A Jane Austen-regények mozdulatlan és derűs vidéki közegébe csöppenve mindig rácsodálkozom, milyen lassan csordogált valaha az élet két férjvadász bál között. Vajon mikor változott meg annyira a világ, hogy ma már azt sem tudjuk, mit jelent unatkozni néha?
Nem tudom, más hogy van vele, én bizony nem őrizgetem évekig azokat a ruhadarabokat vagy háztartási textileket, amelyek a „megunt” kategóriába tartoznak. Sok textil is tönkremegy egy háztartásban, és sajnálnék kidobni egy egész paplanhuzatot, mert egy része már elszakadt. De mit lehet kezdeni régi abroszokkal, függönyökkel és kötött pulcsikkal, ha újra szeretnénk őket hasznosítani?
A céklafoltos előke, a piszkos munkásruha vagy a kanapé párnájára kiömlött kávé eltávolítása nem egyszerű feladat, de nézzük meg, környezetbarátként mivel próbálkozhatunk, még mielőtt előkerülne az ecetes olló!
Többségünk előbb-utóbb megunja a hétköznapi mókuskereket, amelyben csak azért dolgozunk, hogy folyamatosan új dolgokat vehessünk: jobb kocsit, nagyobb házat, újabb kütyüt. De tényleg ez kell a boldogsághoz?
Több mint 8 milliárdan élünk jelenleg a bolygón és egyes becslések szerint az évszázad közepéig elérjük a 10-11 milliárdos lélekszámot. Vajon elbír egyáltalán ennyi embert a Föld? És ha igen, azt elbírja, hogy annyi mindent fogyasszunk, mint manapság?
Ha még nincs ötleted, mit adj egy-két szerettednek, ne ess kétségbe! Gondold végig, mi van otthon, s minek örülne a másik. Talán van közös metszet, és egy szép, személyes ajándék kerülhet a fa alá. Ha pedig úgy érzed, van még időd és lehetőséged vásárolni, érdemes a bioboltok kínálatában is szétnézni!
Kevés siralmasabb dolgot tudok elképzelni annál, minthogy egy szép hétvégét a felgyűlt e-mailek, képek és hírlevelek szanálásával töltsek, de időnként muszáj rendet vágnom a digitális világban. Egyszer alaposan, utána már csak a szintet kell tartani.
A klímaváltozás szele megérintette az építőipart is az utóbbi évtizedben: mivel egyre többen gondolkodnak úgy, hogy ideje mesterséges anyagok és forró betontömbök helyett visszatérni a természetes(ebb) otthonokhoz, a piacnak is változnia kell.
Nem áltatom magam, az eldobható műanyagok és a puhára érlelt avokádók kora előtt felmenőink nyilván nem azért éltek zöldebben, mert ezt választották, hanem mert nem volt más lehetőségük. Ettől függetlenül, sok dologban példát vehetünk a pazarlásmentes hétköznapjaikról, hiszen mi, velük szemben, dönthetünk. Felmértem az ismerőseim új szokásait, hogy kinek mi vált be üknagyanyáink módszereiből.
Nem szeretem, amikor a környezettudatosságot úri huncutságnak titulálják, mert az évek során pont az ellenkezőjét tapasztaltam: a zöld(ebb) háztartás egyben takarékosabb háztartás is.
A hulladékmentes életmódban többek között az a jó, hogy a vásárlás nem kötelező, épp ellenkezőleg: minél több újrahasználható vagy lebomló eszközt készítesz el magadnak saját kezűleg, annál közelebb vagy a zero waste életmódhoz.
Az eldobható holmik korát éljük, mert mindenből a legolcsóbbat keressük és közben abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy minél kevesebbe kerül valami, annál többre futja a pénzükből. Ez rövid távon igaz, de hosszú távon is megérni folyton újravásárolni a dolgokat?
