közösségi média, semmi hírolvasás, semmi romantikus film. Csak maga a lassú, mezítelen élet.

Az elmúlt évszázadban felnőtt 2-3 olyan generáció, amely csupa kényelemből, kifogások tömegeit gyártva zabálta fel bolygónk erőforrásait. Ez a véleményem, amit nem bántásból, inkább gondolatok indításából osztok meg. 

Egy egészséges újszülött csöppségnek az első hetekben jó esetben tényleg alig van szüksége valamire a meleg ölelések biztonságán túl. Miért épül mégis akkora biznisz a babakacatokra?

A kapitalista kasztok aranykora éppúgy leáldozóban van manapság, ahogy befellegzett egykor a jobbágyoknak vagy grófkisasszonyoknak – ebben az évszázadban a klímaváltozás lehet az, ami megreformálja a társadalmunkat. Hogy jó vagy rossz irányba, az rajtunk múlik.

Tagadhatatlan, hogy négy keréken sokszor könnyebb az élet, mint két lábon, de bolygónk szempontjából bizony luxus ez a töméntelen mennyiségű jármű az utakon. Ezért is élek kocsi nélkül, még gyerekkel is. Jelentem: lehetséges.

A kevesebb néha több, de vajon leszokhatunk a túlfogyasztásról mindössze egy esztendő alatt? Kipróbáltam, és ez az öt lépés nekem segített elindulni az új úton!