Lelki egészséghez vezethet, ha képesek vagyunk a természet rendjébe igazodni – pszichológus tanácsai egy harmonikus őszhöz

„A nyár-ősz forduló meglehetősen szimbolikus lehet, akár a saját életünket is láthatjuk abban, ahogy a frissességet és fiatalos energiát jelképező tavasz és nyár elmúlásával megérkezik a lelassulást és befelé fordulást jelképező ősz és tél” – vágott a közepébe Mráz Katalin pszichológus, amikor az évszakok változásával kapcsolatos hangulatainkról kérdeztük. A szakember szerint minél idősebbek vagyunk, annál inkább ráérezhetünk az évszakok által szimbolizált jelenségekre, annál könnyebben igazodunk a természethez lélekben is: tavasszal kinyílunk, erőtől duzzadunk, nyáron pörgünk, aztán ősszel valahogy lelassulunk, bezárkózunk mi magunk is. Míg a tavaszi és a nyári hónapok világosabbak, melegebbek, intenzívebbek és élettel telibbnek tűnnek, addig ősszel és télen kevesebb a fény, hűvösebb az idő, hajlamosabbak vagyunk otthon maradni, egy kicsit befelé fordulni és a lelkünkkel foglalkozni – ez pedig egyáltalán nem baj!

A régi idők emberei közelebb éltek a természethez, sokkal inkább együtt léteztek vele, így könnyebben bele is tudtak simulni az évszakok változásába. Ebből következett, hogy természetesebnek vették, könnyebben élték meg az általunk is észlelt különbségeket. Mivel

a modern világ embere egyre távolabb kerül az ősi harmóniától, a természetes változást is sokszor inkább teherként éli meg.

A modern embernek már nincs ideje, sem energiája megfigyelni vagy átérezni a természet változásait. Nincs mód a lelassulásra, így aztán nem tudunk mit kezdeni a hatásokkal, amit az évszakok és a természet változása okoz bennünk. Manapság egyre fontosabb és elterjedtebb az érzéseinknek tudatos felfedezése, s ebbe természetesen beletartozik a nyár-ősz forduló megélése és az azzal való foglalkozás is. Vagyis – mint a modern élet oly sok rákfenéje ellen – a tudatosság a legfőbb fegyverünk.

Kényszer, hogy önmagunkkal legyünk

Az, hogy kire, milyen hatással van az évszakok váltakozása, nagyban függ attól is, hogy mennyire vagyunk rugalmasak lelkileg. „A szabadságot jelentő nyár után az őszi befelé fordulás azoknak lehet nehezebb, akik hajlamosabbak a szorongásra, feldolgozatlan traumáik vannak, vagy bármilyen hangulati, kötődési nehézséggel küzdenek. Gyakran előfordul, hogy ezekkel a problémákkal a pörgősebb nyári hónapokban nem foglalkozunk, nem törődünk a feldolgozásukkal és megoldásukkal, egy kicsit talán hajlamosak vagyunk a szőnyeg alá seperni a gondokat. A tavaszi-nyári időszakban inkább társasági életet élünk, utazgatunk, kifelé fordulunk, olyan programokon veszünk részt, amik segítenek elkendőzni a nehézségeinket. Ahogy azonban rövidülnek a nappalok és egyre hűvösebbé válik az idő, úgy kényszerülünk egyre inkább arra, hogy a négy fal között maradjunk, önmagunkkal legyünk, önmagunkkal foglalkozzunk. Eközben előtérbe kerülnek a fel nem dolgozott problémák, sőt, akár fel is erősödhetnek ezek” – magyarázta a szakember.

Mivel tudjuk, hogy egyszer elmúlik a nyár és beköszönt az ősz, logikusnak tűnik, hogy fel tudunk készülni erre – csakhogy a természetes, és rajtunk kívülálló változásokra készülni egyáltalán nem egyértelmű mindenki számára. „Aki elég tudatos, és tudja magáról, hogy nehezebben éli meg az évszakváltást vagy a borúsabb időszakokat, annak érdemes előre gondolkodni. Kitalálni, melyek azok a szabadidős tevékenységek, amiket otthon, a négy fal között is lehet végezni, vagy milyen jó hangulatú őszi programokra készülhet, amiken másokkal találkozhat, kapcsolódhat. Próbáljuk megtalálni az szépséget és az örömöt az őszben. Az őszi erdő gyönyörű és sajátos hangulata van, érdemes egyet-egyet kirándulni, amikor van rá lehetőségünk. Igyekezzünk rálelni arra a motivációra, amitől jobb lesz a kedvünk, amitől könnyedebb lehet az év hátralévő időszaka. De azt is el tudom képzelni,

hogy ha valaki tudja magáról, hogy van feldolgozatlan traumája vagy problémája, akkor tudatosan arra használja ezt a befelé fordulást segítő időszakot, hogy önmagával foglalkozzon”

– sorolta Katalin a lehetőségeket. Logikusan hangzik mindez: ha egyszer a természet azt diktálja, hogy lassuljunk és befelé forduljunk, nekünk pedig szükségünk van rá – akár a stresszes hétköznapok, akár egy régebb óta húzódó probléma miatt –, akkor próbáljunk a lehetőségekkel élni, a rendbe belesimulva, ahhoz igazodva létezni. 

A pszichológus szerint például végezhetünk számvetést, dolgozhatunk az önismeretünkön, végiggondolhatjuk, mi történt, hogyan alakult az évünk, mit szeretnénk még kihozni belőle. Gondoljuk végig, mi az, amit még az évben meg akarunk valósítani, és mi az, amit el lehet engedni? Hiszen az ősz az elengedés időszaka is, ilyenkor könnyebb lehet változtatni az életünkön, a hétköznapjainkon. Írhatunk naplót, készíthetünk fotóalbumot, rendezgethetjük a fényképeinket, egy nagytakarítással vagy lomtalanítással pedig nemcsak átvitt értelemben engedhetjük el a régi dolgainkat.

Törekedjünk arra, hogy megtaláljuk azt, ami feltölt, ami kikapcsol, és egy kicsit tényleg segít abban, hogy megteremtsük az életünkben a harmóniát. 

Nézzük meg, hogy mit tudunk kihozni abból, hogy egy kicsit önmagunkra figyelünk! 

A borongós szeptemberi és októberi időszak után novemberben úgyis elkezdjük majd várni a decembert és a közelgő ünnepeket – ez megkönnyíti a szinte nyúlfakrnyira rövidülő nappalok elviselését. A szilvesztert követő január és február már más tészta, a naptári év első két hónapját sokan nem szeretik. Ezekben a hetekben jellemzően az egyre hosszabb nappalok és a tavaszvárás ad reményt az embereknek. 

„Ha sikerül megőriznünk azt a fajta rugalmasságot, hogy minden évszakban megtaláljuk a szépséget és azokat a tevékenységeket, amik feltöltenek bennünket, akkor elkerülhetjük a szezonális melankóliát. Persze egy szürke, esős hétvége nem lesz így sem az álmaink netovábbja, de azért abban is megtalálhatjuk azt a pici pluszt, amitől jó hangulatunk és kellemes napunk lehet” – összegzett a szakember. Szerinte könnyen előfordulhat az is, hogy

éppen arra van szükségünk, hogy egy kicsit ne csináljunk semmit. Nem kell feltétlenül az életünk minden pillanatát értelmesen vagy tartalmasan eltöltenünk – ha ez sikerül, az is azt jelentheti, hogy harmóniában élünk a természettel.

Ahogy a bennünket körülvevő természet búcsúzik, elcsendesedik, pihenősebb üzemmódba vált, úgy válthatunk mi is egy lassabb, csendesebb és befelé fordulósabb üzemmódba.

Tehát fordítsunk figyelmet a külső folyamatokra, s arra, hogy azok hogyan hatnak ránk! Ha felerősödik a rosszabb, frusztráltabb hangulatunk, előtérbe kerülnek a feldolgozatlan problémáink, talán éppen itt az ideje, hogy foglalkozzunk velük, mert ezekkel a lelkünkben valóban nehéz lehet megélni bármelyik évszakot – de különösen a mostanit.