Titkos csoportokban sírnak az anyák: csak védelmező közegben lehet elmondani az igazságot

Egy barátnőm zárt Facebook-csoportba küldött meghívót, előre felkészítve arra, hogy jelentkezéskor az átlagosnál szigorúbban ellenőrzik, oda való vagyok-e. Hozzátette: higgyem el, ha igazán nyitott szemmel szeretnék járni, nem hagyhatom ki ezt a csoportot. Átestem a procedúrán, a felvételt követően pedig nemhogy nyitott szemmel, de tágra nyílt, könnyező szemmel csodálkoztam rá a valóságra. Az anyák olyan titkokról vallottak, amit nem lehet könnyek nélkül kibírni. Azokkal sem.

Mindig morog, kiállhatatlan? Lehet, hogy csak vitaminhiánya van!

Az egyik családtagunk híres volt arról, hogy mindig mindenben csak a rosszat látta meg. Sosem felejtem el, amikor együtt sétáltunk, és rácsodálkoztam az újonnan telepített facsemetékre: De jó! Fasor lesz a házunk előtt! Mire ő: na, biztos allergiás leszek a termésére! Nála negatívabb, elítélőbb, mérgelődőbb embert nem ismertem. Aztán egyszer csak történt valami. 

Amit bárcsak elmondtak volna a szerelemről még kamaszkoromban

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ahogyan mi működünk, úgy működik a másik is, és ez bizony számos félreértést szül. Jó tehát tudni a női és a férfilélek eltérő pszichés ritmusáról már a kamaszoknak is, hogy minél biztosabb lábon állhassanak első párkapcsolataikban.

Az átverés akkor is fáj, ha kisebb összegről van szó

Nem hinném, hogy előre kitervelte. Az ilyen embernek ez csak úgy jön. Nem klasszikus csalásról van szó, és nem is sokat vesztettem az ügyön. Pár ezer forintot csupán, és önként adtam olcsóbban a terméket, mint amennyiért meghirdettem. Mégis úgy gondolok az illetőre, mint „elkövetőre”. Rászedtek, és ez akkor is fáj, ha kisebb összegről van szó.

Már követem az oldalt

X