Ahogy vetsz, úgy alszol – libatoll vagy műselyem kell a jó pihenéshez?

Otthon

Ahogy vetsz, úgy alszol – libatoll vagy műselyem kell a jó pihenéshez?

Kicsit túlzás a cím, de van benne igazság, mert az éjjeli, kényelmes pihenés alapfeltétele – a jó matracon túl – a megfelelő ágynemű.

A paplan, a párna és az ágyneműhuzat is hatással lehet az alvás minőségére. Mivel mostanában rossz alvó vagyok, van időm éjjeli megfigyeléseket tenni, és hosszasan töprengeni azon, mi okozza a nem alvást. Észrevettem például, hogy a szervezetem szereti a flanelt. Ismeritek biztosan azt a pihe-puha, kicsit szöszös tapintású, meleg anyagot. Ha flanel huzatot használok, nem izzadok meg, vagy ha igen, akkor azt jól szívja a flanel. Nincs nyirkos érzés a legmelegebb nyári napon se.

Ugyan nyáron kényelmesebb, és a flanelnél jóval praktikusabb a vékony pamuthuzat, de annál is jobb az igazi selyem ágynemű. Tévhit, hogy a selyem ágynemű csúszik, és könnyen kibújik belőle a paplan meg a párna. Az igazi selyem leheletkönnyű anyag ugyan, de kevéske síkosságát messze felülmúlja néhány szuperképessége. Elsősorban például az, hogy „élő-lélegző” anyagról van szó. A selyem alkalmazkodik a külső és a változó hőmérséklethez. Nyáron hűvös érzetet ad, ezzel szemben télen finom testmeleg. Nem lesz télen kellemetlenül hűvös. Jól szívja a nedvességet és elvezeti-kivezeti a nyirkot a szoba levegőjébe. Még nyáron se kell attól tartani, hogy összetapadunk a selyemmel.

A műselyem egészen más alapanyag. Na, a műselyem, az csúszik. Én műselyem alatt azt a szövetet értem, amiben egyáltalán nincs természetes selyemszál, vagyis a minimális 10-30%-ot se éri el – ha kevertszálas anyagról van szó. De a köztudatba a műselyem égett be selyemként, ezért a zavar.

Műselyem ágyneműt, azt, ami 100 százalékban műszálas, az ellenségeimnek se kívánnám,

mert nemcsak csúszik és valódi rémálom a benne alvás, mert folyton igazgatni kell, de érzésre is kellemetlen. Nincs hőelvezetés, és ha beleizzad az ember, akkor az a nedvesség a bőrön is marad.

Tudom, hogy aranyáron mérik a tiszta, vagy a magas százalékban selyemszállal szövött ágyneműt, de egyszer érdemes erre beruházni, mert a selyem ugyan kényes anyagnak tűnik, de tulajdonképpen egész jól nyúzható és pillanatok alatt szárad télen is. Az éles sarkokat, kiálló szögeket nem bírja jól, ahhoz tényleg vékony anyag és könnyedén hasad, de ha nem tud beakadni sehova, nincs veszély, akkor sok éven át szolgálhatja majd a jó alvásunkat.

Külföldi útjaimon figyeltem meg azt az ágyazási szokást, hogy éjjelre egy tiszta lepedővel takaróznak – az éri csak a bőrt, az vezeti el az izzadást. A lepedőn felülre terítik a megfelelő hőmérsékletet adó takarót vagy paplant. Én folyton berzenkedem a szokás ellen, mert túl sokat ficergek ahhoz, hogy a tiszta lepedő a helyén maradjon, és gyakran ébredek úgy, hogy nehéz és néha szúrós, feltételezhetően ritkábban mosott takaró alatt szenvedek.

De nemcsak a huzat, maga a takarózásra szolgáló paplan és a párna is nagyon fontos.

A párna mindenekfelett. Ha túl magas, vagy ha túl alacsony, ha túl puha, vagy ha túl kemény, egészen biztosan elűzi az álmot, de reggelre biztosan nyak- és vállfájdalmat hoz. Hogy kinek mi a megfelelő, hogy a szivaccsal vagy tollal, esetleg „műszösszel” töltött válik-e be, az egyénfüggő. Én nagy- és kispárnát is használok, a nagypárna valamilyen mesterséges szállal van tömve, de a kispárna, amit a nyakam és a vállam közé gyömöszölök, az bizony puha libatoll. Nekem ez vált be, de lehet, valaki más prüszkölne a régen tömött tolltól, ami már biztosan összetört a kispárnában. De nekem így jó, így alakítható a megfelelő formára. Nálam nem a memóriahabos, hanem a memóriatollas kispárna a nyerő.

Gyerekként imádtam a dunyhát, szerintem felülmúlhatatlan télen, amikor nagy hideg van, és el lehet benne kuckózni. Egy jól (nem túl feszesre megtömött) dunyha szinte körbefolyja a testet, az igazak álmát lehet alatta aludni. Télen. Nyáron meleg, és ezen nekem az se segített, ha kidugtam a kezem, lábam alóla.

Hasonlóan fantasztikus tulajdonságokkal bírnak az eltérő vastagságúra (illetve súlyra) tömött pehelypaplanok, mint a dunyha, azzal a különbséggel, hogy jobban kezelhetőek, könnyebben lehet azokat szellőztetni, tárolni, és persze évszaknak megfelelően cserélgetni a vékonyabb-vastagabb paplanokat.

Fontos kérdés az is, hogy a paplan egy- vagy kétszemélyes legyen, mert egy ismerősöm sok hónapot kínlódott a nem alvással, amíg rá nem ébredt, hogy a dupla paplannal van a baj, ő egyszerűen nem tud jól aludni akkor, ha valaki más is ugyanaz alatt a paplan alatt mocorog, mint ő.

Egy másik ismerősöm is a két paplanra esküszik, de nála ez párkapcsolati rafinéria. Ismerjük talán azt a Facebook-legendát, amikor az idős bácsi egy, a feleségével történő veszekedés után a spájzban jól meghúzza a befőttes üvegek tetejét, hogy a feleségnek segítséget kelljen kérnie aztán majd a kinyitáshoz. Hasonló csellel él ez a jó ismerős is, csak ő veszekedés után, elalvás előtt elcseréli a paplanokat. A felesége ugyanis a vastagabb, melegebb paplan alatt alszik jól. Na mármost ő – a perpatvart követően – kicseréli a paplanokat, hogy hajnalban aztán, amikor a felesége fázni kezd,  hiszen nem a saját, a melegebb paplan alatt fekszik, meleget keresve, ösztönösen hozzábújjon.

Ebből is láthatjuk, hogy egy jó, meleg paplan aranyat ér, és édes, békés álmot hozhat.

Ajánljuk még:

„Ez nem őrület, de nem is szupererő” – ilyen az élet epilepsziával

A napokban hosszú, tünetmentes időszak után epilepsziás rohamot kaptam. Hogy mi váltotta ki, azt nem tudni pontosan, de amikor gyógyszeres kezelés ellenére időnként bekövetkezik egy-egy ilyen esemény, mindig arra gondolok, milyen keveset tudnak az emberek erről a betegségről, és milyen jó lenne, ha több szó esne róla. 

 
X
Már követem az oldalt