Házi izzadásgátlót teszteltünk, íme az eredmény

Nem használok izzadásgátló termékeket. Nincs emögött semmilyen meggyőződés, hit, elv vagy allergia, egyszerűen így alakult. Egyrészt egyik, általam kipróbált kozmetikummal sem voltam maradéktalanul elégedett, másrészt napozás közben sem szerettem használni, mert féltem, hogy foltos marad miatta a bőröm. Csak elvétve, indokolt esetekben keresem elő a fürdőszobaszekrényből a golyós stiftemet, de a hétköznapokban jellemzően eszembe sem jut bekenni a hónaljamat vele.

Egyébként is nehéz megtalálni a megfelelő izzadásgtáló dezodort. Mindannyian mások vagyunk, másképp működik a szerveztünk, másképp izzadunk, és a termékek illata is meghatározza, ki melyik mellett teszi le végül a voksát. Sokan az összetevők szerint válogatnak, ugyanis a hagyományos termékek többféle vegyszert, parabéneket, illatanyagokat és alumíniumot is tartalmazhatnak, ezek pedig a bőrünkön keresztül bejuthatnak a szervezetünkbe.

Ha mégsem találunk az üzletekben számunkra tetszetős terméket, elkészíthetjük mi is a magunk izzadásgátlóját. Ráadásul rendkívül egyszerűen! Kikavartam, felkentem, teszteltem, mutatom a tapasztalataimat!

Elő a szódabikarbónával!

Az általam talált receptet nem nehéz elkészíteni, minden alapanyagot megtaláltam itthon. Erre lesz szükségetek hozzá:

• 1/2 csésze kókuszolaj,
• 1/4 csésze kukoricakeményítő
• 1/4 csésze szódabikarbóna,
• 6-8 csepp illóolaj (például levendula).

 

Én egy száz milliliteres műanyag poharat használtam mérőedénynek, és annak segítségével kevertem ki a pasztát. Előbb összekevertem a száraz összetevőket, vagyis a szódabikarbónát és a keményítőt egy műanyag tálban. Kimértem a fél adag kókuszolajat, ezen melegítettem egy kicsit, így könnyebb volt a porokhoz adni (mint ismert, a kókuszolaj a mi éghajlatunkon inkább kókuszzsír, kicsit melegítve azonban folyékonnyá válik). Addig kevertem az egészet egy műanyag kanál segítségével, amíg a fogkrémnél lazább, homogén pasztát nem kaptam. Kicsit hígnak éreztem, ezért kevertem még hozzá a szódabikarbónából és a kukoricakeményítőből is egy-egy csipetnyit.

Amikor a massza elkészült, néhány órán keresztül állni hagytam, hogy a keverék összeálljon. Végül egy krémszerű, törtfehér színű, szagtalan pasztát kaptam, amivel bekentem a bal hónaljamat. Ekkor nyolc csepp levendula illóolajat adtam hozzá, és újra alaposan elkevertem. (Egyes receptek szerint bármilyen, nekünk tetsző illóolajat hozzáadhatunk, de érdemes előbb utánaolvasni a hatásainak, hiszen a bőrünkön, a lágy részeken keresztül felszívódik.) Végül ezzel az illóolajos pasztával meg a másik hónaljamat kentem be. És vártam.

Indulhat a teszt

Elsőre kicsit zsírosnak éreztem, viszont hamar felszívódott. Végigsimítva a felületen, száraz volt a bőröm, érzetre pedig olyan, mintha bekentem volna valamilyen, kicsit zsírosabb testápoló krémmel. Az illóolajmentes oldalam szagtalan maradt, a levendulát viszont érezni lehetett – az illat nem volt tolakodó, sőt, meg lehetett szokni, de mivel parfümöt sem nagyon használok, engem zavart egy kicsit. Vagy kevesebbet kell beletenni vagy többet, kinek milyen az ízlése.

Fekete pólót húztam magamra. A szódabikarbóna és a kukoricakeményítő miatt

fehér foltot hagyott az anyagon a keverék,

egy papírtörlő segítségével letöröltem a fehér szemcséket mindkét hónaljamon – tapintásra és érzetre még kellemesebb lett az izzadásgátló „viselete”, de azután a kókuszolajos krém még mindig hagyott némi foltot a fekete pólómon.

Tettem-vettem, pakolásztam, porszívóztam:

a hétköznapi mozgás meg sem kottyant a házi izzadásgátlómnak.

Kényelmes volt, és nem izzadtam meg, szagot sem éreztem egyik hónaljamban sem. Az illóolajos változat talán kicsit frissebbnek tűnt. Külső segítségként a páromat is megkértem egy szagtesztre, de ő is pozitív értékelést adott az izzadásgátlóra.

Végül bedobtam a pasztát a mélyvízbe: edzőcipőt húztam és nekivágtam az előttem álló öt kilométernek. Az eredmény: nem volt annyira hatékony, mint egy hagymányos izzadásgátló dezodor, mivel valamennyire nedves lett mindkét hónaljam, és a zsíros érzet is újból előjött, de

nem izzadtam le annyira, mint amikor mindenféle izzadság elleni védelem nélkül sportolok.

Futás közben nem zavart, utána meg úgyis mindig letusolok. Az illatos oldal rendben volt, az illóolajmentes oldalam sem lett büdös, ugyanolyan szagtalan maradt, mint amikor bekentem.

Összességében: nálam jól szerepelt a házi izzadásgátló. Legközelebb talán nem teszek bele illóolajat, és a fekete ruhákkal is csínján kell bánni, ám kellemes a használata. A sport pedig kissé kifogott rajta. Persze, hosszú távon és nyáron derül ki az igazi hatékonysága, de az egynapos teszten nálam átment.