3 módszer, hogy ne hazudjon a gyerek – nálunk bevált

Kevés dolog tud úgy feldühíteni egy szülőt, mint amikor azzal szembesül, hogy csemetéje szemrebbenés nélkül tagadja le az összetört tányért, a formára nyírt szobanövényt, a becsúszott egyest, netán az esetleges intő jogosságát. De hát miért? – tesszük fel ilyenkor a haragos kérdést, hiszen úgy érezzük, mi sose bántottuk ilyesmiért, nekünk mindig elmondhatta az igazat. Nekem egy gyerekpszichológus ismerősöm szuper tanácsokat adott, és beváltak, még a tanítványaim esetében is.

Fiatal kéz az öreg tenyérben – Bogi története

A tanítványom, Bogi amolyan kaktusz-lány. Már a külsejével is azt üzeni: el a kezekkel tőlem, ha hozzámérsz, meghalsz. No, nem azért, mintha gyilkos indulatai lennének, ellenkezőleg: önmagára vonatkozóan vannak negatív érzései, azt gondolja, mindent elront maga körül. Fekete ruhák, vastag smink, arcba fésült haj. Általában egyedül támasztja az épület falát, nyomkodja a telefont, vagy a külvilágot kizárva, fülessel hallgatja a zenét.

„A kibeszélhetetlen feszültség nem elszakította, csak bekoszolta a szeretet fonalát” – emlékek otthonról

Sok válást végignéztem már, és még több elvált szülő gyerekével beszélgettem az évek során. Egy barátnőmmel is szóba került ez a téma néhány hete, és megérintett a története. Tisztán és okosan mesélt élményeiről, és első perctől úgy éreztem, nekem is dolgom van vele. Megkértem, hogy ha tudja, írja le, ami náluk volt, mert azt hiszem, sokunk története ugyanilyen, és ő példaértékű mélységben, alaposan feldolgozta érzelmileg, amin keresztülment. Ilyennek láttam szüleim veszekedését gyerekként – ezzel a címmel küldte el nekem ennek a cikknek kéziratát végül. Keveset változtattunk rajta azóta, én csak a megfogalmazásban segítettem. Ez az ő története.

Apróságnak tűnik, de hatalmas kárt okozhat a gyerek lelkében

Sok szülő semmi rosszat nem lát abban, ha olykor-olykor leállítja, félbeszakítja a gyereket, a kamaszt, és hát valljuk be, ez elkerülhetetlen is. Van azonban olyan szituáció, amikor mégis fontos lenne elkerülni. Nemcsak a tanítványaimtól, de saját tapasztalatból is tudom, micsoda zuhanások történnek akkor a lélekben, ha a mondandónk, úgy tűnik, a kutyát se érdekli. És szülőként, tanárként ismerem a másik oldalt is, a késztetést, hogy rövidre zárjuk a szóáradatot.

Már követem az oldalt

X