„Minden gyereknek ugyanúgy fáj, ha elveszíti a haját” – Te odaadnád hosszú tincseid, hogy nekik jobb legyen?

Möller Bettina élete eléggé máshogy alakult, mint ahogyan tervezte. A tótvázsonyi lány állatorvos szeretett volna lenni, végül gyógypedagógusként diplomázott Bécsben, ahol jelenleg halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozik főállásban, és szabadidejében is beteg gyermekeken segít. Férjével, Holger Thomas Möllerrel 2016-ban alapították meg a Die Haarspender Egyesületet. A férfi daganatos betegségben veszítette el a szüleit. Akinek volt már krónikus beteg a családjában, jól tudja, milyen lelki terhet jelent, amikor csomókban kezd hullani az ember haja. Ez a tapasztalat indította a házaspárt arra, hogy hajadományozással és parókakészíttetéssel kezdjenek foglalkozni.

A gyerekparóka hiánycikk

Nehéz helyzetbe kerül, aki elveszíti a haját, mert az egészségbiztosítók nem finanszíroznak emberi hajból készült parókát, a műanyaggal viszont több probléma is akad. Egyrészt feltűnő, hogy nem igazi, kellemetlen viselni, másrészt könnyen károsodik, és nem minden élethelyzetben lehet hordani. Az emberi hajból készült parókák viszont igen drágák, és csak nagyon kevesen készítenek belőlük gyerekfejre valót: egyszerűen nem éri meg ilyesmivel foglalkozni, mert annyira gyorsan nő a gyerekek koponyája, hogy a szülők úgysem tudják megfizetni az újabb és újabb póthajakat.

Szépészeti probléma?

Bettináék 2018 óta adományoznak parókákat Magyarországra, egyesületük eddig összesen 218 darabot adott át a kedvezményezetteknek. A tizennyolc éves Keszthelyi Kitti már a harmadik Die Haarspender-parókáját hordja. A fiatal lány alopeciával él, hároméves kora óta hullik a haja, kiskamasz korára már a szemöldökét és a szempilláit is elveszítette. Betegsége szépészeti problémának számít, mint egy szemölcs vagy egy anyajegy, ezért nem jut államilag támogatott parókához. – Az első parókámat a jófogáson találtuk, nagyon ronda, vörös, hosszú műanyag paróka volt – idézi fel kacagva Kitti, akinek hajmeresztő történetei vannak egy-egy gyengébb minőségű kiegészítőről. „Egyszer megkérdeztük az egyik nyilvános, külföldi csoportban, hogy ki honnan rendeli a parókáját, ott találtunk egy pályakezdő parókakészítő csajt, aki kisorsolt két parókát, az egyiket én nyertem meg. Hollywoodból jött, de műanyaggal kevert haj volt: amikor befestettem hamvas szőkére, lila lett a hamvasító sampontól, úgyhogy egy darabig lila hajjal jártam.”

 Fotó: Die Haarspender Egyesület

Nem mindenki viseli olyan jól ezt az állapotot, mint Kitti – sok gyereket és családot megterhel, amikor tapintatlanul megbámulják őket a buszon, az iskolában, és hangosan firtatják, mi lehet az oka a kopaszságuknak, vagy miért hordanak parókát. Kitti azt mondja, vele ilyen szinte sosem történik: összetartó baráti köre nem hagyja szó nélkül, ha valaki megjegyzést mer tenni barátnőjük külsejére. Ez egyébként sem jut senkinek az eszébe, mióta

Kittinek emberi hajból készült parókája van, amely pontosan úgy néz ki, mintha a saját haja lenne.

Egy speciális ragasztónak hála akkor sem történik baj, ha az ember a strandon belepottyan a vízbe – lehet vele sportolni, és mindenféle frizura készíthető belőle, azonban másfél-kétévente cserélni kell. Mivel a hajszálaknak nincs hajhagymájuk, így különleges ápolást igényelnek, könnyebben törnek, hullanak, oda kell rájuk figyelni.

A Covid eléggé megtépázta a nélkülözhetetlen munkát végző egyesület munkáját, hiszen nem nyithattak ki a fodrászatok, az ázsiai parókakészítőkkel is nehézkesebb volt a kommunikáció, és a személyes átadások is szüneteltek. Kitti egy nappal karácsony előtt kapta meg a legújabb parókáját postán, így lett az addigi sötétbarnából angyalszőke haja, amiért rajong. Mindössze egyetlen dolgot nem bír elviselni: ha meg akarják simogatni a haját. „Évekig kendőket hordtam magamon, ami mindig elmozdult, ha hozzáértek. Borzasztóan utáltam ezt. Azért ezt nem lehet olyan gyorsan elfelejteni.”

Sokak összefogásának eredménye

Thomas Möller bécsi fodrászszalonjában ingyen készítik el azok kívánt frizuráját, akik legalább 35 centiméternyi hajat oda tudnak szánni a jó ügyre. Sok adományozóra van szükség, ugyanis egy-egy gyermekparókához három levágott copfot használnak fel. Az egyesület Németországban, Svájcban, Ausztriában és Magyarországon aktív, és a hajadományok mellett pénzadományokat is fogadnak, hiszen

egy-egy paróka előállítása 360 euróba kerül,

közben a parókák piaci ára pedig ennek tízszeresére is rúghat. Magyarországról elsősorban hajadomány érkezik Bettináékhoz. A levágott hajakat is ők tárolják hossz, szín és szerkezet szerint csoportosítva, és ők válogatják össze a különböző parókákhoz szükséges hajmennyiséget is, amelyeket Ázsiában varrnak fel szálanként egy különleges, puha pamut alapra. Általában két hónap alatt el is készülnek a kívánt parókák – 12-15 gyermeknek való hajat szoktak postára adni egyszerre.

„Gyönyörű vagyok”

„Leírhatatlan az a pillanat, amikor átadunk egy-egy parókát. Az az öröm a gyerekek arcán… Volt szülő, aki azt mesélte, a lánya már egyáltalán nem akart kimozdulni az utcára, nem akart sehová menni, amióta viszont megkapta a parókáját, folyton a tükör előtt áll, és azt mondogatja: »Gyönyörű vagyok«” – idézi fel Bettina, aki sok tragikus sorssal találkozik a hajadományozás során. „Volt egy Németországba menekült szíriai kislány, aki egy bombatámadásban sérült meg: elvesztette az egyik fülét, és a fejbőre is megégett, ezért valószínűleg már soha nem lesz saját haja. Neki is adtunk parókát – jó volt látni a képeken az örömét. Ezért éri meg szabadidőben hajat válogatni, mert legalább elérünk vele valamit” – foglalja össze Bettina.

Szinte hihetetlen, de van, aki pont amiatt nem akar nekik adományozni, mert nem csak magyar gyerekeken segítenek. „Sok olyan is volt, aki ragaszkodott hozzá, hogy az ő haját csak magyar gyerek kapja – de mi nem tartjuk számon a haj nemzetiségét. Minden gyereknek ugyanúgy fáj, ha elveszíti a haját, mindegy, milyen származású” – szögezi le Bettina.

„Az emberek keresik a lehetőséget”

Az egyesületnek több magyarországi partnerfodrászata is van, ahol van mód hajadományozásra, ilyenkor a kialakítandó új frizuráért nem (vagy csak jelképes összeget) kell fizetni. Varga Katalin negyven éve van a szakmában, és pesterzsébeti szalonjába is rendszeresen jelentkeznek be adományozók. Ő 2018-ban azért csatlakozott a kezdeményezéshez, mert kifejezetten sok vendége érdeklődött nála erről a lehetőségről. „Eleinte nemet mondtam, aztán ahogy egyre többen kerestek, elkezdtem tájékozódni, keresgélni, így találtam Bettináékra. Láttam, hogy a szakma olyan jeles, hiteles képviselői is támogatják őket, mint a Szabó Imre szalonok, így örömmel csatlakoztam hozzájuk” – meséli Kati.

Fontos, milyen a hajunk

A fodrászok sokat tudnak az emberekről – érdekes történeteket, sorsokat ismernek meg egy-egy hajvágás során, és azzal is tisztában vannak, mennyire fontos a vendégeiknek hajuk állapota. „A lezárások alatt, amikor nem nyithattunk ki, a körmöt, kozmetikát sokan elengedték, de a hajuk miatt rosszul érezték magukat az emberek.

A hajunk egyfajta korona lehet, aminek a nem megfelelő állapota nagyon bántó tud lenni.

Az emberek kilencven százalékát igenis érdekli, mi van a fején, az hogy néz ki, és nagyon el tudnak keseredni, amikor elkezd hullani, ritkulni az addig dús hajuk. Természetes dolog, hogy nem szeretnénk, ha egy-egy betegség rögtön látszana rajtunk, de a szemöldök és a haj kihullása sajnos nagyon szembeötlő. Ilyenkor sokan érzik úgy, hogy mindenki őket nézni, ami borzasztóan zavaró lehet” – mondja Kati.

A hajadományozással járó radikális frizuraváltás sokaknál valamilyen életkrízishez kapcsolódik. Kati úgy tapasztalta, hogy az emberek teljesen kinyílnak egy-egy adományozáskor. „Van olyan hölgy, aki tudatosan adományozásra növeszti a haját. Neki volt egy régi lelki traumája, és ezzel szeretne gyerekeket támogatni. Ő ötévente jön hozzám, egyszer nyolcvan centi hajat vágtam le tőle. Olyan is van, hogy az adományozók egyszerűen csak megunják a hosszú hajjal járó macerát, de azt szeretnék, hogy ha már megválnak tőle, akkor valami jót is tegyenek vele” – osztja meg Kati.

Több, mint egy új frizura

Kádár Ramóna nyár közepén adományozott el közel negyven centit a hajából. A fiatal lánynak világéletében gyönyörű, derékig érő tincsei voltak. „Eddig mindössze egyszer volt olyan, hogy sokat vágtak a hajamból, és akkor nem is szerettem röviden. De azóta hallottam róla, hogy el lehet adományozni, és arra gondoltam, talán egyszer majd én is így fogok tenni. Év elején még úgy terveztem, hogy jövőre fogom levágatni, addig odafigyelek rá, növesztem, ápolom a végeit, hogy szép legyen, aztán az élet úgy hozta, hogy nyáron mégis az adományozás mellett döntöttem. Vágytam a változásra, és örültem, hogy a hajam nem veszik kárba, hanem jó kezekbe kerül, és jó célokat szolgál majd” – mondja Rami, akinek a baráti, ismerősi körében többen is kedvet kaptak ahhoz, hogy így segítsenek. A jó példa ragadós. „Engem is az győzött meg, amikor láttam Varga Kati fodrászatának Facebook-oldalán, hogy egy kislány is adományozott” – teszi hozzá.

A nagy váltásokhoz mindig kell egy adag bátorság. „Ahogy meghoztam a döntést, hogy odaadományozom a hajam, abban is biztos voltam, hogy szeretni fogom az új frizurámat. Amint Kati levágta az első tincset, teljesen fellelkesültem. Nehezen hozok döntéseket, de ez életem egyik legjobb döntése volt” – lelkendezi Rami, aki többet kapott egy új frizuránál: „Olyan, mintha megszabadultam volna valamitől, ami a vállamat nyomta, szó szerint és képletesen egyaránt. Azóta magabiztosabb vagyok, ami nálam nagy szó: a személyiségemnek is jót tett, hogy lekerült valami a vállamról. Örülök, hogy ráadásul ezzel valakin segíthettem.”

Az egyesület oldala ITT, a partnerfodrászatok listája ITT, az alopecia leírása ITT, Varga Kati fodrászata ezeken az oldalakon érhető el.