Egyből jobb hely lesz az otthonod, ha tudod, a négy típus közül melyik rendszerezési mód illik hozzád

Nézőpont kérdése, hogy kinek mit jelent az a kifejezés, hogy „kis lakás”. Nekem például elég kicsinek tűnik, amikor hónapokon keresztül egy lakóautóban éltünk a párommal körülbelül 15 négyzetméteren. De egy egyszobás garzon is meglehetősen aprónak tűnik, de még a másfél-két szobás panellakást sem nevezném valami beláthatatlanul tágas otthonnak. Ettől függetlenül tapasztalatból mondom: mindegyik lehet nagyon kényelmes és otthonos, sőt! Hiszem, hogy a kisebb ingatlanok sokkal meghittebb hangulatúak lehetnek, mint a hatalmas házak.

Ugyanakkor a kevés négyzetméterű otthonok még kisebbnek tűnhetnek, ha nem egyedül lakunk benne. A helykihasználást csúcsra járatjuk, minden lehetőséget és trükköt kihasználunk, hogy elférjenek a cuccaink és persze mi magunk is. A rend pedig felértékelődik: minél kisebb területet nevezünk az otthonunknak, annál nagyobb rendet kell tartanunk. Egyébként is nehezen viselem a káoszt annak ellenére, hogy minimális rendetlenséget még megengedek magamnak és a páromnak egyaránt. De

a tartós rendetlenségben egy idő után úgy érzem, megfulladok.

Egyébként is praktikusabb a kis helyeken rendet tartani, mert a rendetlenségben még kisebbnek tűnik a lakótér. Vannak azonban tippek, hogy a kis lakásban is jó érzés legyen minden eltöltött perc.

Mi is a rend?

Ahhoz, hogy rendet tudjunk tartani, nem árt, ha tudjuk, mi számunkra a rend, ugyanis az nem ugyanúgy néz ki mindenki számára! A legtöbb vita viszont abból adódik, hogy két ember mást ért „rend” alatt...

Cas Aarssen, a ClutterBug Philosophy megteremtője szerint négyféle ember létezik, ha rendszerezésről van szó. A csoportok aszerint alakulnak, hogy az adott ember vizuális alkat-e (vagyis szereti-e, ha előlhagyhatja a dolgait, vagy inkább attól van rendezettség-érzése, ha csukott ajtók mögé rejtette tárgyait), és inkább gyorsan elpakolni, vagy gyorsan megtalálni szeretné a holmiját. Előbbiek számára a nagy dobozok, nagy kategóriák (pl. gyógyszeresdoboz, étkészletes fiók stb) válhatnak be, míg utóbbiaknak a sokféle kategóriába rendezett kisebb egységek (pl. betegségtípus szerint különszedett gyógyszerek).

A nem-vizuális típus két alfaja:

• Katicabogár. Ők azok, akik szemetgyönyörködtető rendet tartanak (legalább is próbálnak tartani) otthon, bár a lelkük mélyén rendetlenek. Nálunk nincsenek előhagyva a holmik, ugyanis az kelti bennük a rendezettség érzését, ha üresek a munkafelületek, nincsen mindenfelé sokféle tárgy. Pakolni viszont nemigen szeretnek, inkább hamar túllennének a feladatokon, ezért könnyen lehet, hogyha rendesnek tűnő konyhájukban a fiókokban és a szekrényekben hatalmas rumlival találkozhatunk. Számukra az otthonukhoz illő kosarak ideálisak, amelyekbe egy pillanat alatt bedobhatják az éppen oda tartozó holmit. Ezeket a kosarakat fel is lehet címkézni, így könnyű kideríteni, hogy melyik, mi mindent rejt.
• Tücsök. A minimális rendetlenséget részesítik előnyben a tücskök, ezért elpakolnak mindent, ugyanakkor gyakran nincs idejük a tökéletes rendrakásra és rendszerezésre, mert szeretnek aprólékosan dolgozni, ami sok időt vesz el... Vagyis nem elégednek meg a nagyjából-kategóriákkal, hanem részletesen szétszálaznak mindent: náluk elképzelhető, hogy a gyógyszeresfiókban betegségtípus-szerint különszedve találjuk meg a tablettákat. Nekik az segíthet, ha felcímkéznek minden dobozt, tárolót, mappát, hogy később is emlékezzenek a kategóriákra, illetve minden pakolás előtt időkeretet szabnak maguknak, hogy ne ússzanak el a részletekben! 

A vizuális típus két alfaja:

• Méh. A meglehetősen vizuális beállítottságú méhek szívesen veszik körbe magukat a még be nem fejezett munkáikkal. Jellemzően több dologgal is foglalkoznak egyszerre, és azt hiszik, hogy majd egyszer visszatérnek a korábbi, befejezetlen feladathoz. Ragaszkodnak a dolgaikhoz, és bíznak abban, hogy egyszer majd hasznát veszik a ki nem dobott tárgyaknak. A tematikus dobozolás lehet a legmegfelelőbb rendszer a méhek számára. A zárható (de átlátszó) dobozokban megmarad a befejezetlen feladat, viszont nem látjuk (annyira), így valamennyire távol tudják tartani magukat a múlttól, ami ezáltal talán már nem frusztrálja őket. 
• Pillangó. Számukra az, amit nem látnak, nem is létezik. Szeretik, ha gyorsan és egyszerűen hozzáférnek azokhoz a dolgokhoz, amiket rendszeresen és/vagy szívesen használnak. Nem törekszenek a részletgazdag rendszerezésre, mert félő, hogy elfelejtik, mit hová tettek. A nyitott polcok a legnagyobb barátaik, ezért érdemes lehet ajtó nélküli szekrényeket és tárolókat beszerezni számukra – így jobban átlátják, hogy mi, hol van és gyorsan hozzá is férhetnek a tárgyaikhoz, de az átlátszó, fedő nélküli dobozok és a felcímkézett tárolók is megkönnyíthetik a hétköznapjaikat.

Cas meg is mutatta egy videóban, miképpen néz ki ugyanaz a szekrény a négy típus számára ideálisan berendezve: 

Ha tetszik Cas elmélete, ha nem, néhány apróságra mindenképp érdemes odafigyelni, hogy rendezettebb legyen az otthonunk:

Minél otthonosabb, annál jobb

A kis lakásokat az teszi meghitté, ha csak olyan tárgyaknak adunk benne helyet, amiket szeretünk, amiktől jó kedvünk lesz, amiktől kialakul az a bizonyos otthonérzésünk. Nem szabad azonban átesni a ló túloldalára, vagyis óvatosan kell vásárolgatni, gyűjtögetni. A kis élettér határait könnyű túlfeszíteni, és a túlzsúfolt helyiségek könnyen a rendetlenség érzését hozzák. Érdemes folyamatosan szelektálni, selejtezni a holminkat, hogy azok a dolgok, amiket nem használunk, ne foglalják a helyet fölöslegesen – ez a nulladik szabály.

Mindennek legyen helye!

A rendezett otthonok első, és talán legfontosabb szabálya aztán az, hogy mindennek meg kell találni a helyét. Ez azt is jelenti, hogy semmire nem szabad azt mondani, hogy „most ideteszem, aztán majd keresek neki helyet”, mert akár már ennyitől úgy érezhetjük, hogy rendetlenség van a konyhában, nem férünk el a konyhapulton, vagy éppen le sem lehet ülni a kanapéra, mert valami elfoglalja annak a felét...

Ebből következik a második szabály: bármit használunk is az otthonunkban lévő tárgyak közül, azt a használat befejeztével azonnal vissza kell tenni a helyére. Nem majd később, nem holnap, hanem abban a pillanatban, ahogy nincs rá szükségünk. Legyen szó egy bögréről, egy pulóverről vagy a takaróról, ami egyébként olyan jól mutat a kanapén – egy ilyen pléd is keltheti azt a benyomást (hosszú távon), hogy nincs rend, de ha összehajtogatva eltesszük, egyrészt felszabadul a hely a fotelben, másrészt sokkal rendezettebnek tűnik majd a lakás.

Persze a gyakorlat mindig nehezebb.

Sosem gondoltam volna, hogy rá tudom venni magam arra, hogy az étkezés után szinte azonnal ott álljak a mosogató mellett és addig ne üljek le nyugodtan, amíg az utolsó kiskanalat is el nem mostam. (Igaz, legalább főzés közben folyton elmosom azokat az edényeket és tálakat, amikre már nincs szükségem.) Szóval nem jellemző rám, hogy amikor még a számban érzem a ránotthús ízét, már áztatom is a kezemet a mosogatóvízben... Győzködöm is magam olykor, hogy a mosatlan nem szalad el. Ugyanakkor mára megtanultam, részben a lakóautóban töltött hónapok alatt, hogy érdemesebb egyszer legyűrni magunkat, és pikk-pakk elmosni a holmikat, mint órákig kerülgetni, nézni azt, és szenvedni a tudattól, hogy mégiscsak neki kell essünk előbb vagy utóbb... ha pedig elmosom, már el is törölgetem inkább, hogy mehessenek egyenesen a szekrénybe!

Hamar munka mindig jó

Van egy hatalmas előnye a kis lakásoknak: rendkívül gyorsan ki lehet azokat takarítani. Ha nem is többször, de hetente egyszer érdemes letörölni a felületeket, porszívózni, felmosni. Mindent elrendezni, mert annak ellenére, hogy odafigyelünk, óhatatlanul kialakulhatnak rendetlen zugok az otthonunkban. A heti egy nagytakarítás közben ezeket a rendetlen pontokat is felszámolhatjuk, de ne nézzük le a naponta elvégezhető villámtakarítások erejét sem! Gyorsan áttörölgetjük a konyhapultot, aztán az íróasztalt, felseprünk az előszobában, letakarítjuk a mosdókagylót. Ha mindennap rendbeszedjük egy kicsit egyik-másik helyiséget, úgy a nagytakarítással is különösen gyorsan végezhetünk.

Csapatjáték

Ha egyedül lakunk, csak rajtunk áll, hogy valóban rendet tartunk-e a lakásunkban, legyen az bármekkora. De ha ketten, vagy többen osztozunk a négyzetmétereken, fontos, hogy a többiek is kivegyék a részüket a lakás rendbentartásából. Érdemes néhány szabályt előre lefektetni, beszéljük meg közösen azokat, hiszen mindenki érdeke, hogy ha már kis lakásban lakunk, mégis legyen az rendezett és otthonos, ahol jól megférünk egymás mellett. Készíthetünk munkatervet, kioszthatjuk a feladatokat akár napi, akár heti lebontásban. Minden lakásnak lelke a rend, de a kisebb otthonok különösen igénylik, hogy mindennap törődjenek velük egy keveset.