Don’t panic – 7 tanács a pszichológustól válságos idők új évére

Pszicho

Don’t panic – 7 tanács a pszichológustól válságos idők új évére

2019 szilveszterén éjfélkor, amikor meghallgattuk a Himnuszt, összekoccantak a pezsgőspoharak, boldog új évet kívántunk egymásnak és őszintén hittük, hogy minden jobb lesz, mint volt. Aztán 2020 elhozta a Covidot, a karantént, a teljesen új világot. Reménykedtünk, aztán két karanténos év után most a háború vet árnyékot a szilveszteri mulatságra. Az árak az égbe szöktek, minden egyre bizonytalanabbnak tűnik. Jön a hírdömping, van benzin, nincs benzin, zúdulnak ránk a hírek. Hogy is kívánjunk így boldog új évet?

Nekem óriási szerencsém van: anyukámtól örököltem a jó természetét, szinte mindenben meg tudom látni a jót. Emellett több olyan önsegítő módszert is megtanultam az évek során, amivel ki tudom magam húzni a lelki slamasztikából. Arról nem is beszélve, hogy vannak barátaim, akiknek simán ventilálhatok adott esetben. Így viszonylag normálisan tudom élni a mindennapjaimat, anélkül, hogy folyamatosan szoronganék, vagy pánikrohamokat kapnék a hírek hallatán.

De tudom, hogy ez a muníció egy ajándék, amit sajnos nem mindenki kapott meg idejében ahhoz, hogy ebben a kaotikus világban viszonylag stresszmentesen tudja élni az életét. Ezért arra gondoltam, megkérdezem a szakembert, melyek azok az apró trükkök, praktikák, amelyek mindenkinek segíthetnek, hogy könnyebben vigyék a mindennapok terheit. Káplár Mátyás tanácsadó szakpszichológussal, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusával beszélgettem.

„Valóban válságos időket élünk, és mindezen – az áremelkedésen, az üzemanyaghiányon, háborún, infláción – túl komoly érzelmi megterhelést jelent az a szinte folyamatos pánikhangulat, amelynek legnagyobb mozgatórugója a média. Leginkább a hírdömping felelős a pánikhangulatért: a médiában annak van hírértéke, ami negatív, válságot, krízist jelent. A híradó végén legfeljebb egy perc jut a tündéri koalamacira, de túlsúlyban vannak a negatív hírek. És mivel az életünkben egyre nagyobb teret foglalnak el a hírforrások, az emberek pedig alapvetően szeretnek tájékozottak lenni, az innen jövő negativitás a mindennapi gondolkodást és közérzetet is meghatározza. Van azonban néhány dolog, amivel határozottan tudunk tenni a negatív érzések ellen, és kifejezetten érdemes is. Hiszen a környezetünket nem tudjuk megváltoztatni, a hozzá való viszonyunkat viszont igen” – kezdi a pszichológus, aki beszélgetésünk során az alábbi tippeket sorolja:

Olvass kevesebb hírt!

Ha szeretnénk csökkenteni a nyomást, csökkentenünk kell a negatív, pánikkeltő hírek, információk mennyiségét. Vannak, akik azt mondják, nem dughatják homokba a fejüket, szükség van a tudásra, és ezt persze megértjük, de nem is azt javasoljuk, hogy felejtsük el a híreket – inkább azt, hogy

találjuk meg az egyensúlyt, legyünk tudatos médiafogyasztók!

Tájékozódjunk napi szinten a fő eseményekről, de ne az legyen a meghatározó, hogy percenként villog a telefon és minden egyes hírt azonnal elolvasunk. Az emberi agy ugyanis úgy működik, hogy azok az információk, amelyekkel találkozunk, formálják a sémáinkat és ha valamit nagyon sokszor hallunk, az átformálja belső világunkat. Ez a működésmód teljesen független attól, hogy az milyen forrásból származik az adott hír, még a nem hitelesnek tartott információk is hatnak!

Erősítsd meg a támogató közösséget!

Ha az információkkal egyensúlyba kerültünk, fontos, hogy megerősítsük a bennünket körülvevő támogató közösséget. Ők segítenek abban, hogy túljussunk a válságokon. A világtörténelem legnagyobb kríziseit háborúkat, éhínséget, járványt mindig azok tudták legkönnyebben átvészelni, akik körül valamilyen fajta közösség alakult ki. A legalapvetőbb a család, akikkel nap mint nap együtt élünk. Az ilyen időszakokban próbáljunk még több minőségi időt tölteni egymással. Ellentmondásosnak tűnik, hiszen sokan azt mondják, hogy válság idején még többet kell dolgozni, meg kell teremteni az anyagi biztonságot, de ez hosszú távon önmagában nem vezet sikerre – az vezet, hogyha az emberek képesek arra, hogy a saját környezetükben kialakítsanak egyfajta érzelmi egyensúlyt. Nagyszüleim, dédszüleim elbeszéléséből tudok arról, hogy

volt olyan karácsony, amikor a sütemény cukrozott kenyér volt, de arról sose beszéltek, hogy ez egy boldogtalan karácsony lett volna.

Egy szerető közösségben a legnagyobb nehézségek között is lehetett élni, szerelmesnek lenni, családdal lenni.

Tervezz!

Mi itt Közép-Kelet-Európában nem tanultuk meg, hogy racionálisan végiggondoljuk a lehetőségeinket és felállítsunk egy olyan jövőképet, ami végigvihető. Ha ezt megtesszük, és nemcsak egyik napról a másikra várjuk, hogy mi lesz, akkor ez növeli a biztonságérzetünket. Még akkor is, ha azt látjuk, hogy nehéz időszak jön. A megtervezett nehezebb időszak sokkal kevésbé megterhelő, mint az, ha úgy élünk, mintha mi se történt volna, aztán egyszer csak arra ébredünk, hogy se kenyér, se tej, se semmi nincs. Az a fajta tervezés, amikor számba vesszük, hogyan tudjuk átvészelni a feltehetően akár néhány hónapig tartó is nehéz időszakot is, sokat tud segíteni.

Segíts és kérj segítséget!

Kérdés, hogy azok, akiknek szüksége lenne rá, mernek-e segítséget kérni. Sokszor látjuk, hogy akik elvesztik a lábuk alól a talajt, nagyon későn kezdik beismerni ezt. Addig viszont hiába próbálunk közelíteni, amíg valaki nem kér segítséget... Szóval induljunk ki magunkból, mert másokat sokkal nehezebb megváltoztatni. Merjünk segítséget kérni, ha szükséges.

Merjünk nyíltan beszélni az arra érdemesek előtt, hogy nehézségeink vannak.

A pszichológia egyik alapelve, hogy ha azt tapasztaljuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémával, az egy olyan megerősítést ad, ami segíthet. Érdemes készenlétben állni a hozzánk közel állóknál. Lehetséges, hogy a város másik végében lévő szegények is hiányt szenvednek, de az is lehet, hogy pont a nagymama vagy a nagynéni az, akinek együtt töltött időre, néhány jó szóra és megerősítésre van szüksége.

Tartsd távol a mérgező embereket!

Amikor a távolabbi ismerősöknél azt tapasztaljuk, hogy akárhányszor találkozunk, mindig negatívan hatnak ránk, akkor sajnos ebben az időszakban nem nagyon van más lehetőség, mint a velük való kapcsolat korlátozása. Nem kell felszámolni a kapcsolatot, nem kell hidakat felégetni, de a minket érő negatív ingereket muszáj csökkenteni a saját érdekünkben. Például a barátoknál ilyen esetekben időszakosan korlátozzuk az együtt töltött időt. Családon belül ez már jóval nehezebben megy, hiszen a szülőket, gyerekeket, testvéreket nem zárhatjuk ki és nem is akarjuk kizárni az életünkből. És sajnos arra sem nagyon van esély, és hogy megváltoztassuk, meggyőzzük a másikat. Ezzel nem is nagyon érdemes próbálkozni, mert fölöslegesen fecséreljük az időnket és az energiánkat, ráadásul túl sokat vesz ki belőlünk. Ilyenkor az lehet a megoldás, ha korlátozzuk a neuralgikus témákat, amiken könnyű összeveszni.

Érdemes megállapodni abban, hogy bizonyos témákat kerülünk, de mondjuk ki azt is, hogy ettől mi még nagyon szeretjük egymást.

Őrizd meg tested-lelked-szellemed egyensúlyát!

Arisztotelész óta tudjuk, és a modern pszichológia is fontosnak tartja, hogy az ember hármas egysége, a test-lélek-szellem egyensúlyban legyen. Magyarán kell, hogy legyen időnk saját magunkra is. Ez fizikai szinten lehet egyrészt sport, másrészt wellness vagy masszázs, tehát olyasmi, ami ápolja, építi, vagy kényezteti a testünket. Emellett fontos, hogy nézzünk szembe a nehézségeinkkel és fejlesszük az erősségeinket. Ha a kettő egyensúlyban van, akkor rendben lesz az önbecsülésünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy válság esetén háttérbe szorítsuk azokat a tevékenységeket, amelyektől jobban érezzük magunkat, ami a belső világunkat fejleszti, de ezt ne tegyük! Olvassunk, fejlődjünk bátran ilyenkor is. A harmadik szint pedig a lélek. Ez a hívő ember számára a hit, amely fogódzót is jelent a legnehezebb időkben is. Szondi Lipót pszichiáter, aki sorsanalízissel foglalkozott, zsidó lévén

koncentrációs táborba került a második világháború idején. Hite a túlélés záloga volt, tudományos kört alapított, és fejben írta a könyvét.

Kiszabadulása után néhány évvel saját intézetet alapított. Ez is jó példa arra, hogy a legnagyobb baj idején fontos lélekemelő, könnyed dolgokkal is foglalkozni. Krízisek esetén az erősségeket kell fejleszteni és nem azon rágódni, amin nem tudunk változtatni.

Gyere ki a beszűkült tudatállapotból!

Jó, de hogyan? Erre nehéz egy általános módszert mondani, egyéntől függ, mi válik be. Érdemes végiggondolni, hogy mi az, ami jelenleg a legnagyobb örömet okozza számunkra, és abba a tevékenységbe kell belekezdeni. A pszichológus egy szokatlan példát is említ: „Volt egyszer egy kliensem, aki nagyon szorongott attól, hogy egy vizsgája nem fog sikerülni. Aztán egyszer végül sikerült megbuknia, és sírva hívott, hogy most mi lesz. Mondtam neki, hogy csapja a hóna alá az egyik barátnőjét, és menjenek el szépen sütizni. Ünnepeljék meg, hogy végre sikerült megbuknia. És bármennyire hihetetlen, az hozta meg az egyik fordulatot az életében, hogy egy traumát ellensúlyozott egy számára pozitív dologgal. Látta, hogy ettől nem dőlt össze a világ, a következő héten pedig teljesítette a vizsgát”. A lényeg, hogy emlékezzünk: mindig legyen a tarsolyunkban valami, ami számunkra fontos és örömet okoz.

Mindig és mindegyikünknek van muníciója nehéz időkre, csak meg kell találni, pontosan mi. Magunkban, a szeretteinkben, a barátainkban, a hobbijainkban, a szeretetben, vagy a régi idők szép emlékeiben érdemes kutakodni. A legfontosabb, hogy soha ne adjuk fel és ha kell, kérjünk segítséget.

Ajánljuk még:

„Figyeltünk rá, csak nem úgy, ahogy ő azt elvárta” – megnéztük a Jövő nyár című filmet

Miért lesz öngyilkos egy 18 éves? Miképp dolgozza fel egy gimnáziumi osztály, hogy egyik társuk nincs többé? Vajon elkerülhető a tragédia? Kárpáti György Mór rendező Jövő nyár című, a 12. Mozinet Filmnapokon bemutatott filmje egy gimnáziumi drámatáborban játszódik, ahol szerelmi háromszög alakul ki a fiatalok között. Egy évvel később ugyanebben a táborban egyikük már nincs ott. A Jövő nyár fontos, érzékeny alkotás, felhívja a figyelmet, hogy a mentális problémákról és az öngyilkosságról igenis beszélni kell. 

 

Már követem az oldalt

X