Nem meglepő módon, a zuhany alatt jutott eszembe, hogy utána kellene nézni annak, hogy miért a forró víz alatt szoktak megrohanni a legjobbnak hitt ötleteim. Legyen szó munkáról, hétvégi programról vagy egy-egy kreatív tevékenységről, a legtöbb esetben a zuhany alatt állva születik meg bennem a szikra. Mivel ismerősi körömben többen is beszámoltak hasonlóról, utánajártam, hogy vajon mi az oka ennek: a meleg víz, az ácsorgás vagy együtt a kettő?
Mint kiderült, nem maga a zuhanyzás az újabb ötletekhez vezető út, hanem az, hogy egy passzív tevékenységet végzünk. Ez alapján nemcsak a fürdés végződhet valami formabontó gondolattal, hanem az elalvás, a kutyasétáltatás vagy az edzés is. Ha ugyanis olyan tevékenységet végzünk, amelynek során nincs különösebb szükségünk arra, hogy figyeljünk vagy gondolkodjunk az adott cselekvésre, az agy olyan területei tudnak érvényesülni, amik háttérbe szorulnak akkor, amikor aktívan teszünk éppen valamit. Ebben a relaxált állapotban – amit a zuhany is érzünk –, alfa-hullámok futnak végig az agyban, melyek segítségével „meghalljuk” azokat a hangokat, amelyeket napközben nincs lehetőségünk.
Marcus Raichle, a St. Louis-i Washington University School of Medicine neurológusa azonban nem ajánlja, hogy a zuhany alatt érkező ötleteket egyből megvalósítsuk, ugyanis mint mondja, az emberi agyban hálózatok vannak, és mindegyik hálózat működésére szükség van ahhoz, hogy racionális, jó döntéseket hozzunk. Nézete szerint, agyunk más részére is szükségünk van ahhoz, hogy az ötletet végre tudjuk hajtani, így
korántsem biztos, hogy a passzív tevékenység során létrejött gondolatnak van létjogosultsága.
A zuhanyzás, edzés vagy mosogatás közben született kreatív ötleteknek nevet is adott a neurológia: inkubációs hatásnak hívják azt, amikor egy adott problémát vagy kihívást félreteszünk az agyunkban egy passzív tevékenység végzése közben, így az elménk vándorútra indul, és új megoldásokat generál.
Ahhoz azonban, hogy agyunk „saját útját járja”, fontos, hogy megfelelő környezetet teremtsünk számára: ha zenét vagy podcastot hallgatunk a passzív tevékenység során, nem hagyjuk az agyunknak, hogy kikapcsoljon, ezáltal képtelen lesz arra, hogy ötletekkel álljon elő. Az olyan természetes háttérzajok, mint a vízcsobogás zuhany alatt, a madárcsicsergés séta közben, vagy maga a csönd valódi ajándék az agynak, ami ezek hatására tud igazán gondolatokat létrehozni anélkül, hogy tudatosan irányítanánk. Egy-két perc nem is elég ahhoz, hogy elménk kreatív módba álljon, így az adott tevékenységnek megfelelően hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy nem várt gondolatok jöjjenek. Fontos, hogy eléggé ellazuljunk ahhoz, hogy ne legyen célunk, csak legyünk!
Egy 2019-es tanulmányban 98 írót és 87 fizikust kérdeztek meg arról, hogy mikor jönnek a legkreatívabb ötletek. Ehhez írniuk kellett, hogy a jónak vélt gondolat milyen tevékenység közben ötlött eszükbe. Az eredmények alapján kiderült, hogy a legjelentősebb ötleteik húsz százaléka nem munka, hanem mosogatás vagy zuhanyzás közben támadt. Érdekesség, hogy az írók és a fizikusok is arról számoltak be, hogy a nem várt pillanatban jött gondolatok éppolyan kreatívak és használhatóak voltak, mint azok, amiket munka közben találtak ki.
Egy másik kutatás 1100 válaszadót kérdezett meg arról, mikor tartják a legkreatívabbnak magukat, s mindannyian passzív tevékenységeket neveztek meg. A válaszadók 30 százaléka a zuhany alatt érezte a legjobbnak az ötletek áramlását, 13 százalékának utazás közben vannak a legjobb gondolatai, míg 11 százalék úgy tartja, edzés közben a legkreatívabb.
Több olyan tevékenység is van tehát, ami előcsalhatja a jó ötleteket, csak meg kell találnunk azt, ami a legjobb hatással van ránk. Ennél kellemesebb felfedezőút pedig nemigen létezik: kikapcsolódásra fel!
Ajánljuk még:
A kéz íze: ezért más mindig, ha nagymama készíti a desszertet
Japán sikk, ami itthon is hódít, nem véletlenül: az erdőfürdőzésről
Bárhol, bármikor hozzáférhető és csak nyerhetünk vele – a meditáció áldásos hatásairól
Lelkünk állapota a tányéron: ez állhat a zugevés, túlevés, stresszevés hátterében
Az olyan étkezési zavarok, mint az anorexia, bulimia vagy orthorexia talán már sokaknak ismerősek. De mi van akkor, ha diagnosztizálható zavarról nem beszélhetünk, mégis gondjaink vannak az étkezés területén? Mi a zugevés és miért csináljuk? Miért esszük túl magunkat? Mitől függ, hogy stresszevők vagyunk, vagy egy falat sem megy le a torkunkon olyankor? Ezekre a kérdésekre keressük a választ!