Nem tudom, hogy generációfüggő vagy sem, de én nem tanultam meg ügyesen sminkelni, csak ügyetlenül. Bosszankodik is sokszor a lányom, amikor kézbe ragadom a kék szemceruzát. Forgatja a szemét, mert azt nem úgy kell. Szerintem meg úgy kell, vagy leginkább sehogy, de azért látom, hogy nőtársaim kortól függetlenül festik magukat. Festik magukat szépre, de leginkább másmilyenre, mint amilyenek.
A sminkelés valahogy kimaradt az életemből, fiatal lányként nem nagyon volt pénzem sminkcuccokra, az első szempillafestési kísérletem meg, amit az intézetben a többi lánytól tanultam, csúfos eredménnyel zárult.
Azóta tudom, hogy nem, nem jó a fekete cipőkrém a szempillákra, mert az nem oda való és pont.
Hetekig tartó könnyezés során vontam le a tanulságot. El is vette évtizedekre a további kísérletezéstől a kedvem, pedig nekem szőke a pillám, a szemöldököm – alig látszik – elbírná a festéket.
A rúzs használata is kimaradt az életemből, szerintem bőven elmúltam már 30 éves, amikor a legelső rúzsomat megvettem, egy halvány rózsaszín árnyalatot, és még jó pár évnek kellett eltelnie, mire az első vörös rúzs az ajkaimra került. Alapozót nem használtam sose, és a púdernek is csak az illatát szeretem. Azt se tudom igazából, mire való a púder, de azért van a neszeszeremben (az egyikben) valahol, de lehet tán több is. Időről időre elcsábulok, leginkább a csomagolása miatt, meg mert egy nőnek kell a púder és kész. A lányom is megmondta. Ahogy kell a tus (én persze ferdén húzom), a szemhéjfesték, a sokféle alapozó, a highlighter is, meg hozzá az eltérő nagyságú ecsetek. Ecsetem is van, csak nem tudom, hogyan kell azt professzionális módon használni. Azért kézbe veszem időről-időre, mert olyan szép csillogó-arany színű a nyele.
Körömlakkom viszont sok van. Temérdek, lakkra vagyonokat költök, mert lakkozni szeretek.
Azt hiszem nekem a lakk az, ami más nőnek a vörös rúzs. Nőiességem pasi-sokkoló kinyilvánítása.
És mivel a női szempontot képviselem, be kell vallanom, hogy mint nő, azt azért felfedeztem magamon én is, hogy a világ legkényelmesebb dolga eltakarni azt, amit takargatni vágyunk és kiemelni azt, amit ki lehet emelni.
Még ha én nem is értem a csíziót, azt látom, hogy a festék megéri az árát. Elfedi a valóságot. Bujkálunk a smink alatt – hát nézzétek el nekünk!
Nem csak azért sminkelünk, hogy szebbnek vagy kívánatosabbnak lássatok minket, azért is, mert így időt nyerünk: a smink tökéletesnek vélt leple alatt egyéb értékeinket is feltárhatjuk majd. A logikai sorrend szerintem a következő: sminkelünk, így minket szúrtok ki a tömegből, vagyis van egy fajta vonzódás közöttünk, aztán szóba álltunk, így van esélyünk egyéb módon, a csinosságon felüli értékek megmutatására is, vagyis van esély kapcsolatra. Végső soron, mindenki azt akarja, vagy nem?
Elsősorban ezért kell a smink: mert az egyszerre takargat és kínál. Trükközik.
A vörös rúzs meg egyenesen szexi. Szexi üzenetet közvetít felétek – ezt veszitek? Vagy teljesen más a pálya? És teljesen mellélövünk, totál feleslegesen kenjük, maszkoljuk magunkat idegenné? Ha megláttok két nőt egymás mellett, két hasonló korú és átlagos külsejű nőt, akik közül az egyik ki van sminkelve, a másik nem....kire figyeltek fel először? Melyiknek a csábereje hat rátok először, erősebben vagy igazán? Befolyásolja a vonzalmatokat a festék?
Alig festem magam, de ha igen, annak oka és üzenete van. Miattatok van. Miattatok van elsősorban, hogy néha még az ebédfőzéshez is rúzst használunk, vagy a futáshoz az edzőteremben. Miattatok öltözünk át százszor és kezdjük elölről a kenceficét, ha egyetlen festékpötty elmászott a helyéről.
Miattatok (is) hisszük azt, hogy a jó az nem elég jó, a valóság kevés, és hogy minket vegyetek szemügyre, és ne mást, na, ahhoz kell a púder.
Elmondhatnátok nekünk egyszer végre az igazságot. Púder nélkül. Őszintén.
Ha sminkről van szó, empatikusabb vagyok az átlag férfinál, hiszen egykori tévésként én is sokszor kaptam mindenféle „vakolatot” az arcomra felvétel előtt. Így hát tudom, hogy a smink viselése közben nem nagyon lehet a fejünkhöz nyúlkálni, „bevetés” után pedig külön procedúra megszabadulni a cucctól.
És ha belegondolok, hogy valaki ezzel él együtt napi 12 órán keresztül, az év szinte minden napján, csendes tisztelettel gondolok az illetőre.
A sminkeléshez idő kell. Persze rutin kérdése, hogy mennyi, de semmiképp sem irigylem azt a nőt, aki ezért kel korán – mint ahogy azt a férfit sem, aki a klasszikus hollywoodi jelenetet éli át minden színházlátogatás vagy vendégség előtt: „Drágám, siess már, késésben vagyunk!”– amire a válasz általában a nagy semmi, mert összeszorított ajkakkal rúzsozza magát a drága.
Én is voltam ez a férfi, én is voltam türelmetlen, de egy dolgot baromira tudomásul kell venni: a nők nem nekünk sminkelnek.
Vagy ha mégis, csak sokadikak vagyunk a sorban. Azért melóznak ennyit a külsejükön, hogy ők elégedettek legyenek, jól érezzék magukat a bőrükben. Nem mellesleg szerintem a többi nőnek is bizonyítani akarnak. Na, ezután jövünk mi, jó esetben.
Ez pedig nekem nagyjából rendben is van, mert cserébe semmilyen elvárásom sincs smink terén. Tudom, hogy része vagyok a célközönségnek, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem értek a dologhoz: fogalmam sincs, milyen pirosító vagy rúzs használatát kellene elvárnom a páromtól.
Nagyvonalúan – és nagyképűen – azt szoktam mondani: „én az összhatást nézem”. Ha az rendben van, akkor a nő vonzó, minden oké. Egyébként is, nálam jobban dominál az illat, ha azt eltalálják, a többire már nem is nagyon figyelek.
Persze, milyen könnyű ezt mondani, hogy legyen rendben az összhatás. Közben meg a nő tizensok éve ezen dolgozik, hogy úgy tűnjön, mintha nem csinált volna az arcával semmi különöset.
Arról már nem is beszélve, amikor valakinek a bőrhibái miatt muszáj vastag alapozót használnia. És ki tudja, hányadik randin, a kapcsolat hányadik hónapjában meri lemosni, anélkül mutatkozni a társ előtt.
Maradjunk tehát annyiban, hogy én a smink ügyét teljes mértékben a nőkre bízom, úgyis náluk van a legjobb helyen. Lusta, kényelmes hozzáállás, de legalább nem kontárkodok bele. És ha a végeredmény szép, minden esetben megdicsérem. Talán ez is számít valamit.
Ajánljuk még:
„MÁRPEDIG ITT REND VAN, DRÁGÁM!” – TERÜLETFOGLALÁS A KÖZÖS OTTHONBAN: ILYEN A NŐNEK, ILYEN A FÉRFINAK
BŰN ELFELEJTENI EGY ÉVFORDULÓT? – EZT JELENTIK A FONTOS DÁTUMOK EGY NŐNEK ÉS EGY FÉRFINAK
„Öltözködjön már a korának megfelelően!” – A narancssárga hajú, műkörmös nyugdíjasok védelmében
