„Isten senkit nem hív arra, hogy egyedül éljen” – interjú Heim Kata szerzetesnővérrel

Idén 10. alkalommal hirdették meg „hivatástisztázó” kurzusukat. Erről a speciálisan fiataloknak szóló, egy éven át tartó, az útkeresést támogató „lélektanfolyamról” beszélgettünk Heim Kata kurzusvezetővel.

***

Elsőként tegyük rendbe a hivatás fogalmát! Az egyházi szóhasználat szerint az elsődleges hivatásunk az édesanyai, édesapai, illetve a papi, szerzetesi szolgálat. Köznapi értelemben viszont a munkánkra szoktunk hivatásként tekinteni. 

Kezdjük ott, hogy életállapotokról beszélünk. Lehetek egyedülálló, családos, párkapcsolatban élő, szerzetes vagy akár pap, mindezeken belül megélhetem a hivatásomat, ami nagyon személyre szabott. Például két, azonos közösségben lévő szerzetesnek is lehet nagyon különböző a hivatása, sőt idővel a hivatás tovább finomodik, változik. 

Kapjuk vagy választjuk a hivatást?

Azt szoktuk mondani, hogy a hivatás az mindig párbeszédben alakul. Mindenkinek van egy meghívása Istentől – ehhez nem kell, hogy higgyen benne –, mert ez megmutatkozik a vágyaiban, az adottságaiban, a lehetőségeiben, és erre bármilyen válasz adható. Nincs olyan, hogy nekem most szerzetesnek kell lennem, mert az Isten ezt akarja, de én egyáltalán nem. Nem fog olyanra kötelezni, amit én nem akarok. Egy szakma pedig akkor válik hivatássá, amikor megélem benne az odaadottságot. Ha nem öncéllal végzem, hanem tenni akarok másokért, a világért. Hogy valami jobb legyen, valami megszülessen. 

Miért van szükség hivatástisztázó tanfolyamra? A hivatás megtalálása nem egy természetes belső folyamat kellene, hogy legyen? 

Mi azt látjuk, hogy míg régen 18-19 évesen elköteleződtek az emberek – megvoltak ennek a hagyományai is –, ehhez képest ma akkora a lehetőségek palettája, hogy a fiatalok nem, vagy csak nagyon nehezen döntenek. Ez jellemzi a magánéletüket és a karrierjüket is. Folyamatosan azzal a kérdéssel küzdenek, hogy „mi van, ha valaki vagy valami jobbat találok?” Ennek a jobbnak az elmulasztásától való félelem óriási visszatartó erő. 

És miben tudtok segíteni? Hasonlítható ez egy önismereti tréninghez? 

Konkrét célja van a képzésnek: a hivatás letisztázása. De a folyamat során, amíg addig eljutunk, sok minden a felszínre kerül.

Sokakban él például az a téves elképzelés, hogy majd minden problémájuk meg fog oldódni, ha lesz valaki mellettük.

Általában ez sokkal összetettebb. Ha valaki elkezd önmagán dolgozni, és megtalálja a saját belső erejét, akkor mindegy, hogy egyedül van vagy párkapcsolatban, jól lesz, és ezt fogja sugározni maga körül. Ez lesz az, ami igazán vonzóvá teszi őt. 

Sokan élnek egyedülállóként attól függetlenül, hogy akarnak-e így élni. Nem az ő döntésük, és talán már le is mondtak arról, hogy társat találnak… 

Hitünk szerint, mivel az Isten maga is közösség (az egyház hite szerint az Isten az Szentháromság, az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége – a szerk.), biztosan nem hív arra senkit sem, hogy egyedül éljen. De lehet olyan a világ körülöttünk, akár objektív okokból is, hogy valamiért mégis egyedül maradunk, bármennyire is vágynánk egy társra vagy közösségre. Létrejöhet egy olyan helyzet bizonyos társadalmakban, hogy a születésszabályozás miatt éppen nincs annyi férfi vagy nő, hogy mindenki megtalálja a társát. Ettől függetlenül mindenkinek van küldetése a világban! Nagyon fontos kérdés, hogy ezt így el tudom-e fogadni.

Hogy nem azért maradtam így, mert ez büntetés.

És választhatok, hogy belesüppedek-e a szomorúságba, vagy megkeresem, hogy hol van az a területe az életemnek, ahol én is önmagamat tudom adni, szolgálni tudok másokat. Mert ebből fakad a tartós öröm és a boldogság. 

Kiket vártok a hivatástisztázó kurzusra? 

Az idén ősszel induló kurzusunkra 22-36 év közötti, egyedülálló lányokat várunk. Szoktuk kérni, hogy – akkor is, ha valaki éppen párkapcsolatban van –, hagyják el a randizást erre az időszakra. Ez azért van így, mert nem lehet egyszerre két irányba fókuszálni. A hivatás letisztázásához szükséges az a belső szabadság, amiben megengedem magamnak azt a gondolatot, hogy az Istennek bármilyen terve lehet velem. 

Mire gondolsz? 

Volt olyan jelentkezőnk, akit sokkhatásként ért, mikor egy ima alkalmával feljött benne a szerzetesség gondolata. Annyira abban élt, hogy ő édesanya akar lenni. De ezt magamról is elmondhatom. 

Azért ez egy félelmetes dolog tud lenni… 

Igen. Eljövök egy ilyen kurzusra, és még az Isten is meg akar győzni arról, hogy szerzetes akarok lenni. De ez nem így van. Az az első lépés, hogy ezt a félelmet elengedjük. Egyáltalán nem biztos, hogy ha meg is érint egy ilyen gondolat, akkor az az Isten hívása is egyben. De jó ezen elgondolkodni, átimádkozni, másokkal beszélgetni róla, vagyis letisztázni, honnan is jött ez a gondolat. Ha ezt a félelmet nem söpröm a szőnyeg alá, hanem bátran szembenézek vele, akkor előbb-utóbb szabadabban tudok majd dönteni, akár a férjhez menés mellett is.

Volt már erre is példa? 

Volt olyan résztvevőnk, aki úgy jött el hozzánk a képzésre, hogy ő már biztosan nem fog férjhez menni, és azzal szándékkal jött, hogy vagy egyedülálló marad vagy szerzetes lesz. De a végén megnyílt egy új párkapcsolat lehetőségére. Úgy tudom, hogy már menyasszony. Sok ilyen van.

Sokakban itt születik meg a nyitottság a párkapcsolatra.

És általában, amikor erre kinyílnak a lányok, megszűnik bennük valamilyen görcs, akkor nagyon hamar meg is találják a párjukat. Ezek is a sikertörténeteink. És persze vannak fiatalok, akik a szerzetesség útján indulnak el, és a kurzus végén jelentkeznek egy szerzetesrendbe. Nálunk most három ilyen fiatal van, jelölteknek hívjuk őket. 

Célja a képzésnek, hogy szerzetesi hivatások szülessenek? Vagyis például, hogy a ti rendetek is bővüljön? 

Röviden: igen. Hosszabban: nem ez az elsődleges cél. Tíz évvel ezelőtt a rendtársaim azt látták, hogy ha nem foglalkoznak tudatosan a hivatásgondozással, akkor hiába is találkoznak a fiatalokkal, nem lesznek újabb belépőink. Sajnos ez történt Németországban és Ausztriában, ahol pedig még nagy iskoláink vannak. Ez a mi felelősségünk: ha az Isten azt akarja, hogy a Sacré Coeur nővérek tovább létezzenek, akkor azért nekünk is tennünk kell, fel kell venni a fiatalokkal a kapcsolatot. Alapvetően azonban a mi küldetésünk a nevelés szolgálata. Egészen a kiskortól a felnőttkorig segítjük a fiatalokat abban, hogy növekedhessenek emberi méltóságukban, emberségükben, istenkapcsolatukban, mások iránti szeretetükben. Nekünk ez az egyik hivatásunk és ehhez hozzá tartozik, hogy segítjük őket döntéseikben, elköteleződésükben is. 

Mi a „kifutása” ennek a képzésnek? 

A kurzus befejezésekor van egy lelkigyakorlat, és annak a végén arra kérünk mindenkit, hogy hozzon meg valamilyen döntést. Ezt már az elején elmondjuk. Lehet, hogy ez a döntés arról fog szólni, hogy belép egy szerzetesrendbe, vagy hogy keres tovább vagy elmegy egy önismereti csoportba vagy otthagyja a munkáját, mert az teljesen tönkreteszi... mindegy, de egy konkrét lépést a végén határozzon el, amit meg is fog tenni.

A Sacré Coeur nővérek hivatástisztázó kurzusáról bővebb információ itt érhető el.