Időst gyűlölni a kora miatt és rettegni a saját éveinktől: geronto- és geraszkofóbia a mindennapjainkban

Ma már a történészek által megcáfolt mese az, hogy Juan Ponce de León, spanyol felfedező 1513-ban azért találta meg Észak-Amerika déli félszigetét, amelyet Floridának nevezett el, mert valójában az örök ifjúság forrását kutatta, s csak véletlenül talált a virágzó földnyelvre. Az azonban biztos, hogy a Puerto Rico-i őslakosság valóban sokat mesélt a spanyol hódítónak és társainak a Bimini-szigetekről, ahol szerintük az örök ifjúság forrása volt.  Az is igaz, hogy voltak spanyol utazók, akik valóban elindultak megkeresni ezt a forrást, de mindegyikük üres kézzel tért vissza, sőt: volt olyan is, aki odaveszett a vándorlás során. A leggazdagabb és mindenütt rettegett konkvisztádoroknak is meg kellett békélniük tehát azzal, hogy idősödnek, s egyszer ugyanúgy elhagyják a földi élet színterét, mint minden más ember.

Léteznek azonban ma is olyan emberek, akik nem képesek kibékülni ezzel, sőt: betegesen rettegnek a korosodástól és harcolnak az idősödés ellen. Ők geraszkofóbiában szenvednek, amely egy pszichiátriai segítségre szoruló betegség.

Egy geraszkofób élete folyamatosan, megállás nélkül azzal telik, hogy figyeli magán az idősödés jeleit, s vagy mérhetetlenül kétségbeesve nem tesz ellenük semmit, s mély depresszióban éli gyorsan rövidülő életét, vagy mániákusan „meg akarja oldani a problémát”: botoxoltat, elpusztítja az ősz hajszálakat, fiatalos ruhákat hord, fiatal barátot vagy barátnőt választ, örökösen edz, és a többi. A geraszkofób tehát – ahogy az eredeti ógörög szó is mondja – a saját öregedését gyűlöli, és betegesen küzd az ellen, ami ellen egyébként nem győzhet senki sem.

A gerontofób ember pedig kifejezetten gyűlöli az időseket. A fóbia eredhet rossz tapasztalatok hibás általánosításából, de abból is, hogy az illető semmit nem tud az idősebb korosztály életéről. A gerontofób nem egyszer mindenféle valódi ismeret nélkül ingyenélőnek, fukarnak, tolakodónak és agresszívnek gondolja az időseket, sőt: olyan is van, aki zavaros politikai vélekedéseket tulajdonít nekik, s megvonná szavazati jogukat is. Az ilyen nézetek mögött gyakran megtalálható a személyes félelem is: az illető tehát gyakran valójában geraszkofóbiás gerontofób:

látszólag az időseket gyűlöli, de valójában a saját idősödését nem tudja feldolgozni.

Akárhogy is áll a helyzet, mind a személyes idősödéstől való fóbia, mind az idősek gyűlölete komoly kezelésre szorul. Előbbi többek között a depresszió vagy a kiégés zsákutcájának megelőzése érdekében, esetleg a szuicid kísérletek (ld. Domján Edit példája!) elkerülésére, utóbbi pedig amiatt, mert az illető rendkívül hátrányos helyzetet teremthet a saját szűkebb vagy tágabb környezetében élő idősek számára. Nem egyszer a gerontofóbia fizikai agresszió melegágya is lehet, amely ellen nagyon sokszor az idősebb ember nem tud vagy – ha például családban történik – nem akar hivatalos segítséggel védekezni.

Nagyon fontos feladat lehet tehát mindenkinek az, hogy a környezetünkben vegyük észre az első geraszkofób és gerontofób jeleket, s ha lehet, azonnal, még a megjelenés csírájában jelezzük fenntartásainkat ezekkel a nézetekkel szemben.

Amennyiben pedig a helyzet nem változik, javasoljuk az illetőnek a szakember felkeresését, aki komplex terápiával jelentősen tud segíteni a helyzeten – a maga és a környezete érdekében!