A rendrakási szokások alapján sokféle csoportosítás létezhet. Egy pszichológus ismerősöm például kifejtette, szerinte kétféle ember létezik, ha rendrakásról van szó: a germán és a mediterrán típusú. A germán (vagy németes) rendrakó azonnal a helyére tesz mindent, mindent elpakol rögtön a használat után, voltaképp egész nap rendezkedik. A mediterrán rendrakó viszont felhalmozza maga körül a rumlit, hogy aztán egyszerre lásson neki a pakolásnak. Természetesen ez a skála két végpontja, a kettő között pedig számtalan rendteremtési szokásrendszer létezik, de legtöbben valóban közelebb állhatunk egyik vagy másik típushoz. Lehet például, hogy ebéd után valaki azonnal elpakolja az asztalt és elmosogat, de alapjában mégis inkább mediterrán típus, mert csak lefekvés előtt vágja rendbe a szobákat, a konyha többi részét. Vagy épp fordítva: van, aki aprólékosan elpakolgat maga után mindent, de például a kamrába csak bedobálgatja a keze ügyébe kerülő dolgokat, és heti egyszer rak valódi rendet, vagy épp főzés közben semmit sem rámol el, csak a munka végén suvickolja ki a konyhát.
Az életkorral is változhat ám a hovatartozás, hiszen a legtöbb kamaszt egyáltalán nem zavarja a ruhahalom, az ételmaradékokkal együtt díszelgő tálcák, a szétdobált csokipapír. Igaz, ők talán még mediterrán rendrakók sem lennének, ha a szülők nem jelölnék ki azt az időpontot, amikorra már tényleg el kell takarítani maguk után. De a kamaszkor után is változhatnak a szokások – én például ahogy idősödöm, úgy germánosodik a rendrakásom, míg a barátnőm épp a mediterránosodás felé hajolt el, mert megunta, hogy évtizedek óta álló nap pakolászik.
Kétféle típus egy lakásban? Ajjaj!
A valódi gondot tapasztalataim szerint az okozza, ha egy mediterrán és egy germános szokásrendszerű embernek kell együtt élnie. A folyamatos pakolászó képtelen elviselni, hogy a másik otthagy mindent, és mondjuk csak délután vagy este, esetleg hétvégén pakol el. A mediterrán pedig megőrül attól, hogy társa folyton rendezget valamit, hogy akkor kell porszívózni, amikor ő épp filmezne, ráadásul a másik mindig morog valamiért. Igazságot tenni nehéz, ugyanis egyénenként máshol húzódik az a határ, amin belül még komfortosan érezzük magunkat. A mediterrán típusú embert nem zavarja a földre dobált ruha és nem idegesíti, ha ebéd után a koszos edények még pár órát várnak, mielőtt elsuvickolja őket. A germános rendrakó viszont egyszerűen nem érzi jól magát ilyen kupi közepette. Még akkor sem, ha ki se megy a konyhába, csak épp rálát a szobából. Zavarja a rendetlenség, az el nem végzett munka. Úgy érzi, hogy még gondolatai sem olyan tiszták, koncentrációja sem olyan mély, mint akkor lenne, ha rendezett lenne a környezete.
Mindkettejüknek igaza van: a mediterrán rendrakó voltaképp jogosan várja el, hogy a saját ritmusa szerint végezze el a házimunkát. De a maga után mindig mindent elpakolónak is joga van ahhoz, hogy fesztelenül és teljes harmóniában érezze magát a saját otthonában.
Nemi különbségek a rendrakásban
Egy 2010-es kutatás azt vizsgálta, miképp változik párok kortizolszintje (a stresszérzetért felelős elsőszámú hormon), ha otthonukban rendetlenség uralkodik. Eredményeik szerint
a nők, ha úgy érezték, lomos a lakás, fokozott kortizoltermelésbe kezdtek, míg a férfiaknál nem következet be ilyen változás.
Ők bármilyen rendezett vagy éppen rendezetlen otthonba érkeztek haza, a kortizolszintjük csökkent a napi munka után. A kutatók úgy vélték, mivel hagyományosan a nők feladata az otthonteremtés, ők több feladatot véltek felfedezni a kupi láttán, mint a férfiak. Ugyanakkor azt is megállapították, jó eséllyel már abban nemi különbségek lehetnek, hogy mit tartunk „kupinak” – és a nők látják szigorúbban a helyzetet.
Ha úgy érezzük, a rendrakás terén nincs teljes összhang a párunkkal, először is beszéljünk arról, ki mit él át a másik szokásai miatt. Ez felébreszti az empátiát, hiszen hajlamosak vagyunk magunkból kiindulni, és úgy gondolni, hogy „de hát miért nem lehet rögtön elpakolni”, vagy hogy „miért nem lehet eltűrni néhány óráig a rendetlenséget, ne nézzen oda, és kész”. Viszont ha már megvan az empátia, akkor kialakítható egy olyan közös szokásrendszer, amely mindkét félnek kedvez egy kicsit. Ezzel pedig eltűnhetnek a rend miatti veszekedések, morgások – mert lássuk be, túl értékes ahhoz az együtt töltött idő, hogy ilyen, megelőzhető és megoldható konfliktusokkal rontsuk el.
Egy másik elgondolás szerint a rendrakóknak négy típusa van: katica, tücsök, méh és pillangó. Itt már nem a rendrakás ideje felől közelítenek a csoportok kialakításakor, hanem onnan, hogy mennyire szereted látni magad körül a tárgyakat, és hogy mennyire és miben tudsz türelmes lenni. Viszont állítólag egyből jobb hely lesz az otthonod, ha tudod, a négy típus közül melyik jellemző rád!
Nyitókép: Freepik
