A pánikoló nőt mindenki elítélte – egy váróterem tanulsága
Harag, ellenségeskedés, türelmetlenség, empátiahiány, feszültség. Ezek vegyültek a levegőben, míg a pokolba kívánta a váróterem a szenvedő pánikost.
Harag, ellenségeskedés, türelmetlenség, empátiahiány, feszültség. Ezek vegyültek a levegőben, míg a pokolba kívánta a váróterem a szenvedő pánikost.
Egyre népszerűbb a munka utáni társadalom filozófiája. Követői úgy vélik, hamarosan be is fog következni az a kor, amikor már csak alig fogunk dolgozni. Igazuk lenne?
A nagymamám már nem él, mégis ő segített, hogy a válságban ne zuhanjak a mélybe.
Siratom a havat. Meg a szabadságot. A telefontalan, gyerek-gyerekkort. A falut. A „csókolom”-okat és a „hová mész, csillagom”-at. Pedig falun élek, a Mátrában, éppúgy, mint akkor. De se hó, se gyerekcsapat, se kendős nénik.
Rögtön elraksz mindent magad után, vagy egyszerre számolod fel a kialakult rumlit?