Pszicho

Illatokban élő emlékeink: használd tudatosan a szagokat, hogy emlékezhess!

Egy-egy illat képes visszarepíteni bennünket a múltba – segítenek újraélni az érzelmekkel teli emlékeket. De vajon miért ilyen élénkek a szagok által visszahozott pillanatok, és mire használhatjuk ezt a tudást?

Emlékszem a nagypapám naftalinszagú ruhásszekrényére, amiben katonás rendben sorakoztak a zakók és a télikabátok. A mai napig ez a kép villan be, ha megérzem a molyirtó jellegzetes szagát, ahogyan egy tinédzserkoromban használt dezodor vagy parfüm illata is visszarepít az időben oda, amikor még iskolás voltam, és együtt készültünk a barátnőmmel a „sulibuliba”, látom magamat az apró virágmintás ruhámban, farmerdzsekimben és fűzős bakancsomban, ahogy a félhomályban úszó tornateremben keressük egymást, hogy elmeséljük, kivel szemeztünk, ki kért fel táncolni, ki fogta meg a kezünket véletlenül… De egy-egy fűszer, a frissen nyírt fű vagy a szúnyogriasztó spray illata is megannyi emléket ébreszt – igaz, vannak, amelyektől kifejezetten szomorkás hangulatba kerülök.

Ezeket az emlékeket – nem meglepő módon – szagokhoz kapcsolódó emlékeknek nevezzük, míg az általuk okozott élményt Proust-effektusnak. Ugyanis Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényében szerepel az ismert jelenet, amikor az elbeszélőben a teába mártott péksütemény illata a gyerekkorához kapcsolódó kellemes érzéseket váltott ki.

„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta, éppúgy, mint a szerelem, s mint hogyha csak megtöltött volna valami értékes eszenciával: jobban mondva, az eszencia nem bennem volt, én voltam az.” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (1913), fordította: Gyergyai Albert

Mi a kapcsolat a szagok és a memória között?

A szagokhoz kapcsolódó emlékeink rendkívül erősek lehetnek. Laboratóriumi kutatások szerint az illatok

hatékonyabban váltják ki a tiszta és érzelmekkel átitatott emlékeket, mint a vizuális jelzések,

például egy fénykép vagy egy videófelvétel. Továbbá az idősebbek sokkal régebbi élményekre tudnak visszaemlékezni szagok segítségével, mint képekkel vagy szavakkal. Vagyis ha az említett regényrészletben az elbeszélő csak meglát egy képet a kedvenc péksüteményéről és a teáról, amibe belemártotta, akkor lehet, nem lett volna olyan hatásos az ahhoz kapcsolódó élménye, amelynek révén katarzist élt át.

A műszeres agyvizsgálatok kimutatták, hogy pont azok az agyterületek dolgozzák fel a szagokat, amelyek leginkább az érzelmekért, a tanulásért és a memóriáért felelősek. Amikor megérzünk egy illatot, az agyunkban ugyanazok a területek válnak aktívvá, amelyek az érzelmek és emlékek feldolgozása során is működnek. Ezért van az, hogy az illatok segíthetnek emlékezni bizonyos történésekre, de főleg az azokhoz kapcsolódó, a múltban átélt érzelmekre.

Mindebből következik, hogy a szagokat és az általuk kiváltott érzéseket használva pozitívan befolyásolhatjuk a mindennapi életünket, mind rövid, mind hosszú távon.

Élményeket kapunk

A szagokhoz kötődő emlékek azért különlegesek, mert jellemzően annál többet is adnak, mint hogy visszavisznek bennünket életünk egy korábbi időszakába. Az egészségünket is javíthatják. Meglepőnek tűnhet, hogy a szaglásunk milyen pozitív hatással lehet közérzetünkre, mégis így van: a kutatók azt találták, hogy a szagokhoz kapcsolódó emlékek örömtelibbek, mint a más érzékszerv által felidézettek. A kellemes élmények pedig jó hangulatba hoznak bennünket, ami segíthet csökkenteni a stressz-szintünket, ellazulunk, és javul az egészségünk.

A folyamat nyilvánvalóan a mentális egészségünkre is hat. Növelheti az önbecsülésünket, erősítheti a társas kapcsolatainkat, és megemelkedhet bennünk az optimizmus érzése. A szagokhoz kötődő emlékekről kimutatták azt is, hogy önbizalmat és motivációt ébreszthetnek.

Hogyan használjuk tudatosan a szagokat?

Mivel tudjuk, hogy a szagok kötődnek az emlékezethez,

ha ugyanazt a szagot érezzük, amikor tanulunk és akkor is, amikor kitöltjük a tesztet,

akkor nagyobb eséllyel emlékezhetünk vissza arra, amit tanultunk. Elég lehet erre a célra például egy borsmentás ajakbalzsam, amit tanulás közben használunk és a vizsga előtt vagy közben is.

Ha pedig jó érzéseket szeretnénk átélni, kezdjük el keresni azokat a szagokat, amelyek visszavezetnek a jó emlékekhez vagy erős érzelmeket váltanak ki belőlünk: ez akár még egy gyászfolyamatban is szerepet játszhat, ahogyan az kulcsmomentum volt Erőss Zsolt özvegyének gyászáról szóló, Magasságok és mélységek című filmben is.

A szagok által elővarázsolt, kellemes emlékek megszépíthetik a jelen pillanatot. Igaz, hogy gyakran nézegetünk fényképeket, felidézünk történeteket, az illatok azonban sokkal jobban, intenzívebben segítenek emlékezni. Egy ismerős szagot megérezve sokszor hosszú másodpercekig nem is jut eszünkbe, milyen emléket idéz fel bennünk az adott illat, csak keresgélünk az agyunk legmélyén, mikor és hol is éreztük azt a parfümöt, fűszert, vagy szappanszagot. S ez nemcsak visszarepít egy emlékig, hanem szinte eggyé válunk azzal…

 

Ajánljuk még:

Puccs sétapálcával – egy titkokat rejtő Baross utcai ház története

Baross utca, a végeláthatatlan. Ugyan nem főút, nem is túl széles, mégis meghatározó forgalmat bonyolít emberemlékezet óta, a Kálvin teret köti a Fiumei úttal. Józsefváros fő ütőerének elején járunk, épp a Wenckheim-palota mögött, de egy egészen más hangulatú, szomorkás, sötét sarokházban. Egy időben sokat jártam itt, főiskolai legjobb barátnőm lakott a másodikon. Lakásába soha az életben nem sütött be a nap, simán aludtunk délután kettőig az örökös félhomályban. Az előtérben derengett pár négyzetméteren a tán Zsolnay csempe szokatlan fényű halványzöldje, egyébként semmi nem maradt a századelő vélhetően virágosabb korából. Aztán házkutatásaim során egyre gyakrabban merült fel a Baross utca 28. címe. Gondoltam, utánanézek kicsit.

 

Már követem az oldalt

X