Az évszakokkal változik anyagcserénk is: természetes egy-két plusz kiló télen

Nem vagyok mókus, de észrevettem magamon, hogy az egyre hidegebb időben mintha mégis úgy viselkednék, mint a téli álmot alvó állatok. Eleinte élvezem a friss őszi levegőt, a nagy sétákat és a rozsdás színeket, idővel azonban egyre inkább „kuckózóssá” válok. A hideg mellett főleg azért, mert későn világosodik és korán sötétedik. Ahelyett, hogy napfelkelte előtt útnak induljak, vagy napnyugta után még serényen dolgozzak a munkahelyemen, vagy sorban álljak a boltban, sokkal szívesebben bújok (vissza) a puha takaró alá, filmet nézek, olvasok, játszom még egy játékot a telefonomon. Eszem ágában sincs kidugni az orrom az egyre nagyobb hidegbe, csak ha nagyon muszáj. Arról nem beszélve, hogy enni is valahogy jobban esik ilyenkor – ha nem figyelnék oda, kis túlzással, persze, de

szerintem annyit híznék, mint egy téli álomra készülő rágcsáló.

Merthogy állítólag nekünk, embereknek is lelassul az anyagcserénk télire. Ahogyan az állatok szervezete, úgy a miénk is készül a zord időre jellemző élelmiszerhiányra – persze mi találunk élelmet a hóban és fagyban is a boltok polcain, a szervezetünk ezért nem is tartalékolja olyan látványosan az energiát, mint a mókusoké, azért mégis észrevehető a változás, a lassulás, a téli hónapokra jellemző hízás.

Egyes kutatások is azt bizonyítják, hogy az évszakok változása többek között az anyagcserénkben is változást okozhat. Ha ti is összefüggést fedeztek fel a kettő között, érdemes lehet előre felkészülni és tenni azért, hogy a lassuló vagy gyorsuló anyagcserétek ne okozzon különösebb problémát számotokra.

A tél, a cukor és a súlyfelesleg

Az egyre hidegebb időben a szervezetünk átáll a fokozott energiafelvételre és -raktározásra. Én legalábbis észrevettem magamon, hogy ilyenkor megnő az étvágyam és jellemzően a cukros vagy szénhidrátban gazdagabb ételek után vágyakozom. Persze az sem segít ezt a vágyamat leküzdeni, hogy az ebben az időszakban megrendezett vásárokon mindenfelé érezni a színes cukorkák, a fahéjas édességek és a frissen sült kalácsok illatát. Imádom az őszi és téli vásárok hangulatát, szívesen sétálgatok a tarka kavalkádban. És olykor bizony elcsábulok még akkor is, ha tudom: nem feltétlenül egy újabb adag cukorbombára van szüksége a szervezetemnek, még ha annyira kívánja is az orrom és a szemem (vagyis az agyam). De nemcsak a cukrot, a zsírt is elkezdi raktározni a testünk: ez is a hideg elleni védekezés egyik fontos eszköze.

Mondhatnánk, hogy az a természet rendje, azt kell ennünk, amit a szervezetünk „parancsol”, s ha egészséges formában tudjuk ezt megtenni, nem is lenne ezzel probléma. Csakhogy a sok egészségtelen édesség és zsíros étel habzsolásával sokat árthatunk magunknak – a meggondolatlansággal és nemtörődömséggel nemcsak az elhízásnak, de

akár a 2-es típusú cukorbetegségnek is előkészíthetjük a terepet.

Vagyis az egy-két kiló fölösleg a hidegebb, téli hónapokban természetes, ne a hétvégéken elkortyolgatott kakaót és tejeskávét okoljátok – legalábbis a minimális hízásért semmiképp. A többi azonban rajtatok múlik: hagyjátok, hogy magával ragadjon benneteket az energiafelhalmozás iránti vágy vagy ellenálltok a kísértésnek, és felveszitek a harcot az ilyenkor lelassuló anyagcserétekkel – én legalábbis megpróbálom.

A hangsúly az étkezés tekintetében a mértékletességen, ha a mozgásról van szó a rendszerességen van. Ráadásul, ha valóban az évszakokkal változik az anyagcserénk, akkor „csak” tavaszig kell kibírni, akkor ugyanis fokozatosan újra felgyorsulhat. Megváltozik az ételek iránti vágyunk minősége, megújulunk mi is, ahogy körülöttünk a természet is teszi. Némi tudatossággal és aktívan eltöltött hétköznapokkal nyugodtan bekuckózhatunk alkalomadtán egy bögre forró, édes és habos kakaóval…

 A hideg évszakok beköszöntével bőrünk is nagyobb odafigyelést igényel.