Az új napirend új embert teremt: az eltűnt kreativitás nyomába eredtünk

Pszicho

Az új napirend új embert teremt: az eltűnt kreativitás nyomába eredtünk

A kreativitásunkra az élet számos területén szükségünk van, nemcsak a munkában, hanem a mindennapi problémák megoldásában is. Olykor azonban elveszítjük, mintha szabadságra ment volna. Mi lehet az oka ennek, és hogyan csalogathatjuk vissza az életünkbe?

Nemrég találkoztam egy ismerősömmel, aki képzőművész, részben az alkotásaiból él. Arról beszélgettünk, min dolgozik éppen, vannak-e kisebb-nagyobb megrendelései vagy a saját fantáziájára van bízva, milyen témából merítsen ihletet. Nem volt egyértelmű a válasza, van ez is, lenne az is… Végül kibökte, hogy mostanában valahogy nincs semmi ötlete. Mintha eltűnt volna a kreativitása, de legalábbis szabadságon lenne. Hiába keres, gondolkodik, ötletelget: semmi. Lenne ideje alkotni, de kedve egyre kevésbé, hiszen minden, amibe belekezdene, erőltetettnek és közhelyesnek tűnik. Egy kávé mellett próbáltuk kisilabizálni, mi lehet ennek az oka és mi lenne a megoldás, hátha sikerül kimásznia a gödörből. Végül megállapodtunk abban, hogy kiégésről nincs szó, hiszen a munkakedvét (még) nem vesztette el, csupán úgy érzi, mintha szünetelne az élete mozzanatainak, a környezetének, a körülötte folyó eseményeknek a kreatív észrevétele és feldolgozása. Kikapcsolódást javasoltam, szórakozást. Végül egy hónapra elutazott külföldre egy rég látott ismerőséhez – milyen jó, hogy ő ezt megtehette!

Ugyanakkor nemcsak a művészeknek van szükségük kreativitásra. Az élet szinte minden területén hasznát vehetjük, bár tény, hogy egyes szakmák, tevékenységek jobban igénylik ezt a képességet.

De vajon miért hagy el minket néha a kreativitásunk?

Azt mondják, hogy ebben a mára közhelyesen felgyorsult és rohanó világban a figyelmünk felaprózódik, a dolgokra nem tudunk annyi időt szentelni, amennyit megérnének. Az a nyomás, ami a munkahelyünkön vagy akár még otthon is ránk nehezedik, szinte gátol minket abban, hogy kikapcsoljunk, kényszerítő erő nélkül mélázzunk el helyzeteken, eseményeken, feladatokon. Amikor felismerjük ezt a blokkolt állapotot (és ez már az első lépcső a megoldás felé), sokszor elkezdünk erőlködni, rágörcsölünk, türelmetlenek leszünk, végül a frusztráltsággal továbbra is gátoljuk magunkat a kreativitásunk megnyitásában és megélésében.

A felismerés után érdemes megvizsgálni, vajon miért veszthettük el ezt a képességünket. Lehet, hogy

  • feszültek, túlhajszoltak vagyunk.
  • a pénzszerzés fontossága mindent felülír az életünkben, ezért nem az öröm vezérel a munkában, illetve túl sokat dolgozunk.
  • kialvatlanok vagyunk.
  • túl sok fölösleges dologgal töltjük az időnket napközben, mint például a tévénézés vagy a közösségi oldalak pörgetése.
  • nem foglalkozunk saját magunkkal sem fizikailag, sem lelkileg.
  • megpróbáljuk mindig újragondolni, újracsinálni azt a munkát, amivel már végeztünk.
  • nem bízunk önmagunkban, nem hisszük magunkat „elég jónak”.
  • úgy érezzük, egy mókuskerék az életünk, és mindennap ugyanazt csináljuk újra és újra.

Az okokat azért érdemes feltárni, mert már ebből is kiderülhet, min kellene változtatni. De emellett is van néhány praktika, amelyek segítségével egy kicsit összeszedhetjük magunkat, felfrissíthetjük az agyunkat.

Eljött a feltöltődés ideje

Ha stresszesek és fáradtak vagyunk, nehéz kreatívnak lenni. Érdemes tehát a lista elejére venni a megfelelő minőségű és mennyiségű alvást. Próbáljunk meg kevesebbet töprengeni és aggódni azon, hogy egy munkát még nem fejeztünk be, mi vár ránk holnap a munkahelyen, jól elvan-e a gyerek az iskolában, stb. Attól nem lesz könnyebb, ha állandóan ilyesmin rágódunk, viszont rosszabbul alhatunk, ha sokat pörgünk ezeken.

Ha a fáradtságtól másnap sem jutunk a teendőink végére, ismét aggódni és szorongani fogunk, és ez így megy napról napra.

Keressünk valamit, ami segít kikapcsolni az agyunkat elalvás előtt. Nem a sorozatokra vagy közösségi oldalakra gondoltunk, sokkal inkább a relaxálásra, akár a meditációra. Olvassunk egy klassz könyvet, tervezgessünk, álmodozzunk – a megvalósítás terhe nélkül!

Hallgattassuk el a kritikusainkat

Gondolhatunk itt akár az önkritikára is, de a környezetünkben is valakire, aki folyamatosan megjegyzéseket tesz és elkedvetlenít bennünket. Ezekre a külső és belső hangokra semmi szükségünk! Persze, könnyű ezt mondani. Megoldás lehet, ha a negatív gondolatainkat például kiírjuk magunkból egy naplóba, sorra vesszük őket és pozitívvá fordítjuk az összeset. Így átalakíthatjuk valamelyest a gondolkozásunkat. A kritizáló embereket pedig egyszerűen ne halljuk meg. Mondja csak a magáét, mi pedig tudjuk, amit tudunk…

Hagyjuk, hogy kész legyen a feladat

Ne vesszünk el a részletekben, nem kell mindig mindenáron a tökéletesre törekedni. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem engedik el a munkát vagy feladatot, szöszmötölnek vele, elégedetlenkednek, próbálják jobbá tenni, de az eredményen ez nem változtat különösebben, viszont sok időt vesz el. Ha a vacakolás nem jár sikerrel, az meglehetősen frusztráló, hiszen időt és energiát emészt fel feleslegesen. Érdemes súlyozni: van olyan feladat, amit valóban jobban is el lehet végezni, ha időt szánunk rá, ebben az esetben viszont a siker energiát ad és nem viszi… Ha pedig olyan munkáról van szó, ami nem lesz jobb és szebb kétszer annyi idő alatt sem, akkor ne nyüstöljük tovább, hiszen az időben elvégzett munka is örömöt ad, sőt, az egyik legjobb érzés a világon. 

Lépjünk ki a mókuskerékből

Bárkivel előfordulhat, hogy egy nap arra ébred, ugyanazt csinálja újra és újra mindenféle változás vagy fejlődés nélkül. Ez egy meglehetősen lehangoló állapot, amiben nincs inspiráló vagy motiváló erő. Mit tehetünk ellene? Csináljunk valami mást! Ha felmondani nem is akarunk, az életünk más területein bevezethetünk változásokat. Sokat segít, ha például egy-két megállónyi távolságot lesétálunk utazás helyett, reggelente vagy a munkából hazamenet, lehetőleg szép épített vagy természetes környezetben: ilyenkor végiggondolhatjuk a napot, a szemünk pihenhet, élvezhetjük a látványt, a napsütést, kiszakadhatunk a mindennapokból. Meglephetjük magunkat olyan apróságokkal, mint beülni egy szelet sütire valahová, felhívni egy rég látott barátot, vagy netán egy új hobbiba fogni.

Próbáljunk a napirendünk minden pontjába valami újat vinni, ami az egészet felfrissíti.

Érdemes napi szinten beszélgetni valakivel, például együtt menni a munkába egy kollégával, vagy egy szomszéddal, aki hasonló irányban dolgozik, hiszen más emberek gondolatai is inspirálóan hathatnak ránk. Lehet példaképeket keresni a munkakörünkben, az előadásaikat meghallgatni, inspirálódni az interneten a témában. Fogjunk olyan hobbiba, amiről mindig is álmodoztunk, nem késő felnőttként a zenetanulásba sem belefogni.

S ha mindez még nem elég:

  • mozogjunk, sportoljunk többet, olyankor az agyunk pihenhet;
  • változtassunk az étrendünkön, nyissunk az egészségesebb ételek felé;
  • keressünk tartalmas szórakozási lehetőségeket az üres időtöltések helyett, mint a semmitmondó sorozatok vagy a közösségi média;
  • utazzunk el valahová, hogy fizikailag is kilépjünk a megszokott hétköznapokból;
  • halljuk meg és kövessük a belső hangunkat

Néhány nappal ezelőtt érdeklődtem a képzőművész ismerősömnél, hogy bevált-e az egy hónapos „terápia”. Már hazajött, és persze, vágyik vissza, viszont örömmel mesélte: sikerült kipihennie magát. Nagyokat sétált, sokféle emberrel találkozott, új élményekkel gazdagodott. Itthon sem erőltette a munkát, szüksége volt néhány napra, de aztán egyszeriben úgy érezte, alkotnia kell. Azóta is tart ez a lendület.

 
X
Már követem az oldalt