Otthon

5 tipp az otthoni dolgozósarok praktikus felfrissítéséhez és a hatékony munkavégzéshez

Lakásfelújításom kálváriája rengeteg olyan kérdést vetett fel bennem, amire nem is számítottam. Az egymáshoz passzoló színárnyalatokon órákat képes voltam agonizálni (előtte sose gondoltam volna, hogy erre valaha képes leszek), de olyan, a jövő szempontjából valóban kulcsfontosságú dilemmákban is dülőre kellett jutnom, hogy az otthoni munkaállomásomat hogyan frissítsem fel, gondoljam újra. 

Nem csak a koronavírus-járvány szorított négy fal közé, már évek óta szolgál munkahelyként is az otthonom. Ez egyfelől csodás, másrészről viszont elképzelhetetlen pokol, így nem túlzok, ha azt mondom, hogy a felújítás során kardinális szempont volt számomra a megfelelő munkasarok megtervezése és kialakítása.

Ott lebegett a szemem előtt a cél: egy csodálatos, tágas dolgozószoba, hófehér falakkal és speckó IKEA-asztallal, aminek a munkalapjába még a vezeték nélküli telefontöltő is be van építve. Elképzeltem az okos lámpát, ami napszaknak megfelelően működik, és a bőrborítású dolgozószékem is, amin nemcsak ülni, de aludni is öröm. Aztán megfogta a kezemet a realitás, visszarántott a valóságba, mert bármennyire is szerettem volna, továbbra sem volt külön dolgozószobám, csak egy ócska asztalom a szobám sarkában. Sajnos végtelen mennyiségű tőkém sem volt ahhoz, hogy mindezen változtatni tudjak, viszont voltak elvetemültnek hitt ötleteim – bár kis utánajárással kiderült, nem is annyira azok.

Ha helyszűkében vagy, gondold újra a helységeket: kinyitható bútorokból legyen íróasztal

Az elvetemültnek hitt ötlethez nem kell más, csak egy nem használt szekrény vagy szekreter és egy kis kreativitás. Noha ezt az ötletet végül nem alkalmaztam – bár csak egy hajszálon múlt, a szekrény is ki volt nézve –, helytakarékosság szempontjából ez tűnik az egyik legjobb megoldásnak. Bátran kijelenthetem, még azoknak sincs veszve a remény, akiknél szó szerint asztalnyi férőhely sincs.

De a legnagyobb erénye mégis az, hogy elég csak becsukni a szekrényt – máris volt-nincs rumlis munkasarok. Tökéletes napzárási rituálé egy erős kattanás kíséretében bezárni a „dolgozószekrény” ajtaját, és másnap reggelig ki sem nyitni. 

Ha koncentrálni akarsz, válaszd le térben és érzetben

Elemi szabály, hogy pizsamában nem dolgozunk otthon, de legalább ilyen fontos kritériumnak kellene lennie, hogy a dolgozósarok – a lehetőségekhez képest – el legyen különítve a személyes tértől, akár egy minimális térelválasztóval. Tapasztalatból mondom, hogy egy pár perc alatt felszerelt függöny is csodákra képes, megadja a keretet, a „munka van, dolgozni kell” érzést, amit az irodai létből sokszor hiányolunk. Ráadásul, ha nem kerül a látóterünkbe, még véletlenül sem tereli el a figyelmünket semmi a szobából. 

A dekoráció (csak az nem mindegy milyen és mennyi van belőle)

Dolgozósarkam legnagyobb kincse a falra akasztott, szemmagasságban lévő hatalmas tábla, amire, ha úgy tartja kedvem, filctollal írhatok, de akár post-iteket, személyes fényképeket is feltűzdelhetek. Ha figyelek arra, hogy mindezt igényesen tegyem, a „ne felejtsd el” tábla kiváló dekorációs elemként működik, anélkül, hogy a népszerű, csíptetős fotó-girlandokkal egy cseppet is bajlódtam volna.

Mindössze egy szabályt kötöttem ki ezzel kapcsolatban magamnak: az emlékeztető táblámra bármit feltűzdelhetek, ami egy fontos vagy kellemes emléket idéz fel bennem vagy motivál, viszont az asztallapot szabadon kell hagynom. Bármekkora is a kísértés, nem halmozhatom el figyelemelterelő kacatokkal. Csak egy poháralátét, néhány toll és egy füzet lehet elöl a legfontosabb munkaeszközömön, a laptopon kívül.

A széken nem éri meg spórolni

Egy hétnyi rémálom után, amikor megpróbáltam egy roppant kényelmetlen széken dolgozni, meg kellett állapítanom, hogy nem véletlenül van olyan magas ára a hipermodern irodai székeknek. Sőt, ha jobban belegondolok: az ülőhelyen áll vagy bukik minden. Ha a szék rossz, a munka is pocsékabb érzés, nyögvenyelősebb lesz. Kényelmetlen helyzetben nehezebb koncentrálni, arról nem is beszélve, hogy hosszabb távon egészségtelen következményekkel járhat a gerinc és a hát szempontjából.

Legyen minden karnyújtásnyira, vagyis nem a méret a lényeg

Biztos, megvan a gyönyöre egy hatalmas íróasztalnak, de a rendelkezésre álló felületet sokszor nehéz jól kihasználni. Engem legalábbis különösen zavar, ha a munkafolyamatom során nem érek el mindent egy ültő helyemben. Megszakít, elterel, ha valamihez fel kell kelnem, de akár csak ha pipiskedni kell, hogy elérjem a lámpakapcsolót. Írószer, papír, jegyzettömb, laptop, poháralátét – ezek a legkisebb íróasztalon is elférnek.

A poháralátét az egyik legfontosabb állandó kiegészítője az otthoni munkabázisomnak: súlyos perceket spóroltam már meg azzal, hogy a reggeli kómaállapotból nem kell a konyhába visszarohannom az ott felejtett alátétért, hogy aztán véletlenül öt-tíz percre ott ragadjak valahogy. 

 

Ajánljuk még:

A gyerek sosem kellene, hogy kifogás legyen a munka frontján! – egy anya véleménye

Minden vállalatnak megvannak a maga írott és íratlan szabályai a munkaidőről, a home office-ról és a szabadságról. A munkavállalóknak pedig megvan a saját habitusuk, amely meghatározza, hogyan, milyen napszakban és milyen ütemben tudnak a leghatékonyabban dolgozni. Ugyanakkor mindenhol vannak szorgalmas dolgozók és szorgalmasnak tűnő linkelők is. Nehéz a világot igazságossá tenni, de talán mindenki számára célratörőbb lenne közeledni egymáshoz a munkamorál kérdésében (is).