„Mintha örökké az üres falnak beszélnék” – stonewalling a mindennapokban

Pszicho

„Mintha örökké az üres falnak beszélnék” – stonewalling a mindennapokban

Elképzelni se tudnék magamnak egy olyan párkapcsolatot, ahol a másik fél hátat fordít nekem. Nem azért mert haragszik – ilyen előfordulhat – hanem azért, mert nem akar beszélni velem az érzelmeiről.

Mi az a stonewalling?

A stonewalling, vagyis érzelmi kivonulás, azt a helyzetet írja le, amikor a felek, vagy egy kapcsolatban jellemzően az egyik fél bizonyos helyzetekben nem kommunikál. Elhallgat és hátat fordít, amikor a leginkább kellenének a szavak.  Megtagadja a párbeszédet, az értelmes szóváltást.

A jelenség nagyon súlyos teher a párkapcsolatokban, de nem csak a párkapcsolatokat érinti, mert ez a jellegű, érzelmekkel kapcsolatos némaság szülő-gyerek viszonylatban is előfordulhat. Minden esetben olyan akadály két fél között, ami nemcsak megnehezíti, de akár végletesen tönkre is teheti a szeretetkapcsolatot.

Jellemzően a férfiakat érinti gyakrabban, de nők esetén is előfordulhat ez a fajta kommunikációs gátoltság, a másik kirekesztése.

Mi NEM stonewalling?

Természetesen minden párkapcsolatban előfordulhat a hallgatás. Némely kapcsolatban gyakrabban, máshol ritkábban etetik egymást ezzel a keserű kenyérrel. De nem mindig a stonewalling áll a háttérben. Van amikor egyik-másik fél a büntetés eszközeként használja a hallgatást. Adott esetben nemcsak hátat fordít és nem szól, nem válaszol, de  másik szobába is költözik, hogy még látványosabb, még érzékelhetőbb, még fájdalmasabb legyen a büntetés.

Természetesen ez a fajta párkapcsolati magatartás éppolyan romboló, mint minden más kommunikációs torzulás. Legalább annyira mély sebeket okoz, mintha egész nap ordítana egyik vagy a másik fél. Az elhallgatás, a másik fél semmibe vétele, vagy amikor szó szerint levegőnek nézi a másikat – az egyszerre fájdalmas, megalázó és a párkapcsolatot aláásó folyamat.

A stonewalling mögött azonban nem feltétlenül áll sértettség vagy ha igen, az nem frissen szerzett sérülés. Pontosan ezért áll még értetlenebbül az érintett fél a helyzet előtt: fogalma sincs, miért nem szól hozzá a másik, miért nem akarja egyik vagy másik témával kapcsolatban őszintén elmondani az érzéseit.

Nézzünk egy példát!

A nő hét elején kitalálja és fel is veti a párjának, hogy a hétvégén, vasárnap délben látogassák meg az édesanyját. A férje erre nem szól semmit. Nem mond Á-t, nem mond B-t sem. Hallgat. Egész héten hallgat, de azért láthatóan nincs jó kedve és kerüli a felesége társaságát. Ő meg egész héten a nyomában jár, a kedvét keresi és kétségbeesetten találgat, mi lehet a baj. Mit mondott olyat? Mondott-e valami rosszat?

A hétvégére aztán annyira elbizonytalanodik, annyira nyomorultul érzi magát, hogy ő maga mondja le a látogatást az édesanyjánál. Nem azért mert ráébredt, hogy ez lehet a baj, hanem azért, mert érzelmileg annyira kifáradt addigra, hogy jártányi ereje se marad. Minden percét az köti le, hogy megfejtse a talányt. Ehhez pedig a férjétől az égvilágon semmilyen támpontot nem kap.

Csak a hallgatást. Vagy azt mondja neki a férj: „Ne nyaggass már!”, „Nem, nem akarok veled beszélni.” „Nincs mit mondanom”.

Ahelyett, hogy elmondaná a feleségének, hogy utál az anyósához járni, mert a legtöbb ilyen látogatásnál jelen van a feleség bátyja is, a sógor, aki többet iszik a kelleténél és durván be-beszólogat neki. Sértegeti, ahol csak tudja, és ezeknél az alkalmaknál mindenki úgy tesz, mintha nem venné észre, mi zajlik.

Ahelyett, hogy őszintén feltárná érzéseit, magába fordul és a hallgatásával éri el, hogy a feleség ne akarja őt belevonni a számára nagyon is kényelmetlen helyzetbe. A hallgatása segítségével menekül ki, de nemcsak az adott szituból, hanem a kapcsolati nyomás alól is. Ha hallgat, akkor nem kell feltárnia érzéseit, nemcsak a példában említett helyzetben, de száz másikban sem, ami valamilyen formában érzelmileg számára bizonytalan, megkérdőjelezhető, vagy amelyekben ő nem tud jól jelen lenni.

Hallgatni fog arról, hogy kevés a szex. Arról, hogy ő másként nevelné a gyerekeket. Nem tárja fel vágyait semmivel kapcsolatban és ha valamilyen módon mégis szembesül a párja valamilyen hiánnyal, akkor arra a kérdésre se ad választ: hogy „miért nem szóltál?”

Akadnak aztán érzékeny területek a kapcsolatban, amik olyanok mint egy véres horzsolás. Az azokon a felületeken jelenlévő történetek, események tabuk egy ilyen ember számára. Azokat felemlíteni se szabad, mert azonnal ugrik, a másikba fojtja a szót. Elvágja az értelmes párbeszéd minden lehetőségét. Talán el is megy otthonról, hogy ne nyaggassák tovább.

Gyakori a problémák szőnyeg alá söprése is, és némán dúl-fúl, ha a párja mégiscsak pedzegetni kezdi a problémákat, akár azt, hogy

miért nem lehet vele megbeszélni semmit.

Tudni kell, hogy a stonewalling jellemzően családi minta, aminek átírása nem megy egykönnyen. De ha már felismertük, vagy felismerni véltük a problémát, akkor szakember felkeresésével választ kaphatunk arra, hogy valóban erről a problémáról van-e szó. Aztán jó eséllyel kézhez kaphatunk olyan kommunikációs technikákat is, amellyel közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.

Ajánljuk még:

AllergiaszezON: milyen lelki tényezők állhatnak a háttérben?

A különböző típusú allergiák egyre több embert érintenek. Van, aki szezonálisan küzd vele, mások, mint például az ételallergiások egész évben gyötrődnek, vagy éppen gyógyszerrel kezelik tüneteiket. Vajon pusztán biológiai reakciókról beszélhetünk az allergiáknál, vagy a lelki oldal is jelentős befolyással bír? Utánajártunk!