„A tésztagyúrásba minden dühömet beletehetem” – A főzés néha pihenés, máskor terápia

Te is tapasztaltad már, mennyire jól ki tud kapcsolni, meg tud nyugtatni, ha nekiállsz sütni? Én gyakran tudatosan alkalmazom ezt a módszert egy nehéz nap végén a munka és az otthoni lét közötti átmenetként, hogy ráhangolódhassak a családi életre, és az ajtón kívül hagyhassam a gondjaimat. Miközben a recept leírását követem, mérem a hozzávalókat, keverek-kavarok, az adott folyamatra kell összpontosítanom. Kiürülnek a fejemből a nap eseményei, nem rágódom a félbehagyott teendőkön, konfliktusos helyzeteken. Ha túlpörögtem, ez segít lelassulni. A tésztagyúrásba pedig beletehetem minden mérgemet, minden frusztrációmat: ahogy püfölöm, kiadom magamból a negatív érzéseket.

Tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Nem véletlen, hogy a koronavírus lezárásai közepette rengetegen kezdtek el otthon kovászos kenyeret sütni:

2020 tavaszán világszerte négyszeresére nőtt a banánkenyér receptjét keresők száma az előző évhez képest.

Amikor az addig megszokott életünk elemei széthullottak, a folyamatossá váló változások közepette a sütés-főzés sokak számára jelentett biztos pontot.

Mindfulness gyakorlat a konyhában

Az információs túlterheltség, az állandó rohanás világában egyre nagyobb teret kapnak a slow mozgalmak, amelyek felhívják a figyelmet a lassítás fontosságára. Az általuk is gyakran alkalmazott egyik elv a tudatosan megélt jelen, vagyis a mindfulness. Ennek lényege, hogy az éppen aktuálisan végzett tevékenységre koncentráljunk, így kizárva gondolatainkból az aggodalmat, a szorongást, az eredményre nem vezető rágódást.

A kovász készítésének repetitív elemei, a tejszínhab felverése, a zöldségek darabolása mind olyan tevékenységek, amelyek segítenek a pillanatra fókuszálni, a jelenben maradni. Főzés közben aktívan igénybe vannak véve az érzékszerveink is, az illatok erősek, sokszor tapintjuk a különböző textúrákat, figyeljük az élelmiszerek színének, állagának változását, a kezeink között érezhetjük, hogyan alakul a tészta szilárdsága. Ezáltal a sütés-főzés ugyanúgy képes a mindfulness megéléséhez hozzájárulni, mint például a meditáció vagy a jóga: erre mutatott rá Donna Pincus, a Boston University pszichológus professzora is, aki szerint segíti a stressz-szint csökkentését.

Kreativitás és kontroll

Egy tanulmány arra is rámutat, hogy a mindennapi kreatív tevékenységek pozitívan hatnak az egyén érzelmi állapotára és rezilienciájára. Ilyen lehet a hímzés, a fotózás, de a sütés-főzés is. A kutatás során 658 ember mindennapjait követték nyomon két héten keresztül, és a résztvevők arról számoltak be, hogy a konyhában végzett alkotótevékenységnek köszöntően nyugodtabbak, vidámabbak lettek, sokkal lelkesebben tudtak hozzáállni egyéb feladataikhoz is. 

Ha viszont valakinek a munkája során például folyamatosan döntéseket kell hoznia, felelősséget kell vállalnia, a sütés ebből is kiszakadást tud nyújtani: nem feltétlen a kreativitás lehetőségével, hanem azzal, hogy a főzéshez csupán a recept pontos követése szükséges, és ez nyugalmat, olyan kontroll-érzetet adhat, ami az illető életének egyéb területein kevésbé adatik meg.

Konyhaművészeti terápia

A sütés nemcsak a stresszkezelés hatékony eszköze, nemcsak enyhíti a negatív gondolatok turbulenciáját, hanem segíti az önbizalom-építést is, mindezért egyre gyakrabban használják terápiás módszerként. A kognitív viselkedésterápiák egy fajtájaként, úgynevezett viselkedésaktivációs technikaként

alkalmazzák ADHD, depresszió, szorongásos tünetek, étkezési zavarok vagy akár függőségek kezelésére.

A páciensnek olyan egyszerűbb feladatokat adnak, amelyeket kisebb erőfeszítéssel biztosan el tud végezni, a végeredmény pedig kézzelfogható és sikerélményt nyújt, a kompetencia érzését adva. A sütés tökéletesen illik ebbe az elgondolásba. Kinek ne lenne jó érzés elfogyasztani a sütőből éppen kivett omlós, illatozó kuglófot? Ha pedig megoszthatja másokkal, az további örömöt jelent, és lehetőséget teremt a környezetünkkel való kapcsolódásra, enyhíti a magányosság érzését.

Az Egyesült Államokban a zeneterápiához vagy a képzőművészeti terápiákhoz hasonlóan már létezik konyhaművészeti terápia is. Julie Ohana, a program kitalálója szerint módszere segít bepillantást nyerni az egyes emberek viselkedésébe, támogatja a szociális készségek elsajátítását, javítja az egyén kommunikációs képességeit. Emellett pozitívan hat a stresszkezelésre, az időgazdálkodásra, és az érzékszerveink aktívabb használatának köszönhetően pedig fejleszti a különböző agyi területeket. 

Természetesen a sütés önmagában nem elegendő a komolyabb pszichés nehézségek kezelésére, nem egy önmagában elégséges terápiás módszer. Viszont, ha rossz kedved van, érdemes egy kicsit a konyhában tevékenykedni, egy kicsit a zöldségekkel lenni, a tésztát gyúrni, és elfelejtkezni mindenről, ami rossz. Nem véletlenül vált nagymamáink generációjánál a sütés-főzés egyfajta szeretetnyelvvé, az önkifejezés, a kommunikáció eszközévé. Hiszen ahogy Bíró Zsófia is írja A boldog hentes felesége című könyvében, „aki etet, az szeret.”