Ha állandóan fáradt vagy: lehet, hogy téged is érint a languishing

Languishing, vagyis a bágyadtság, hervadtság jelensége

Talán senki számára sem ismeretlen egy olyan állapot, amikor reggel felkelve úgy érezzük, semmihez sincs kedvünk, energiánk. Csak lézengünk a lakásban, csináljuk a reggeli rutinunkat, aztán folytatjuk a napot a megszokott módon, de valahogy nem találjuk benne a helyünket. Nem élvezünk semmit, csak sodródunk az árral, robotpilóta-üzemmódban tesszük, amit tennünk kell. Bár tudjuk, hogy lennének teendőink, nehezen vesszük rá magunkat bármire is, helyette belesüppedünk abba, hogy céltalanul nézzük a sorozatokat vagy éppen görgetjük a közösségimédia-oldalakat hosszú-hosszú perceken, órákon át. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szótára szerint ez az állapot, a languishing (magyarul: senyvedés) a mentális egészség hiányának tekinthető. Ilyenkor uralkodó érzésünk az apátia, a kedvtelenség, és

nagyjából elveszítjük az élet iránti érdeklődésünket.

Ez az állapot sokkal inkább fogható fel a mentális jóllét hiányaként, mint valamilyen mentális betegségként. Hiszen attól még, hogy valaki diagnosztikai értelemben egészséges, tehát nem meríti ki semmilyen pszichiátriai zavar kritériumait, még közel sem biztos, hogy mentális jóllétben él. Ha egy skálán képzeljük el mindezt, ahol az egyik végpont a mentális betegségben való érintettség, a másik pedig a tökéletes pszichológiai jóllét, akkor láthatjuk, hányféle árnyalat jelenthet még meg köztük. A jólléthez közelebbi oldal – amelyet a leírások virágzásnak, flourishingnek neveznek – az energiák jó mozgósítását, a céltudatosságot és azok elérésében való hitet aktivizálja. Ezzel szemben, a skála másik felén ott van valahol a languishing, amikor bágyadtnak, hervadtnak, tompának érezzük magunkat anélkül, hogy ennek meg tudnánk fogni az okát.

Ha csak egy-egy rövidebb időszakra, néhány órára vagy egy napra érezzük magunkat így, nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Ha azonban ez az állapot hosszabb ideig velünk marad, napokon, heteken vagy akár hónapokon át jellemzi a mindennapjainkat a languishing jelensége, esetleg ciklikusan ismétlődve vissza-visszatér, érdemes elgondolkodni és megfigyelni a tüneteket.

Fontos látni, hogy ez a fajta tompaság sokszor mindenféle kiváltó ok nélkül jelenik meg. Nem tudjuk megmondani, mi okozza, nincs az életünkben egy éppen uralkodó stresszor, amihez kötni tudnánk. A languishing valódi veszélye nem is magukban a tünetekben rejlik, hanem sokkal inkább abban, hogy jelenléte gyengít bennünket, ha velünk van, rosszabbul reagálunk az élet természetesen érkező kihívásaira. Így pedig könnyen belekerülhetünk egy negatív spirálba, amiben bár nem a hervadtságunk közvetlen következményeitől szenvedünk, közvetetten mégis az okozza a nehézségeinket. Ráadásul felismerése sem mindig könnyű...

A languishing tünetei

Vannak leírások, amelyek külön hozzák a példákat a hervadtság otthoni és munkahelyen megjelenő tüneteire. Ha például a munkahelyünkön tapasztalunk hosszabb ideig általános ingerlékenységet, vagy érezzük magunkat szomorúnak, elképzelhető, hogy mi magunk is érintetté váltunk. De megnyilvánulhat ez abban is, hogy a kollégáinktól, akikkel addig egyébként közeli viszont ápoltunk, elkezdünk távolodni, kevésbé veszünk részt a közös, nem szorosan munkát érintő dolgokban. Nem megyünk el együtt ebédelni, kihagyjuk a szokásos kávézást, ami addig a napi rutin része volt. De a languishing a feladatvégzésünkön is nyomot hagy: hathat például az emlékezőképességükre, így lehet, hogy elfelejtünk dolgokat, vagy azt tapasztaljuk, kevésbé tudunk koncentrálni. Netán motiválatlanok vagyunk, ezért könnyebben döntünk a tevékenységeink halogatása mellett. Elbizonytalanodhatunk abban is, vajon jó helyen vagyunk-e egyáltalán, kritikussá válhatunk saját pályaválasztásunkkal vagy éppen felettesünkkel kapcsolatban. Ilyen helyzetben a tünetek jellemzően nem érintik túlzott mértékben a mindennapjainkat: hol felerősödnek, hol gyengülnek, de összességében nem akadályoznak bennünket abban, hogy a megszokott módon funkcionáljunk.

Nem vagyunk szomorúak, de igazán boldogok sem, legfőképpen a „semmilyenség”, üresség az, amit érezhetünk.

A magánéletben tapasztalt hervadtság különbözik ettől, ugyanis ha nem csak a munkahelyünkön senyvedünk, akkor sokkal nagyobb teret kapnak a rossz érzések. A zsibbadtság, a lelkesedés hiánya érintheti az otthon elvégzendő feladatokat, a hobbit, de a társas kapcsolatokat is. Az általános negatív hangulat egyik veszélye, hogy megnehezíti a másokkal való kapcsolatok kialakítását, így az elszigetelődés, magány felé is vihet bennünket.

A legerősebb tünetnek az a megfoghatatlan, meghatározhatatlan negatív érzés tekinthető, ami rányomja bélyegét a hangulatunkra anélkül, hogy bármihez is tudnánk kötni. Ez sokak számára kétségbeejtő, hiszen indokolatlannak tartják a rossz hangulatot, aminek a hátterébe így hajlamosak lehetnek nagyobb nehézségeket felfedezni. Erre persze az is ráerősít, hogy a megjelenő tünetek sok egyéb nehézségéhez hasonlítanak, így könnyű lehet összetéveszteni. 

Kicsit olyan a languishing, mint a…

• depresszió, de mégsem

Bár jelen lehet energiahiány, enerváltság, célok és jövőkép megkérdőjeleződése, a depresszió esetében mindez sokkal nagyobb mértékben, súlyosabb, és olyankor a fásultság ténylegesen kiterjed az élet minden területére. Ráadásul, a diagnosztikai kritériumok szerint a tüneteknek legalább fél évig jelen kell lennie ahhoz, hogy depresszióról beszélhessünk, így a nehézség átélésének időtartama is segíthet a problémák megkülönböztetésében. Azt viszont semmiképpen sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy kutatások bizonyítják, a languishing növeli a depresszió és a különféle szorongásos rendellenességek megjelenési kockázatát.

• kiégés, de mégsem

Bár a tompaság megjelenthet a munkahelyen is, sokkal inkább fedi le az élet több vagy akár minden területét, mint, hogy kifejezetten oda fókuszálódna. Ezzel szemben a kiégés általában kifejezetten a munka világához kötődik. Tehát a kettő közt a legnagyobb különbség, hogy mennyire jól határolható területet, a munkát érinti, vagy inkább általánosan válik jellemzővé. Utóbbi esetben inkább languishingre érdemes gyanakodni.

 

Kit érint?

Bárki, bármikor érintetté válhat benne. Egy 2021-es amerikai közvéleménykutatás szerint az emberek 21 százaléka érintett lehet a hervadtságban, tompaságban. Rávilágítottak arra is, hogy leginkább az Y-generációhoz tartozók (1980-1995 közötti születésűek) vannak kitéve leginkább a kockázatának (31 százalék), őket követik gyakoriságban a Z-generáció tagjai (1995-2015 közötti születésűek) 25 százalékkal.

Azok, akik nem vettek részt felsőoktatásban, illetve sosem házasodtak meg szintén nagyobb mértékben érintheti a jelenség, mint azokat, akik tovább részei voltak az oktatási rendszernek, illetve jelenleg házasok vagy korábban azok voltak.

Mit tehetünk, ha érintettek vagyunk?

Ha észrevesszük magunkon a hervadtság jeleit, érdemes elkezdeni odafigyelni arra, hogy tudatosan tegyünk saját magunkért. Tehetünk például azért, hogy minden napba beiktassunk valami olyat, amiről tudjuk, hogy örömet okoz nekünk, de az is jó megoldás, ha mindennap végiggondoljuk, miért is lehetünk hálásak. Jó, ha tudatosan odafigyelünk rá, hogy töltsünk időt másokkal, olyanokkal, akiknek a társaságában pozitív élményeket tudunk szerezni, akik támogatnak minket, akikkel jó együtt lenni.

A családi események, barátokkal eltöltött programok szerepe felértékelődhet a hervadtság időszakaiban. Segíthet az is, ha előre kitűzünk magunknak olyan programokat, amelyek izgatottá tesznek, amiket várunk. A testmozgás is fontos, akár egy sétával is sokat tehetünk azért, hogy kirántsuk magunkat a tespedtségből. 

Ha pedig úgy érezzük, általános negativitásunk mögött valamilyen komolyabb, mélyebben rejlő nehézség áll, vagy tüneteink hosszabb ideig fennmaradnak, érdemes utánajárni a miérteknek, akár egy szakember segítségével.