5 tipp az otthoni dolgozósarok praktikus felfrissítéséhez és a hatékony munkavégzéshez

Nem csak a koronavírus-járvány szorított négy fal közé, már évek óta szolgál munkahelyként is az otthonom. Ez egyfelől csodás, másrészről viszont elképzelhetetlen pokol, így nem túlzok, ha azt mondom, hogy a felújítás során kardinális szempont volt számomra a megfelelő munkasarok megtervezése és kialakítása.

Ott lebegett a szemem előtt a cél: egy csodálatos, tágas dolgozószoba, hófehér falakkal és speckó IKEA-asztallal, aminek a munkalapjába még a vezeték nélküli telefontöltő is be van építve. Elképzeltem az okos lámpát, ami napszaknak megfelelően működik, és a bőrborítású dolgozószékem is, amin nemcsak ülni, de aludni is öröm. Aztán megfogta a kezemet a realitás, visszarántott a valóságba, mert bármennyire is szerettem volna, továbbra sem volt külön dolgozószobám, csak egy ócska asztalom a szobám sarkában. Sajnos végtelen mennyiségű tőkém sem volt ahhoz, hogy mindezen változtatni tudjak, viszont voltak elvetemültnek hitt ötleteim – bár kis utánajárással kiderült, nem is annyira azok.

Ha helyszűkében vagy, gondold újra a helységeket: kinyitható bútorokból legyen íróasztal

Az elvetemültnek hitt ötlethez nem kell más, csak egy nem használt szekrény vagy szekreter és egy kis kreativitás. Noha ezt az ötletet végül nem alkalmaztam – bár csak egy hajszálon múlt, a szekrény is ki volt nézve –, helytakarékosság szempontjából ez tűnik az egyik legjobb megoldásnak. Bátran kijelenthetem, még azoknak sincs veszve a remény, akiknél szó szerint asztalnyi férőhely sincs.

De a legnagyobb erénye mégis az, hogy elég csak becsukni a szekrényt – máris volt-nincs rumlis munkasarok. Tökéletes napzárási rituálé egy erős kattanás kíséretében bezárni a „dolgozószekrény” ajtaját, és másnap reggelig ki sem nyitni. 

Ha koncentrálni akarsz, válaszd le térben és érzetben

Elemi szabály, hogy pizsamában nem dolgozunk otthon, de legalább ilyen fontos kritériumnak kellene lennie, hogy a dolgozósarok – a lehetőségekhez képest – el legyen különítve a személyes tértől, akár egy minimális térelválasztóval. Tapasztalatból mondom, hogy egy pár perc alatt felszerelt függöny is csodákra képes, megadja a keretet, a „munka van, dolgozni kell” érzést, amit az irodai létből sokszor hiányolunk. Ráadásul, ha nem kerül a látóterünkbe, még véletlenül sem tereli el a figyelmünket semmi a szobából. 

A dekoráció (csak az nem mindegy milyen és mennyi van belőle)

Dolgozósarkam legnagyobb kincse a falra akasztott, szemmagasságban lévő hatalmas tábla, amire, ha úgy tartja kedvem, filctollal írhatok, de akár post-iteket, személyes fényképeket is feltűzdelhetek. Ha figyelek arra, hogy mindezt igényesen tegyem, a „ne felejtsd el” tábla kiváló dekorációs elemként működik, anélkül, hogy a népszerű, csíptetős fotó-girlandokkal egy cseppet is bajlódtam volna.

Mindössze egy szabályt kötöttem ki ezzel kapcsolatban magamnak: az emlékeztető táblámra bármit feltűzdelhetek, ami egy fontos vagy kellemes emléket idéz fel bennem vagy motivál, viszont az asztallapot szabadon kell hagynom. Bármekkora is a kísértés, nem halmozhatom el figyelemelterelő kacatokkal. Csak egy poháralátét, néhány toll és egy füzet lehet elöl a legfontosabb munkaeszközömön, a laptopon kívül.

A széken nem éri meg spórolni

Egy hétnyi rémálom után, amikor megpróbáltam egy roppant kényelmetlen széken dolgozni, meg kellett állapítanom, hogy nem véletlenül van olyan magas ára a hipermodern irodai székeknek. Sőt, ha jobban belegondolok: az ülőhelyen áll vagy bukik minden. Ha a szék rossz, a munka is pocsékabb érzés, nyögvenyelősebb lesz. Kényelmetlen helyzetben nehezebb koncentrálni, arról nem is beszélve, hogy hosszabb távon egészségtelen következményekkel járhat a gerinc és a hát szempontjából.

Legyen minden karnyújtásnyira, vagyis nem a méret a lényeg

Biztos, megvan a gyönyöre egy hatalmas íróasztalnak, de a rendelkezésre álló felületet sokszor nehéz jól kihasználni. Engem legalábbis különösen zavar, ha a munkafolyamatom során nem érek el mindent egy ültő helyemben. Megszakít, elterel, ha valamihez fel kell kelnem, de akár csak ha pipiskedni kell, hogy elérjem a lámpakapcsolót. Írószer, papír, jegyzettömb, laptop, poháralátét – ezek a legkisebb íróasztalon is elférnek.

A poháralátét az egyik legfontosabb állandó kiegészítője az otthoni munkabázisomnak: súlyos perceket spóroltam már meg azzal, hogy a reggeli kómaállapotból nem kell a konyhába visszarohannom az ott felejtett alátétért, hogy aztán véletlenül öt-tíz percre ott ragadjak valahogy.