Listán az életünk: a látszat ellenére van, ami a jelenre tartozik

Pszicho

Listán az életünk: a látszat ellenére van, ami a jelenre tartozik

Piszkozatok, magunknak elküldött üzenetek, jegyzetfüzetek virtuálisan és fizikális valójukban, cetli alkalmazások, határidőnaplók. A feladatoktól kezdve a kipróbálásra, megnézésre, megvételre váró dolgokig mindenből listát készíthetünk magunknak. Körbevesznek minket az emlékeztetők, a bakancslistás vágyak, célok. Ám a lehetőségekben fürödve mégsem az élményeink száma nő, hanem a listáké. Hogy is van ez?

Az a fajta ember vagyok, aki nem szeretne lemaradni semmiről. Rengeteg hobbim van, és mindig elhiszem, hogy mindegyikre jut majd elég idő. Ha nem most, majd holnap! Emlékeztetőket vezetek több felületen is, tele vagyok feljegyzésekkel, listákkal, e-mail-piszkozatokkal, ahol gyűjtöm a rám váró érdekességeket. Mostanában ültem le, hogy végre rendet tegyek magamban és a listáim között, mert úgy láttam, egyre csak duzzadnak, szinte összezavarnak – holott nem ezért hoztam létre őket.

Állítólag a listák alapvetően azt a célt szolgálják, hogy ha valamit szeretnénk elérni vagy elvégezni, akkor az gördülékenyen menjen. A listáknak tagadhatatlanul van előnye, erről korábban egy külön listát is írtunk. Például, ha valami felkerül a papírra, akkor mondhatni már megtettük az első lépést. Egyrészt bevédtük magunkat az emlékezetünk hanyagságával szemben, másrészt afelé mozdítottuk a helyzetet, hogy az időnket strukturáljuk. Emellé társul egyfajta lelki megkönnyebbülés, a fejünkben tolongó gondolatok lecsillapodása, a kontroll megszerzése. Úgy érezhetjük, hogy szinte birtokoljuk az adott célt, tárgyat (pl.: ruhát) azzal, hogy felírtuk magunknak.

Ez pedig egyszerre lehet célravezető és rendkívül csalóka.

Ha a listavezetésünk nem csak egy stresszoldó funkciót tölt be, akkor valóban hozzásegíthet minket az életünk eredményes vezetéséhez. Fontos azonban, hogy reális és konkrét célokat tűzzünk ki, különben a lista tényleg csak egy darab papír marad, amire ha ránézünk, sóhajtunk egyet, aztán élünk, mintha mi sem történt volna. Motivációs szempontból tehát akkor lesz eredményes egy lista, ha olyan feladatokat, célokat tűzünk ki, amelyek jól körülhatárolhatóak: például „a szakdolgozat megírása” helyett a „szakdolgozat bevezető részének megírása” már egy sokkal kézzelfoghatóbb, időben behatárolható, felmérhető tevékenység. Máskülönben jön a halogatás, amiről már tudjuk, hogy nem könnyű megküzdeni vele, bár nem is lehetetlen.

És hogy mi a helyzet a bakancslistaszerű, vágyakat tematizáló listáinkkal, mint a filmes ajánlások, szakmai és szórakoztató könyvek, receptek, megnézendő videók, zenék, világszép tájak... ezek azok, amik csak jó érzést keltő emlékeztetők maradnak, ha nem vigyázunk. Fontos első lépés lehet, ha meghúzunk egy határt. Nem mindenből kell listát csinálnunk, főleg, ha rövid időn belül teljesíthető lenne az adott dolog.

Minimalizáljuk, hogy mi az a téma, terület, ami van annyira fontos, hogy listát vezessünk hozzá!

Húzzunk meg egy határt, és ne tovább!

A következő lépés lehet a lista karbantartása. Ha egy adott dolog nem motivál minket annyira, hogy valóban tegyünk érte, érdemes felülbírálni első szenvedélyes jegyzetelésünket. A lehetőségek tárháza végtelen, nem úgy az időnk. Ezért jó, ha felállítunk egy fontossági sorrendet magunkban. Ha azt látjuk, hogy szinte halmozzuk a listákat, de alig érünk hozzájuk, elképzelhető, hogy: vagy pótcselekvésről van szó (például a bennünk lévő stressz csökkentésére), vagy az is előfordulhat, hogy nincs egy rugalmas, de stabil értékrendünk az életünkre nézve. Az ilyen listáknak megvan az a veszélye is, hogy egy idő után nyomasztani kezdenek minket. 

Ha minden apró-cseprő dolgot felírunk, azzal nem egészséges módon felesleges dolgokat is beépítünk az életünkbe, pontosan fogalmazva a jövőnkbe. Mondhatjuk, hogy ezek csak álmodozások, a túlzott álmodozás azonban egyfajta hárításként is jelen lehet a mindennapjainkban. Kétségtelen, hogy a jelenlegi információáradat folyamatosan csábít minket arra, hogy minél több mindent megszerezzünk, elvégezzünk, befogadjunk, de ez lehetetlen. A tudatos lista- és elsősorban életvezetés a jelen előre mozdítását segíti, nem a jövő vágyainak felhalmozását. 

Ajánljuk még:

Félek a középszerűségtől, és úgy általában: az élettől – egy huszonéves vívódásai
„Ne legyél műkörmös, annyi van már!” „Közgazdász akarsz lenni? Azzal Dunát lehet rekeszteni.” „De a bölcsész az mekis szak.” Tovább is sorolhatnám, milyen kommentárokkal küzd meg egy fiatal manapság, hogyan tapossák porba az álmait. És ezzel szemben mit lát, mit érez maga körül – beszéljünk hát rózsaszín ígéretek helyett inkább erről a nagyon is látható szakadékról! Szabó Barbara vendégcikke.