Az olaszokat elnézve, és egy kísérlet tapasztalataként: nagyon is sok. 

Ha mindig csak három ajándékot kap az utód, sokkal nagyobb a várakozás és az öröm. Tapasztalatból mondom.

Úgy vágnak bele a párkapcsolatba, hogy fogalmuk sincs a működéséről. Pedig át is adhatnánk azt a sok tudást és tapasztalatot, amit szereztünk a témában.

Nem hinném, hogy előre kitervelte. Az ilyen embernek ez csak úgy jön. Nem klasszikus csalásról van szó, és nem is sokat vesztettem az ügyön. Pár ezer forintot csupán, és önként adtam olcsóbban a terméket, mint amennyiért meghirdettem. Mégis úgy gondolok az illetőre, mint „elkövetőre”. Rászedtek, és ez akkor is fáj, ha kisebb összegről van szó.

Tizenéves gyerek kezében az egyik pohár, a szülőnél a másik. Amikor pedagógusként és anyaként is megdöbbenek, a válasz: itt ez a szokás!

Kevés dolog tud úgy feldühíteni egy szülőt, mint amikor azzal szembesül, hogy csemetéje szemrebbenés nélkül tagadja le az összetört tányért, a formára nyírt szobanövényt, a becsúszott egyest, netán az esetleges intő jogosságát. De hát miért? – tesszük fel ilyenkor a haragos kérdést, hiszen úgy érezzük, mi sose bántottuk ilyesmiért, nekünk mindig elmondhatta az igazat. Nekem egy gyerekpszichológus ismerősöm szuper tanácsokat adott, és beváltak, még a tanítványaim esetében is.

James Clear azt ígéri, módszere által megváltoztathatod a rossz szokásaidat, és új szokásokat építhetsz be az életedbe. Elolvastam Atomi szokások című könyvét, és az abban leírtakat teszteltem is. Bár a tesztidőszak mára letelt, az újonnan kipróbált trükkök még sokáig velem maradnak.

Nagyot megy itthon is a netflixes nézettségi listát hetek óta vezető Testek. A nyolcrészes minisorozat igencsak kiérdemelte a sikert, rég néztünk ilyen jól összerakott, logikus és mégis minden percében izgalmas, múlt, jelen, jövő kérdéseit boncolgató szériát. 

A tanítványom, Bogi amolyan kaktusz-lány. Már a külsejével is azt üzeni: el a kezekkel tőlem, ha hozzámérsz, meghalsz. No, nem azért, mintha gyilkos indulatai lennének, ellenkezőleg: önmagára vonatkozóan vannak negatív érzései, azt gondolja, mindent elront maga körül. Fekete ruhák, vastag smink, arcba fésült haj. Általában egyedül támasztja az épület falát, nyomkodja a telefont, vagy a külvilágot kizárva, fülessel hallgatja a zenét.

Sok válást végignéztem már, és még több elvált szülő gyerekével beszélgettem az évek során. Egy barátnőmmel is szóba került ez a téma néhány hete, és megérintett a története. Tisztán és okosan mesélt élményeiről, és első perctől úgy éreztem, nekem is dolgom van vele. Megkértem, hogy ha tudja, írja le, ami náluk volt, mert azt hiszem, sokunk története ugyanilyen, és ő példaértékű mélységben, alaposan feldolgozta érzelmileg, amin keresztülment. Ilyennek láttam szüleim veszekedését gyerekként – ezzel a címmel küldte el nekem ennek a cikknek kéziratát végül. Keveset változtattunk rajta azóta, én csak a megfogalmazásban segítettem. Ez az ő története.

Ha ezeknek az embereknek megoldást kínálunk, a kenyerüket vesszük el. 

A Netflixen hetek óta vezette már a nézettségi listát a Drága gyermek, mikor végre rászántam magam a kattintásra. Nem véletlenül húztam-halogattam: a kritikák szerint sokkoló, idegrendszert próbáló hat részes minisorozatról van szó, kösse fel mindenki azt a bizonyost, aki belekezd.