Luca napja, avagy mit kezdjünk a népszokásainkkal?

Bevallom, először azt terveztem, hogy magam is beállok a kalendáriumszerkesztők sorába, és csinálok egy kis összeállítást a Luca-napi népszokásokból, esetleg azok szimbolikus jelentéseit is boncolgatva. Ahogy azonban a gyűjtést megkezdtem, belém hasított egy kérdés: vajon van helye életünkben ezeknek a hagyományoknak? Jelentenek ma valamit?

Ezen kérdések hatására döntöttem úgy, hogy ilyen szemmel vizsgálok meg pár szokáselemet Luca napjáról, hogy legyen alkalmunk elgondolkodni rajta, vajon van-e, lenne-e helye ezeknek az ünnepeknek az életünkben.

1. Luca napja asszonyi dologtiltó nap

Jól hangzik, ugye? Ha valaki járatos a hagyományainkban, akkor tudja, hogy tilos ilyenkor mosni, fonni, szőni, kenyeret sütni, meszelni stb. Gyakorlatilag minden jeles napunk egyik fontos eleme ez. Ennek értelme nem az asszonyok tehermentesítése, sőt, épp fordítva. Ünnep van, az idő máshogy működik, jelentősége van. Az asszony feladata az ünnepet megindítani! Ő szervezi a családi élet azon területeit, ahol az egyszerű hétköznap varázzsal átszőtt ünneppé válik. A dologtiltó nap nem szabadnapot jelent, hanem a nő, a feleség, az anya valódi, magasztosabb dolgának ad teret.

2. Luca napja időjósló nap

A Luca napjától kezdődő, karácsony előestéjéig tartó 12 nap a jövő év 12 hónapjának felel meg, és az adott nap időjárása előrevetíti a hozzá rendelt hónap időjárását. Bizonyára tudtok még ilyen ünnepeket, amikor a napi időjárásból jósolnak a következő időszakra vonatkozóan. Egyetemista koromban egy éven át követtem a hagyományainkban lejegyzett időjóslásokat és azt, hogy mennyire válnak be. Érdekes tapasztalásra jutottam, mely meglehetősen egyéni. Az adott jóslat eredménye sokkal inkább vonatkozott a jövőbeli napon/hónapban érzett lelkiállapotomra, mintsem a tényleges időjárásra. Ahová fagyot jósoltak, ott feszültséggel teli napot éltem át, ahová esőt, ott sérülékenységet, áradó érzelmeket, ahol napos időt, ott életenergiát, függetlenül attól, hogy sütött a nap, vagy sem. Ebből a szempontból a jóslatok kivétel nélkül működtek.

3. Ez a nap szerelemjósló nap is

Igen, csakúgy, mit még egy sor másik jeles nap. Szokásainkról olvasgatva úgy tűnhet, hogy a hajdani lányok, legények életének egyetlen központi kérdése a jövendőbelijük megtalálása volt. Akkoriban a választás, illetve elrendelés egy életre szólt, hogy is ne lett volna jelentősége minden apró jelnek. Ma is az élet központi kérdése a párkapcsolat, csak az eszközkészlet változott annak felderítésére. Régen erre kijelölt idő és tér volt.

4. Luca széke

Ez az a 12 napon át faragott, 12 fából álló boszorkánymegfigyelő-szerkezet, amire felállva az éjféli misén megláthatjuk a boszorkányokat. Egyik ismerősöm pár éve csinált egy ilyen széket és tudjátok mi történt? Már az ajtóban úgy nézett rá pár öregasszony, hogy nem volt ereje bevinni a templomba. Ha a boszorkányság nem is derült ki, a szándék igen.

Ha belegondolunk mi mástól lesz valaki „jó tündér” vagy „gonosz boszorkány”, ha nem a szándékai által? Az ártó szándék létezése nem hitbéli kérdés, és bizony volt rá régen hely és idő, hogy erre fény derülhessen.  Egy sor olyan szokás kötődik e naphoz, amellyel borsot lehetett törni pl. a rossz szomszéd orra alá, ráadásul mindenki által elfogadott, vagy legalábbis eltűrt módon.

5. A remény  

A fénnyel eljutottunk végre a Luca-ünnep lényegéhez, a reményhez. Hiszen Luca a fényhozó hírnöke. A legsötétebb éjszakának tartották ezt régen és itt hangsúlyozom, hogy nem a leghosszabbnak, hanem a legsötétebbnek, amiben egyetlen fény van, ami nem más, mint a remény, hogy karácsonykor mégis meg fog születni a fény. Gyakran ábrázolták Szent Lucát, kezében egy olyan tányérral, melyen két szem volt. Igen, a lélek tükre, mert a legsötétebb éjszakán a lélek tudja csak a fényt megtartani. E szokások révén közvetlenül tapasztalható mind a kinti, mind az emberi természetben található sötétség és a világosság ígérete is. Talán nem rossz ezzel néha így szembesülni.

A „lucabúza” ültetése is ezt szimbolizálja; egy kis cserépedénybe búzát vetnek. Életmagot, fénymagot a sötét földbe, hogy kézzelfoghatóvá váljék karácsonyra az életnek a sötétségből való kiemelkedése. A téli ünnepkör szerves része a különféle ágak benti rügyeztetése, a zöld ágak lakásba való bevitele, mindezt azért, hogy az élet folyamatossága, illetve ennek a jelenléte legalább a legbelsőbb otthonunkban ne szakadjon meg.

6. Szokásjátékok

A Luca-napi szokásjátékok az egymás házaiba vitt termékenységvarázsló, bőségvarázsló játékok, melyek meglehetősen furcsa stílusa a jónak és rossznak a kettősségét hirdeti. Nem pusztán jókívánságok ezek, hanem fenyegetések is egyben. Ezek a játékok szintén a jónak az ígéretét hirdetik, egy alapvetően sötét közegben.

 

 

A Luca-napra is tekinthetünk kulturális érdekességként, csakúgy, mint valamennyi hagyományunkra, vagy akár „programot” is csinálhatunk belőle, mint a busójárásból, vagy a kiszehajtásból.

De ha őszinte akarok lenni magammal, nekem nagyon is jólesne, ha lenne a mai világban valami, ami kiránt a hétköznapok mókuskerekéből és megmutatja, hogy „nézd, ugyan itt ez a világ, tele sötét árnyakkal, de a fény jelen van benne és fel fog emelkedni, mint ahogy teszi ezt azóta, hogy élet van a Földön”.

A fent leírt szokáselemek bármelyike önmagában is elég erre, kívánom, hogy éljünk velük, és legyen szép az ünnepünk!