Barátság extrák nélkül – létezik tiszta barátság nő és férfi között?

Megosztó

Barátság extrák nélkül – létezik tiszta barátság nő és férfi között?

Gyorsan előrebocsátom, hogy a vonzalmat pont úgy értem, ahogy azt kell: férfi-női vonzalomra gondolok, és bevallom, a feltett kérdésre én magam nem tudom a választ, de mivel gyerekkoromban szinte csak ellenkező nemű barátaim voltak, megpróbálok a mélyére nézni a férfi-női barátság megosztó mítoszának. 

Gyerekkoromban voltak lány- és fiúbarátaim is. Felső tagozatos koromban több volt a fiúbarátom, mint a lány, a szünetekben, az osztálykirándulásokon, a programokon inkább fiúkkal lógtam. Akkor azt gondoltam, nem voltak szerelmesek belém, én sem éreztem a tiszta, minden vonzódástól mentes, őszinte barátságon felül semmit. Gyakran voltam szerelmes, de (változó, csapodár) szerelmem alanyait a baráti körön kívül találtam meg. Jellemzően mellélőttem persze, és a be nem teljesült szerelmek okán átélt csalódásaimat a fiúbarátaimmal tárgyaltam ki. Megtépázott önbecsülésem így rakták folyton helyre.

Viszont így ennyi év távlatából visszatekintve is úgy látom, csak a saját érzéseimmel voltam és vagyok tisztában, valójában nem tudom, hogy a fiúkból szerveződő udvartartásom tagjai miért csoportosultak éppen körém. Miért keresték éppen az én társaságom, miért nem a többi lány körül legyeskedtek. Az iskola után messzire kerültem attól a helytől, ahol gyerek voltam, sose volt alkalom arra, hogy erről a későbbiekben szót váltsunk, pedig érdekes lenne szembesülni azzal, ha egyik-másik nevetve vallaná be: „beléd voltam esve, na.”

Egy kicsit azt gondolom, hogy mindazok, akik magabiztosan állítják, igenis létezik őszinte, minden testi vonzalomtól mentes kapcsolat – barátság – nő és férfi között, ők ugyanebben az ártatlan üzemmódban kapcsolódnak, mint én gyerekként, és tényleg nem veszik a jeleket akkor sem, ha azok a jelek másoknak már rég szemet szúrtak. A saját érzéseik őszintesége, tisztasága mentén merik és tudják kijelenteni, amit kijelentenek, és e mentén tennék tűzbe is a kezüket a másikért.

Én magam nem állítom, hogy nem lehet egyéb vonzalmaktól mentes barátság nő és férfi között, de sokan azt mondják, nem nagyon tapasztaltak még olyan közeledést a másik nem részéről, amelyben valamilyen szinten ne lett volna ott a férfi vagy női energia. Sokan közelednek egymás felé barátsággal, de jellemzően nőként és férfiként is benne vannak a kapcsolódásban, csak éppen erről nyíltan nem beszélnek soha. Szavak nélkül is tiszteletben tartanak határokat. A bármivé alakulás lehetősége azonban benne van a kapcsolatban.

Én szeretnék abban hinni, hogy szép, értékes, egymást megtartó kapcsolataink elsősorban emberi mivoltunkban gyökereznek és függetlenek a nemünktől. Szeretnék hinni abban, hogy léteznek olyan emberi kapcsolatok, amelyekben nemtől független értékekkel vesznek részt a felek. Mert ha vannak ilyen kapcsolatok, akkor azokban egészen biztosan sokat adhatnak egymásnak a résztvevők.

Dominanciamentes, egyensúlyra törekvő együttléteket mindenképp, amelyben mindkét fél önmaga lehet.

De azért vannak még kérdések bennem: mert örömmel néznék rá egy ilyen kapcsolatra kívülről, hogy ez a felállás akkor működik-e igazán jól, ha a benne lévő felek egyébként se kapcsolódnak máshoz – másféle relációban. Magyarul, szingli-szingliként életképes egy ilyen kapcsolat, vagy akkor is kialakulhat (megmaradhat), ha a benne lévő felek, legalábbis egyikük egyébként párkapcsolatban él?

Mert akkor bennem felmerül néhány kérdés: vajon szüksége van-e a kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatban élő félnek arra a másik kapcsolatra igazán? Képes-e fenntartani azt? Ha fenntartja, miért tesz bele annyi energiát? Hogyan lehet egy ilyen helyzetben jól működni? Miért kell a párja mellett egy másik ember, aki barátként van jelen az életében, életükben? Miért nem a párja az ellenkező nemű barátja?

Én azt gondolom – és lehet, hogy rosszul, mert nincs ebben tapasztalatom –, hogy akkor, amikor párkapcsolat mellett alakul ki, vagy tartanak fenn a felek barátságot a másik nem képviselőjével, ott előfordulhatnak elcsúszások.

Mert a párkapcsolat az egy jóval nagyobb dinamikával működő terület, ahol lehetnek nagy csaták, egyet nem értések,

dominanciaharcok, feszültségek, rossz kommunikáció, elcsúszott szeretetgesztusok. Ott vannak nagy, akár hosszan elnyúló, dühödt viták, szerepkonfliktusok, anyóskérdés, közös anyagi problémák, akár válság is. Amikor ezeket aztán kiviszik a felek a párkapcsolatból és minimum véleményezést kérnek (de inkább, megértést, támaszt és vigaszt) az ellenkező nemű baráttól, ott sokesélyes lehet a folytatás. Mert lehet, hogy korrekt marad a másik fél, és mivel tényleg csak barát, hát igyekszik objektív maradni és nem kihasználni a rést a kapcsolaton. De az is lehet, hogy a segítséget kérő, a párkapcsolatában sérelmeket átélő fél olyan érzéseket ébreszt benne, amik addig nem voltak, vagy sokáig sikerült teljesen elnyomnia magában azokat.

És azt a másik őszinte feltárulkozása, sebzettsége vagy a másik segítésére irányuló vágy csalogatja csak elő. Éppen a mindent áthidaló, abban a barátságban megélt bizalom miatt alakulhat ki olyan helyzet, amikor a tisztának hitt érzések összegubancolódnak, és ember legyen  a talpán, aki sérülésmentesen ki tudja fésülni azt.

Nyitókép: Sangria Señoria/Unsplash  

Ajánljuk még: