Boszorkányok mégis léteznek?

Az utolsó részletig kidolgozott viseletet, a férfi ismerős arcának minden vonását, az asszony minden ráncát tökéletesen fel tudnám idézni, de legmélyebben a fenti mondat égett belém. Az öreg fatutajos a boszorkányokra gondolt. Hát mégis léteznek? Mit akart mondani és mi dolgom nekem ezzel?

Mindig is érdekelt a téma, és az utóbbi években sorra olvastam a cikkeket, amelyek „boszorkánytalanították” a világot. Mármint a történészek azon boszorkányüldözéses témájú írásaira gondolok, amelyek végkövetkeztetése, hogy a boszorkány címkét főleg az egyházi, politikai és társadalmi tisztogatások eszközéül használták. Ha ennyire egyszerű lenne a boszorkányok (nem) létére a magyarázat, és az elítéltek között egyetlen „boszorkány” sem lett volna, magát az eljárást mégiscsak áthatja valami nagyon sötét és nagyon aljas, sötét mágia. Vagy gondosság, nevezze, ki minek akarja.

A néphagyományban a boszorkányság jelenlétét nem csupán a régi periratokkal lehet igazolni, hanem egy elképesztően gazdag hiedelemvilággal. Többek között ennek a máig ható következménye, hogy a boszorkány fogalmát nem szükséges definiálnom, mivel szinte mindenki tudja, hogy mit értünk rajta, és a legtöbbünk nem a hollywood-i filmekből ismerte meg, de még csak nem is Grimm-mesékből. Gondoljunk akár a Luca-székére, amiről szintén majd’ mindenki hallott. A lejegyzett néphagyományban rengeteg átfedés van a boszorkányos hiedelmek között.

Amit szinte minden területről lejegyeztek, az az alvó ember által érzett nyomás, mely a mellkason, vagy a háton volt érezhető, mintha valaki ráült volna az emberre, de olyan súllyal, hogy úgy érzi az áldozat, menten szétrobban. Ilyenkor szinte képtelen felülni. Erre mondták, hogy ráült a boszorkány. Persze, ma már megmosolyoghatjuk, hiszen számtalan egészségügyi oka lehet ennek az érzésnek, bizonyára van rá orvosi magyarázat. A kérdés nem is ez, hanem, hogy mitől jön elő az adott pillanatban, bármilyen előzmény nélkül. 

Én sem igazán hittem az ilyesmiben, míg a különös „élmény” meg nem történt velem. Pontosan ugyanaz az érzés, amely ahogy jön, el is múlik, minden előzmény és következmény nélkül. Iszonyatos kín, ami nem kis ijedtséget okoz, és akár halálfélelemmel is társulhat. Lehet, hogy boszorkány volt? Egy, az ezoterikus témában nálam jártasabb ismerősöm szerint nem kell, hogy boszorkány legyen, elég ha elért hozzánk valakinek az ártó szándéka. Ahogy magyarázta, bárkivel megeshet, hogy olyannyira felgyülemlik benne a gyűlölet egy másik ember iránt, hogy az egyszer csak kitör belőle, és ez bizony elér a másik emberig. Egy energialöket, ami felkészületlenül és védtelenül éri az alvó embert, és amivel az hirtelen nem bír el.

Elgondolkodtam szavain. Hogy lehet valakiben ekkora gyűlölet? Mi a gyűlölet? Harag, sértettség, csalódottság, de mindenképp hiányokból vagy többlet negatív energiákból álló massza. A szeretet ellentéte.

Ha a szeretet a hálával való elfogadása valaminek, akkor a gyűlölet az el nem fogadása.

Sokat gondolkodtam ezen.

Pár hete a párommal ugyanez történt az éjjel. Arra ébredtem, hogy ugyanazt a kínt éli meg, mint korábban én. Végigfutott agyamon az imént levezetett elmélet és segítettem neki fölülni az ágyban. Ettől még a nyomás persze nem múlt el. A hátára tettem a kezem, és tenyeremen át szeretetemet igyekeztem áramoltatni felé. Gondoltam, ha a gyűlölet ellenpárja a szeretet, akkor ennek működnie kellene.

Korábban nem beszéltünk a szeretet – gyűlölet erejéről, így másnap megdöbbenve hallgatott, ugyanis állítása szerint akkor múlt el a nyomás, amikor a hátára tettem a kezem.

Mire is tanítanak hagyományaink ezzel kapcsolatban?

„Mondd meg babám az anyádnak,

Ne átkozzon fűnek fának!

Mert az átok helyet keres,

azt fogja meg, kit érdemes!

Ahogy ismerősöm mondja, az átok és minden hasonló energia is mindig visszatér a forráshoz. És ott csak gyűlik, gyűlik. Beszorulva boszorkát csinál az emberből. Ez persze sokáig rejtve is maradhat. A szeretet-nélküliséget lehet egy ideig leplezni. „Akit keserű keblek neveltek” – azaz éppen szeretetből nem kapott eleget. Hiszen mi már tudjuk, mi a legjobb, legédesebb étek, ami asztalra sosem kerül, ugye?