Vegyünk most néhány lehetőséget arra, hogyan tudunk magunkhoz máshogy kapcsolódni, közben kikapcsolni és töltekezni az előttünk álló hétvégén!
1. Mit üzen a testem?
Egy kulcsmozzanat lehet, ha megpróbálunk ismét kapcsolatot teremteni a testünkkel. A mentális munka talán kimerítette az agyunkat, de a testünk csak tompán és unottan sajog. Itt az ideje, hogy kis időt szánjunk neki is, ennyi kijár! Nem elterelni, határtalanul ingerelni szeretnénk az agyunkat, hanem pont ellenkezőleg: aktívan összpontosítani, mégpedig a testünkre, testi érzeteinkre, a vele való kapcsolatunkra. Álljunk meg és tegyük fel a kérdést, hogy „mire van most szüksége a testemnek”?
Talán pont arra, hogy gondoskodjunk róla! Hogy egy kicsit megszeretgessük! Masszírozzuk át végtagjainkat, nyújtsunk, ápoljuk a bőrünket, vegyünk hatalmas fürdőket, napozzunk! Érezzük, hogy ez most jó, ez most nekünk szól, magunktól, magunknak! Ezáltal tudunk kapcsolatot teremteni a bennünket egyébként naponta támogató, megtartó rendszerrel, és segítünk neki feltöltődni, formában maradni.
2. Kikapcsolni!
Fantasztikus, hogy mennyi minden elérhetővé vált a számunkra: ingyenes koncertek, filmek, könyvek, képzések, játékok! A bőség zavarában nagyon jól tudunk taktikázni, mindent szeretnénk. Most azonban felejtsük el ezeket, legalább egy napra! Semmi elektromos eszköz, telefon, csak mi és a bennünket körülvevő tér. Válasszunk olyan kézzelfogható elfoglaltságokat, amik sokkal inkább kikapcsolnak és pihentetnek, és semmi közük az információáradathoz, ami egyébként jellemzően körülvesz bennünket. A sütés, főzés, a rendrakás, a kreatívkodás (pl.: tojásfestés), mind segíthetnek abban, hogy a jelenben legyünk és megrágjuk a történéseket. Nem siklunk, pörgetünk, kattintunk át rajtuk, hanem részesei vagyunk mindennek, ami velünk történik. És végül is ez a cél. Magunkkal lenni úgy, ahogy talán mostanában nem sikerült.
3. Mozgás, kicsit másképp
Van aki a mostani otthonlétben látja testének újjászületését, újraformálását. Mások a végeláthatatlan online órák láttán kapnak kedvet az edzéshez, legyen az kültéri vagy beltéri. Mondhatnánk, hogy na tessék, már megint a mozgással kell példálózni! Most azonban kicsit tegyük félre az edzésterveket, a fenékformálást vagy teljesítménynövelést. Most az elcsendesedést elősegítő mozgásokról beszélek. Például, ha lehetőségünk van rá, tegyünk egy hosszabb sétát a környéken, akár egyedül. A zenét, a telefont, a terheket, mindent felejtsünk nyugodtan otthon. Próbáljuk ki, milyen úgy levegőt venni, úgy lépni, úgy létezni, hogy az tényleg csak arról szól, semmi másról. Figyeljük meg, hogyan tartjuk a testünket, merre billen, hol a testsúly? Mit mond rólunk a mozgásunk? Észrevettük, hogy teljesen feleslegesen rohanunk? Vagy talán trappolunk? Esetleg sokkal kisebbeket lépünk, mint ami kényelmes lenne? Legyünk kreatívak, és (ha nem félünk attól, hogy valaki meglát minket) próbáljuk ki, milyen ha az egyik lábunkat jobban terheljük, vagy ha a vállunkat hátrahúzzuk.
4. Beszív. Benntart. Kifúj. Szünet
Nem másról van szó, mint a négyütemű légzésgyakorlatról. Ez nagyon jó kis meditációs eszközünk lehet, igaz, némi gyakorlást igényel. Első lépésben azt kell gyakorolnunk, hogy a légzésünk ne csak annyiból álljon, hogy be, meg ki. Hagyjunk időt annak, hogy a levegő bennünk van, és aztán tartsunk szünetet, mielőtt megint levegőt vennénk. Meg is van a négy ütem!
Ha már magabiztosabban végezzük a négyütemű légzést, jöhet a következő lépés: növeljük az egyes szakaszok hosszát. Tehát például 1-től 4-ig elszámolunk, amíg belélegzünk, aztán megint 4-ig benntartjuk, aztán 4 alatt fújjuk kis, és 4-ig számolva szünetet tartunk. Ez egy olyan gyakorlat, ami azzal segíthet bennünket, hogy ismét csak aktívan irányítjuk a figyelmünket, és egy idő után – észre sem vesszük, mikor – a részünkké válik a gyakorlat.
5. Elég a csendből!
Ha valaki úgy érzi, hogy a fentiek nem igazán neki szóltak, mert így is túlságosan kevés inger éri a mindennapokban, akkor – és csak is akkor – segítségül hívhatjuk egyik legkedvesebb lételemünket, a zenét. Hogy ez ne csak egy passzív, befogadó hozzáállást kérjen tőlünk, megpróbálhatjuk a zenét máshogy megfigyelni. Ez most ne csak az „ez a kedvenc számom vagy kedvenc zeneszerzőm, és ezért jó” alapon működjön. Figyeljünk a zenére, és próbáljuk megfogalmazni magunknak, hogy mit vált ki belőlünk egyik-másik része. Miért fontos nekünk a szöveg, hol az igazán katartikus pont, milyen érzések születnek bennünk? Mikor éreztünk hasonlót? Ez már nem csak zene a háttérben, ez már zene és ember összefonódása és némi önismeret. A zene elemibb szinten szólíthat meg bennünket, mint bármi más, és vizsgálódás és önmegfigyelés mellett az előttünk álló időszakra való hangolódást és felkészülést is segíti. Hidat képezhet bennünk fogalmak között: én és a nyugalom, én és a boldogság, én és a húsvét.
További cikkek a témában:
POFONOK, CSAPÁSOK ÉS HALÁL EGY ÖREG BÖLCS SZEMÉVEL
OTTHONMARADÓS TIPPEK A MESTERTŐL – ERRE FIGYELJ, HOGY FLOTTUL MENJEN
5 MÓDSZER, HOGYAN LEGYÉL KEDVESEBB MAGADHOZ
