Legyünk szépek és stílusosak francia módra: kipróbáltuk Mireille Guiliano tanácsait

Mindenért odavagyok, ami francia, legyen az parfüm, sanzon, a frankofón irodalom, az Eiffel-torony vagy az a könnyedség, ami a gallokat jellemzi. Amikor Mireille Guiliano könyve a kezembe került, egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy nem lehetetlen követni azt az életszemléletet, amit a francia nők magukénak vallanak. 

Ki Mireille Guiliano?

Guiliano Franciaországban született, szakácsok és vendéglősök között nőtt fel, majd Párizsban a Sorbonne-on tanult francia és angol irodalmat, több nyelven megtanult. Először cserediákként érkezett Amerikába, aztán oda is ment férjhez. Jelenleg Manhattanben él, sokat ingázik New York, Párizs és Provance között. A Le Figaro című francia napilap „Franciaország és az életművészet nagyköveteként” emlegeti.

Mireille több könyvet is írt a „francia nőkről”. Írásaiban többek között azokat a hölgyeket szólította meg, akik belefáradtak az éhezésbe és az eredménytelen jojó diétákba. Ugyanakkor sorai messze nem az evésről, még kevésbé egyfajta fogyókúráról szólnak, inkább egy olyan életszemléletet közvetítenek, amelyben éppúgy szerepet kap egy könnyed borozás, egy ráérős kávézás, egy jó séta, egy beszélgetés, mint maga az étel. Guiliano gondolatai arra ösztönöznek, hogy ne mások elvárásainak próbáljunk megfelelni, hanem kövessük a saját utunkat, hozzuk ki saját magunkból a legjobbat, hiszen ha ki vagyunk békülve magunkkal, ha önazonosak vagyunk, akkor a világ is kerekebb. Valójában

a könyvét olvasni önismereti utazás, amely során megtanulhatunk jobban bánni magunkkal,

megajándékozhatjuk magunkat egy kis könnyedséggel a mindennapok rohanásában, inspirációt kaphatunk. 

Idén tavasszal újra felcsaptam ezeket a könyveket, és összegyűjtöttem néhány tippet, amit érdemes lehet megfogadnunk!

Éljünk „franciául”

A francia életstílus arról szól, hogy amikor tehetjük, lelassulunk egy kicsit. Nincs jobb, mint egy szabadnapon korábban kelni és egy teraszon ülve, kávéval a kezünkben belefeledkezni a fényekbe, színekbe, az ébredező madarak csicsergésébe, vagy különféle történeteket kitalálni azokról, akik elsétálnak előttünk. Aztán a bevásárlást is megejthetjük, ha szükséges, de nem a hipermarketben, hanem a piacon. Ráérősen, válogatva a portékából, ha úgy hozza az élet, beszélgetve kicsit az árussal. Aztán ha van kedvünk, hívjunk át barátokat, természetesen azért, hogy aztán együtt együnk, igyunk, beszélgessünk. 

A franciák számára az étkezés szent, ezért elég időt szánnak rá. Ilyenkor nem foglalkoznak mással, csak egymással és az étellel, azt élvezik, ami adott. Éppen ezért jobban érzik, amikor jóllaknak, így kevésbé fenyegeti őket a túlevés veszélye. A könyv szerzője szerint az egyik ok,

amiért a francia nők nem híznak el, az valójában az étel iránti komoly érdeklődés.

Az étkezés öröme, a megfelelő arányok eltalálása, az ízlés fejlesztése óriási motiváció e hölgyek számára. A francia szemlélet támogatja az aktív életet, a sétát, a laza kávézást a barátokkal, a kényelmes, beszélgetős ebédet, de nem hisz a kínzó fogyókúrákban. Egyfajta holisztikus életszemléletet javasol, melynek célja, hogy közelebb kerüljük a természethez, az évszakok körforgásához. Nem az elvonás tehát a fogyás kulcsa, ahogyan nem az élvezet a hízás oka. A francia nők titkos fegyvere az elhízás ellen a minőség élvezete az eltúlzott mennyiség kísértésével szemben.

Minőségi élet holisztikus szemlélet

Mireille azt az elvet vallja, hogy az életünket egységként kell kezelnünk. Fontos ezért az életöröm, az, hogy a mindennapok sodrában találjunk élvezetet mindenféle területen, legyen szó étkezésről, baráti találkozókról vagy akár mozgásról, munkáról. Ne a különleges alkalmakat várjuk, hanem élvezzük, ami amúgy is van!

Legyünk elegánsak francia módra

Ha abból indulunk ki, hogy a hétköznapi örömök ugyanolyan fontosak a boldog élethez (sőt!) mint a különleges alkalmak, az öltözködés szerepe is több lesz puszta funkciónál. Ez is egy olyan terület lesz, amiben lubickolhatunk, amiben kifejezhetjük önmagunkat.

A francia nők a smink és a ruhatár esetében a „kevesebb több” elvet követik. Ruhatáruk kapszulagardróbhoz hasonló, minden darabja jól kombinálható egymással, és többnyire igyekeznek megtalálni az egyensúlyt: elegáns, ugyanakkor laza a megjelenésük. Kerülik a harsogó színeket, legfeljebb kis mértékben látjuk rajtuk, egy rúzs, kendő, sál, öv vagy cipő színében. Kedvelik a kék-fehér csíkos, úgynevezett breton pólót, a kis francia sapkát, a fehér ingblúzt, az egyenes szárú nadrágokat és szívesen hordanak egy jó blézert. A könnyedséget fokozza a laza, enyhén kócos hajviselet, gondoljunk csak Juliette Binoche-ra vagy Sophie Marceau-ra. A sminkkel sem bíbelődnek sokat. Egy könnyed alapozó, egy kis korrektor, szempillaspirál, pirosító, vagy A Piros Rúzs. No és persze az elmaradhatatlan cseppnyi francia parfüm, ami garantálja, hogy varázslatosan jól érezzék magukat. Kell ennél több? (A francia nők öltözködési titkairól már egy külön cikket is írtunk, ezt ITT TALÁLJÁTOK.)

A föld egyik legidősebb lakója 122 évig élt – természetesen Franciaországban, Provence-ban. A hölgy titkát kutatva kiderült, hogy az előzőekben felvázolt holisztikus szemléletet követve élt. Hagyományos francia-mediterrán kosztot fogyasztott, helyben termett szezonális gyümölcsöket és zöldségeket evett, mellé kevés húst és halat, vajat és sajtot. Kerülte a félkész ételeket, helyi bort ivott. Naponta háromszor élvezettel evett, hosszú ebédszüneteket tartott, sokat gyalogolt és biciklizett és sosem volt kövér.

Persze nem költözhet mindenki Provence-ba, de elleshetjük a titkokat. És jó hír, hogy az ilyetén élethez nincs szükségünk a francia DNS-re, elég, ha elsajátítjuk a „kiművelt” ízlést. Szóval tanuljunk a jó példákból, éljünk kicsit „franciául”, bízzunk Mireille tanácsaiban. Végülis mit veszíthetünk? Legfeljebb a kilóinkat. És mit nyerhetünk? Életörömöt, vitalitást, egy újfajta gondolkodásmódot.