Szerkesztőségünk kutatott, elemzett és kialakította saját véleményét - ami meglehetősen markánsra sikeredett. Ezért arra jutottunk, hogy észszerűbb és hasznosabb nagy vonalakban összefoglalni a legfőbb érveket olvasóink számára mindkét oldalról.
A teljesség igénye nélkül tesszük ezt, amolyan bevezetőként, arra biztatva mindenkit, hogy olvasson tovább a témában, kattintson rá a cikkekben hivatkozott kutatásokra, és alakítsa ki a saját véleményét. A szabályozó és döntéshozó testületek mélyen megosztottak az ügyben szerte a világon, így onnan egyelőre nem várható világos, konszenzusos iránymutatás.
Legjobb tanácsunk ez:
1. Sose szegüljünk ellen az életben lévő szabályoknak – bármely országban is kerékpározunk!
2. A szabályozás hiánya viszont nem jelenti azt, hogy a szóban forgó kérdés maradéktalanul megoldásra talált. Ilyen esetben személyes körültekintéssel és tájékozottsággal kell komoly döntéseket hoznunk. Ha a döntéshozók nem kívánnak állást foglalni, az nem jelenti azt, hogy egy probléma elbagatellizálható lenne, vagy ne menne szó szerint a bőrünkre.
Magyarországon nem kötelező a sisakviselés kerékpározás közben (kivéve akkor, ha lakott területen kívül 40 km/h feletti sebességgel haladunk), és ha hinni lehet a KRESZ-módosításokról kiszivárgó híreknek, még egy jó darabig nem is lesz az. A kialakult szabályozási környezet mellé állítsunk ide egy alapvető statisztikai adatot: az Európai Unióban az éves halálos balesetek 8 százalékát szenvedik el kerékpárosok, Magyarországon ugyanez az adat 12 százalék, tehát közel 50 százalékkal rosszabb a statisztikánk.
Míg Európában átlagosan 4 végzetes kerékpáros baleset történik egymillió emberre vetítve, nálunk ez a szám 7,4. A szomorú listán csak Litvánia és Románia szerepel nálunk gyengébben.
De van-e köze a baleseti statisztikák alakulásának a bukósisak viseléséhez? És valóban van-e előnye a bukó használatának? Megtörténhet, hogy a sisaknak tulajdonított előnyök félrevezetőek, sőt egyenesen károsak? Lássuk az érveket és az ellenérveket!
Tudományos kutatások sora tanúskodik arról, hogy aki rendszeresen kerékpározik, az hosszabb ideig élhet, ráadásul egészségesebben. A sisakviselés kötelezővé tételével szembeni első számú érv pedig éppen az, hogy elijeszti az embereket a kerékpározástól. A feltételezés szerint a sisakviselés kötelezővé tételével összességében rontjuk egy társadalom egészségügyi mutatóit, mert többen élnek majd egészségtelenebbül, és hunynak el idő előtt, mint ahány embert a sisak valójában megvéd egy végzetes balesettől. Ez az érvrendszer főképp egy sokat citált, 1991-ből származó statisztikai adatra épül. Ekkor tették kötelezővé Ausztráliában a bukósisak viselését, ami után a kerékpározás látványos csökkenésnek indult. Elsősorban az iskolás korú gyermekek körében esett vissza a bringázás, és összességében 30 százalékos volt a hanyatlás.
Érdekesség, hogy a törvényt egyébként szinte teljes lakossági konszenzus mellett hozta meg az ausztrál kormány: a megelőző közvélemény-kutatások közel 90 százalékos támogatottságot mértek a kötelező sisakviselésnek.
A bukósisak kötelező használata mellett kardoskodók szerint a fenti gondolatmenettel kapcsolatban több probléma is felvetődik. A lakosság összegészségügyi állapotának romlására vonatkozó érvek azt feltételezik, hogy mindenki, aki abbahagyja a biciklizést, a sportolás más formáit sem választaná többé, azaz teljes fizikai tespedésben élne tovább. Ez azonban nem életszerű következtetés, hiszen szintén népszerű a futás, az úszás, vagy a tenisz, és ezek hasonló élettani előnyöket mutatnak, mint a kerekezés. A témában ráadásul nem találni átfogó és megalapozott kutatást. A fiktív matematikai modellek többnyire a fejsérülésben elhalálozó kerékpárosok számát vetik össze egy nagyobb lakossági réteg egészségének vélt hanyatlásával, így az eredmény inkább filozófikus. Az ausztrál lakosság valós statisztikai adatai szerint a szívproblémák okozta halálozás például évente 4,9 százalékkal csökkent 2008 és 2019 között, megkérdőjelezve a feltételezést a kötelező sisakviselés kedvezőtlen hatásáról.
Egy 2018-ban megjelent meta-analízises tanulmány szerint a kötelező használat miatt elrettenő kerékpárosok pont azok lesznek, akik a legnagyobb sérülési esély, és a várható legkisebb jótékony egészségügyi hatás kilátásaival kerekeznek. Magyarán, nem a gyakorlottan és rendszeresen bringázókról van szó.
A kötelező sisakhasználat miatt bekövetkező hanyatlás nem mutat általános képet a világban. Van, ahol bekövetkezik, van ahol nem. Az első számú európai kerékpáros célpontnak számító Spanyolországban például nem következett be az ausztrálhoz hasonló visszaesés, amikor 2004-ben kötelezővé tették a sisakviseletet városon kívül, illetve a 16 éven aluliak számára a városokon belül is. Jegyezzük itt meg: Spanyolországban az egymillió lakosra eső kerékpáros halálozási arány mindössze 1,4. Ez az egyik legjobb európai statisztika.
Sokan vetik fel tehát a kérdést: van-e értelme harcolni egy sérülésektől védő eszköz használata ellen egy bizonytalan lábakon álló teória alapján? Nem tisztességesebb-e világosan beszélni a bringázás kockázatairól, még akkor is, ha emiatt lesznek, akik abbahagyják a kerékpározást?
A következő érv a kötelező viselet ellen így szól: a sisakok valójában jóval kevesebb védelmet nyújtanak baleset esetén, mint gondolnánk. A baleseti statisztikákban nem mutatható ki, hogy számottevő hatásuk lenne, különösen súlyosabb balesetek esetén nem.
A végzetes balesetek elsöprő többségében fejsérülést szenved a kerékpáros. Azt hihetnénk tehát, hogy ebben a kérdésben elég csak elemezni a baleseti jegyzőkönyveket, és kiderül az igazság. Ám bizarr módon számtalan tanulmány létezik pro és kontra egyaránt, így mindkét fél gazdagon hozakodhat elő százalékokkal és grafikonokkal. Hogy ez miért van így, az túlmutat szerkesztőségünk kompetenciáján, ezért nem is vállalkozunk a megfejtésére.
Annyi azonban szemet szúr, hogy a legtöbb kutatás jellemzően 1990-2010 között készült, tehát felmerül a kérdés, hogy mennyiben állják meg a helyüket a bukósisakok folyamatos minőségi fejlődésének fényében. Az általunk megtalált legfrissebb átfogó nemzetközi elemzés a világ egyik legbefolyásosabb tudományos kiadványában, a Nature-ben jelent meg 2023-ban. Ez a meta-analízises, azaz a világon fellelhető kvalifikált kutatások eredményeit összesítő dokumentum világosan fogalmaz:
„A kórházi és rendőrségi adatokon, valamint biomechanikai tanulmányokon (pl. töréstesztek) alapuló empirikus bizonyítékok megerősítik, hogy a kerékpározás során a bukósisak viselése előnyös, függetlenül az életkortól és a baleset súlyosságától, és függetlenül attól, hogy másokkal ütközött-e a bringás vagy sem. A relatív előny nagyobb a magas kockázatú helyzetekben és a (autókkal) közös használatú utakon történő kerékpározás során… A sisak használatával a fejsérülések száma 60 százalékkal, az agysérüléseké 58 százalékkal, az arcsérüléseké pedig 4 százalékkal csökkent. A nyaksérülésekre gyakorolt hatás elhanyagolható volt (ti. feltételezték, hogy a sisak kialakítása ütközéskor nyaki sérülést okozhat). A halálos kimenetelű sérülések száma 73 százalékos csökkenést mutat, ha a kerékpáros sisakot visel… (A kutatásba bevont egyik összehasonlításos elemzés szerint) 63 tudományos értekezés közül csak 7 nem támogatta a bukósisakok használatát.”
A bukósisak áldásai – szól egy másik vélemény – nem csak súlyos kimenetelű balesetek esetén nyilvánulnak meg: sokkal jellemzőbbek azok az esetek, ahol kisebb sérülésektől óv meg a sisak. Ezek legtöbbször meg sem jelennek a statisztikákban, hiszen nem végződnek kórházi ápolással.
Egy másik sokat hangoztatott érv azt veti fel a kötelező sisakviselés ellen, hogy eltereli a figyelmet a valós problémáról – nevezetesen arról, hogy a kerékpárosok biztonságát elsősorban a jól kiépített, az autós forgalomról leválasztott kerékpáros utak és sávok teremtik meg. Elsősorban ezért kell küzdeni, és nem szabad megengedni, hogy a döntéshozók a kötelező sisakviseléssel letudják a biztonság kérdését. Ráadásul a biztonság akkor növekszik leginkább, ha minél többen kerékpároznak, ezzel nyomatékosítva jelenlétüket az autósok fejében, akik így sokkal nagyobb figyelemmel viszonyulnak majd a bringásokhoz. A feltételezés szerint tehát a bukó kötelező használata hátráltathatja a megfelelő kerékpáros infrastruktúra kiépülését, és a valós biztonság kialakulását.
Ez az érv sok igazságot tartalmaz. Ám Magyarországon élve be kell látnunk, hogy vajmi kevéssé támasztható alá az egyenes ok-okozati összefüggés a kötelező sisakviselés és a bringautak fejletlensége, vagy a biztonság elmaradó növekedése között. Nálunk sosem volt kötelező a bukó, és ebből mégsem következett az infrastruktúra nagyobb méretű és koncepciójú kiépülése – némi iróniával előbb találunk összefüggést a focistadionok felvirágzásával. Kerékpározó honfitársaink száma sem növekszik jelentősen. A Magyar Kerékpárosklub legfrissebb országos felmérése megerősíti, hogy honfitársainkat elsősorban a balesetektől való félelem, az infrastruktúra hiányosságai, a lepusztult kerékpárutak, a logikátlan útvonalak tántorítják el a kerékpározástól – mégsincs átfogó kezdeményezés a helyzet javítására.
De álljon itt egy alátámasztó példa is: Franciaország, ahol szintén nem kötelező a sisak, 2 milliárd eurós giga-projekt keretében fejleszti jelenleg kerékpáros infrastruktúráját.
Az érvek és ellenérvek sora még rendkívül hosszú, és látható, hogy egy-egy megszólaló álláspontját olykor a szenvedélyek is fűtik. A sokszor bizarr és nehezen kibogozható vitát talán úgy lehetne tisztább mederbe terelni, ha végre a valós motivációkról beszélnénk, és nem tetszetős, de hézagos elméletekről.
Feltételezzük, hogy a kötelező sisakviselést azért nem támogatják sokan, mert egyszerűen nem szeretnének sisakban kerékpározni. A Magyar Kerékpárosklub felmérésében a megkérdezett fókuszcsoport például arra a véleményre jutott, hogy ne legyen kötelező a sisakviselés. Azzal érveltek, hogy “nincs rá igény”. Majd hangot adtak annak a véleményüknek, hogy egy baleset bekövetkezése “növeli annak az esélyét, hogy egy kerékpáros támogatja a sisak viselését”. Szóba jött még az is, hogy a hölgyeknek “probléma a sisakban való megjelenés”. Érdekes szempontok egy országos reprezentatív kutatásból. Ezek körül talán őszintébb vitát lehetne folytatni a sisak valós szerepéről.
Míg a vita parttalanul folyt, addig a kerékpározás, és maga a kerékpár meglehetős gyorsasággal fejlődött az elmúlt 10-15 évben. Az elérhető sebesség és a megtehető távolság folyamatos növekedése a bringások egyre nagyobb léptékű kirajzását eredményezi az ország úthálózatára. Gondoljunk az ebike-ok kínálta lehetőségre a teljesítmény határainak kitolásában, vagy a szélsebes országúti, és gravel bike-ok terjedésére. Csak remélni merjük, hogy a döntéshozók követik a változást, és reflektálnak rá munkájukban.
Meggyőződésünk, hogy a kerékpározással kapcsolatban időszerű lenne egy társadalmi edukációs kampány, amely bemutatja a kerékpározás tucatnyi előnyét, a kerékpározási szokások változásait, és megszeretteti a technikai vívmányokat
– benne a biztonságot szolgáló eszközök (sisakok, fékek, gumik, lámpák stb.) minőségi paramétereivel. Ha a sisak kötelezővé tétele ellen kampányolunk, akkor meg kell vizsgálnunk azt is: vajon kellően tájékoztattuk-e a lakosságot a biztonságos kerékpározásról, és a sisakok kínálta védelemről? Hogy a kötelező sisakviselés tagadása nem kelt-e téves benyomást az emberekben, nevezetesen azt, hogy „jó, jó, fontos a sisak, de nem annyira”. Ha a sisak nem kötelező, ha az autósokat alig kötik szabályok, ha az útminőség nem javul, akkor legalább a felvilágosítás eszközével növeljük a kerékpározni vágyó honfitársaink biztonságát és esélyeit baleset esetén.
A világos beszéd életeket menthet.
A bukósisak viselését szerencsére mindenki melegen ajánlja - azok is, akik a kötelezővé tétel ellen érvelnek. Nagy hiba lenne statisztikai adatot látni egy baleset bekövetkeztében, nem pedig emberi megpróbáltatást, amely bármelyikünk osztályrésze lehet. Hiszünk benne, hogy a sisakviselés fontosságáról olyan hangon is lehet kommunikálni, ami nem elrettenti, hanem bátorítja a kerékpározást.
Egy dolgot mindenki biztosra vehet: ha bringásként balesetet szenved, és nem volt rajta bukó, azonnal hibáztatni fogják miatta. Hiába mondja majd, hogy Magyarországon nem kötelező sisakot viselni, és ez így helyes. Pont úgy jár majd, mint Nyuszika a sapkájával a népszerű viccben…
Ne feledjétek: amikor a pedált tapossátok, a Földet hajtjátok körbe! És ne feledjétek a bukósisakot sem!
Nyitókép: 123RF
