Nyáron élek, télen túlélek – Mennyi életmódváltás fér bele egy évbe?

Ezt a cikket vidéken, egy végtelenül zöld kertben, egy hintaágyban írom, de ha tél lenne, a második emeleti lakásunk dolgozószobájában vagy a kanapén gépelném egy forró tea társaságában. Délutánra úszást, estére pedig biciklizést tervezek, de novemberben vagy decemberben valószínűleg ki sem dugnám az orrom az otthonomból, maximum a kötelező bevásárlás miatt. Most mezítláb és trikóban élvezem a kellemes fuvallatokat, a zord hónapokban viszont minimum három réteg ruhában töltöm a napot, és általában még úgyis fázom.

Meglehetősen végletes körülmények, nem igaz? Hazánk klímája, az évszakok váltakozása bizony komoly alkalmazkodást igényel, ami ráadásul negyedévente (bár utóbbi években a klímaváltozás sajnálatos következményei miatt hol ritkábban, hol gyakrabban) állít minket új, mégis ismerős kihívások elé. Megszoktuk a természet körforgását, és talán már el sem tudnánk képzelni az életünket a havas táj, az ébredő, zsenge természet, a száraz kánikulai napok, majd az őszülő táj látványa nélkül. Mégis érdekes belegondolni abba, hogy mennyire mást hoz ki belőlünk egy-egy évszak.

A különféle időszakokban cserélődik a ruhatárunk, másfajta módon szervezzük a szabadidőnket, átalakítjuk az étrendünket, a napsütéses óráktól tesszük függővé a hangulatunkat, sőt, még a személyiségünk is képes változni az egyes szakaszokban. Ettől függetlenül (vagy épp ezért) élvezzük a váltakozást, hiszen szükségünk van a folyamatos megújulásra, az új élményekre és energiákra, és bár valószínűleg mindannyiunknak megvan a kedvenc szezonja, ha folyamatosan abban élnénk, jó eséllyel hamar megunnánk.

Nekem a…

Azt, hogy mennyire másképp működünk az év különböző részeiben a saját példámon keresztül mutatom meg. Ha meg kéne neveznem a kedvenc, illataiban és látványában legkedvesebb évszakomat, az őszt mondanám. Ha viszont arra gondolok, mennyire szép párhuzam van a tavasz beköszönte, valamint a testünk és lelkünk ébredése, megújulása között, biztosan erre voksolnék. De valahogy a télnek is van varázsa, a szürke és élettelen környezet ugyanolyan szépségeket hordoz magában, mint az előzőek.

Akármennyi pozitívumot is találok az év egyes fázisaiban, mindig elcsodálkozom azon, hogy mennyire másfajta életet élek nyáron. A levegő felmelegedése, és a napok meghosszabbodása más energiákat hoz, más lehetőségeket és életmódot kínál. Ilyenkor könnyebben felkelek, aktívabb és motiváltabb vagyok, kevesebbet és egészségesebb ételeket eszem, többet iszom és mozgok, több időt töltök a szeretteimmel, ráadásul tartalmasabban telnek a napjaim is. A jó idő és a szinte éjszakába nyúló nappalok szabadságot adnak, akár este is elindulhatok otthonról, és az sem baj, ha tovább maradok ki.

Hiába élhetnék ugyanilyen mozgalmasan a többi évszakban is, valahogy a világos és meleg hónapok teremtik meg számomra a tökéletes harmóniát. Ilyenkor próbálom magamba szippantani a legtöbbet, a lehető legjobban kiélvezni azokat a dolgokat, amiktől azt érzem, igazán élek. Aztán amikor véget ér ez a nyüzsgő, többnyire tóparton töltött időszak, átkapcsolom az agyam, és igyekszem megbarátkozni azzal, hogy valami máshoz kell igazodnom.

Alkalmazkodom, tehát vagyok?

Az évszakok váltakozása, a téli és nyári életmód végletessége megtanított minket az alkalmazkodásra, jól tudjuk, mi a „dolgunk”, amikor beköszöntenek a hűs, vagy éppen a forró napok. Akárcsak a szekrényből a bedobozolt, fél évekre elcsomagolt holmikat, úgy az elménkben található aktuális évszak fiókját is elővesszük. Magunkra húzzuk az adott ciklusban ideális ruhákat, és felvesszük az előttünk álló szakaszhoz passzoló szokásokat. Tudatosság nélkül „dolgozunk”, hiszen már gyerekkorunkban megtanultuk, milyen sokféle is lehet egy év az életünkből.