Miért vonzódnak a nők a pszichopatákhoz?

Egy évvel ezelőtt megjelent a Netflixen a You című sorozat és meglepő jelenségnek lehettünk tanúi. A különböző közösségi médiás platformokon rengeteg nő ömlengett a főszereplő karakter, Joe vonzerejéről. És bár ízlés kérdése, hogy az őt alakító Penn Badgley kinek mennyire jön be, a kommentek zavarba ejtők voltak, mert nem kizárólag a karakter külső adottságai miatt lelkesedtek. Márpedig akárhogy is nézzük, Joe az első tíz epizód során nemcsak megszállottan figyeli kiszemeltje minden lépését és kontrollálja az életét, de hat embert el is tesz láb alól a célja érdekében.

A sorozat siker volt, így nemrég érkezett a második évad, és vele együtt a rajongás további hullámai is. A Netflix a Twitteren próbálta megfékezni a kommenteket, mondván nem a sorozattal vagy a főszereplőjével van gond, hanem azokkal, akik szexinek találják őt és a viselkedését. A színész pedig egy interjúban amellett érvelt, hogy a széria csak rávilágít arra, milyen

torz kép él bennünk a szerelemről. A valódi érzelmeket és kapcsolatokat összekeverjük a vágyakkal és a birtoklással.

Hiszen ha csak a közelmúlt legsikeresebb romantikusnak szánt történeteit vizsgáljuk meg jobban – mint például A szürke ötven árnyalata vagy az Alkonyat – hamar feltűnhet, hogy nem éppen egészséges mintákat közvetítenek.

Adott az önbizalomhiányos, félszeg főhősnő, akit az imádott férfi szerelme határoz meg, csak és kizárólag általa válik érdekessé, ennek a szerelemnek az érdekében pedig minden érzelmi-fizikai erőszakot vagy bántalmazást el kell viselnie.

De tényleg csak a rossz minták miatt vonzódnának annyian a Hannibál és Dexter féle „hősökhöz” vagy éppen a Joker és Patrick Bateman féle karakterekhez?

Egy 2019-es kanadai kutatás a pszichopátia és a szexualitás közötti izgalmas kapcsolatot vizsgálta, az eredményeket pedig evolúciós pszichológiai elméleti keretben igyekeztek értelmezni. Szerintük nem arról van szó, hogy a filmekből, könyvekből vagy a tévéből ismert romantizált történetek elhomályosítanák a nők ítélőképességét. Sokkal inkább az a helyzet, hogy

amiatt lehetnek ezek a sztorik ennyire sikeresek, mert a pszichopátiához társítható bizonyos vonásokat vonzónak találjuk.

Bár a hivatalos pszichológiai irodalomban pszichopaták nem léteznek – antiszociális személyiségzavarként találjuk a szakkönyvekben – a diagnózis közismert hármas ismérve nem jár messze a valóságtól. Nem szeret, nem szorong, nem tanul. Kicsit bővebben, jellemzi őket még a mások érzéseivel szemben mutatott teljes közömbösség, a frusztráció alacsony toleranciája és az agresszív megnyilvánulások. A többi embert eszköznek tekintik, akiket kedvük szerint manipulálhatnak.

Mi lehet olyan vonzó, ami egyaránt megvan a hús-vér sorozatgyilkosokban és fikciós társaikban?

Természetesen számtalan közismert sztereotípia létezik onnantól kezdve, hogy a nők a rossz fiúkhoz vonzódnak, odáig, hogy meg szeretnék menteni a társukat és hiszik, hogy az értük majd megváltozik. Érdemesebb azonban talán a hagyományos nemi elvárások és előítéletek másik oldaláról közelíteni.

Az ismerkedés általában bizonyos mértékű szorongással jár: igyekszünk a legjobb oldalunkat mutatni és stresszelünk rajta, hogy milyen benyomást keltünk a másikban. Ha azonban valaki immunis a félelemre és nem érdekli a tetteinek a következménye, olyan gátak nélkül vághat bele a beszélgetésbe, amik a legtöbb embert visszatartják. Ráadásul pontosan tudják, hogy ki, mit szeretne hallani.

A kockázatos helyzetekből kiesik a szorongás és nem marad más, csak az izgalom.

A félelem visszatartó ereje nélkül a pszichopaták magabiztosnak, dominánsnak és nagyratörőnek tűnnek. Ezek olyan tulajdonságok amiket ugyanúgy csatolhatunk a kemény munkával elért teljesítményhez vagy a hősiességhez.

Tulajdonképpen olyan jellemzők, amiket a hagyományos férfi ideálhoz szoktunk társítani. Az már egy másik kérdés, hogy egy hosszú távú kapcsolatban előbb-utóbb jó, ha megjelenik az elfogadás és az intimitás, amik viszont a fenti tulajdonságokkal nehezen összeegyeztethetők. Talán ezért van az, hogy a pszichopatikus vonásokkal bírók rövid távon sikeresek a nőknél, hosszútávon viszont kevésbé működnek...