Párkapcsolati szerződés: olaj a működéshez vagy dominanciarögzítés?

SZPSZ

Párkapcsolati szerződés: olaj a működéshez vagy dominanciarögzítés?

Manapság kétféle dologra is utalhat a párkapcsolati szerződés kifejezés: sok embernek azonnal az Agymenőkből ismert bogaras tudós, Sheldon Cooper párkapcsolati szerződése ugrik be, más meg a nem olyan rég felkapott rendszerre gondol, amiben a felek egymással tíz évre szóló kapcsolati szerződést kötnek a házasság helyett.

Ez utóbbi engem egy pillanatra se mozgat meg, elvált létemre is hiszek a házasságban és abban, hogy a megfelelő döntések a megfelelő emberrel tartós boldogságot eredményezhetnek. Tíz év távolságon túlra remélek.

A párkapcsolati szerződés másik, nevezzük Sheldon Cooper-i megfelelője, az együttélést szabályozó szerződés azonban felkeltette az érdeklődésemet és nemcsak azért, mert nagy rajongója vagyok is az Agymenőknek, hanem inkább azért, mert látok fejlődési lehetőséget abban, ha két ember papíron rögzíti az együttélés bizonyos szabályait. Sheldon persze ezt is szélsőséges módon képzelte el, és lényegtelen apróságokat is szabályozni kívánt, de ha nem törekszünk ennyire aprólékos, betarthatatlan és nevetséges szitukat okozó szabályokat írni, cserébe a fontos dolgokban meg tudunk egyezni, és azokat rögzítjük is, akkor egy ilyen szerződés mégis segítség lehet a súrlódásmentesebb együttéléshez – főleg, ha ezek nem kőbe vésett szabályok, és alkalmazkodnak  az élethelyzetek változásához is. 

Nem állítom, hogy mindenkinek kell egy ilyen, sőt: csak tapogatózom ezen a területen én magam is. Egyelőre nem látom reálisnak azt, hogy legyen egy, a saját kapcsolatomra vonatkozó írott szerződés, de eljátszottam a gondolattal, mert kétségtelenül látom előnyét egy ilyen dokumentumnak.

Megpróbálom összegyűjteni, mik azok a pontok, amik általában szóba kerülhetnek, konfliktust okozhatnak a felek között; nemcsak házasságban és nem kizárólag együttélésben, de akkor igazán. Ilyen szerintem:

  • háztartási munka felosztása (a bevásárlástól a vécésúrolásig minden számít!)
  • énidő mennyisége, rendszeressége
  • az együtt töltött idő mennyisége, minősége
  • gyerekvállalás kérdései
  • a gyereknevelés módszerei/szabályai
  • elvárható viselkedés egymással
  • elvárható viselkedés egymás családjával, barátaival szemben
  • a másik szüleivel töltött idő mennyisége, a látogatások, vendégfogadás rendszeressége
  • kommunikációs szabályok – hangnem, szófordulatok használata kapcsolaton belül
  • pénzügyi kérdések: közös pénztárca, közös gazdasági célok, saját pénz helye, lesz-e „pénzügyminiszter” a kapcsolatban, esetleg felelős kijelölése a közös kiadások, lakbér, hitel, rezsi intézésére
  • kiskedvencek bevállalása, az azokkal kapcsolatos feladatok
  • szabadidő eltöltése, éves nyaralások, vakáció kérdése
  • közös háló szabályai / lehet-e tv a hálóban, mikor van villanyoltás, egy paplan - külön paplan joga
  • intimitásról való elképzelések, elvárások (?)

Ez utóbbit nem véletlenül írtam rögtön kérdőjellel, mert amíg az összes többinél azt gondolom, nem viszi rossz irányba a kapcsolatot, ha világos határok mentén szervezzük a közös életet és ezeket a kereteket, szabályokat akár rögzítjük is, az érzelmek és különösen az intimitás esetében talán nem szerencsés ez. 

Az, hogy ki vegye meg a vasárnapi ebédhez valót, ki fizesse azt és milyen pénzből – ezt a rém egyszerű gyakorlatot megtámogathatja egy rögzített szabály, de annak előírása, hogy hetente vagy havi szinten hányszor bújnak majd ágyba a felek, hány menet legyen és mikor, az cseppet sem életszerű. Ahogy annak előírása se, hogy mikor legyünk kedvesek a másikhoz, hány puszi jár és milyen hosszú legyen egy ölelés. Mert ezeknek a spontaneitása az, ami életet visz a kapcsolatba; ennek

az elevenségnek, a szerelem pulzálásának a fenntartása és az erre születő igény nem igazán szabályozható.

Mégis: sok okból kifolyólag jó lehet egy szerződés

A szerződés megírását mindenképp megelőzi annak megfogalmazása, így végig kell gondolni, az egyén mit szeretne valójában. Vagyis egy jóféle önismereti munkát feltételez a közös szabályok lefektetése. Ezt követi a szabályrendszer megfogalmazása, és az azt kísérő kommunikáció annak is iskolapéldája lehet, hogy ki mennyire képes egészséges érdekérvényesítésre, milyen eszközökkel védi a jogait, mennyire toleráns, képes-e egyáltalán építő jellegű együttműködésre. 

Ha pedig elkészül egy ilyen irat, akkor a felek havi szinten (rendszeresen) leülhetnek és végigbeszélhetik őszintén a pontokat, így felszínre kerülhetnek olyan dolgok is, amelyeket más keretek között a szőnyeg alá sepernének. Például kiderülhet, hogy abban a hónapban egy kedves szava se volt egyiknek a másikhoz, ahogy az is, hogy rendszerint ölelés nélkül alszanak el, három hete nem volt szex (és közeledési kísérlet se), cserébe a közös baráti társaságban ötször is beégette egyik a másikat. Feketén-fehéren találkozhatunk így a kapcsolatról való elképzelés és a valóság közötti különbségekkel, és újfent esélyt kaphatunk tisztázni, hogyan tovább. 

Egy ilyen szabályrendszer, nevezzük akár párkapcsolati szerződésnek, akár másnak, megjelenhet egy kapcsolat bármely szakaszában, akár most is nekilendülhet bárki, mert arra egészen biztosan jó, hogy feltérképezze a kapcsolat buktatóit, és azt is, ki az, aki a kapcsolatban irányító szerepet tölt be úgy, hogy közben a másik viszi a hátán a közös életet működtető feladatokat, amúgy csendesen. Vagyis lehet egy ilyen szerződéskészítés a felismerés, majd a felismerést követő tárgyalás és a feladatok / viselkedés újrapozícionálása, ami továbbgördíti a közös életet.

Nyitókép: DocuSign / Unsplash

Ajánljuk még:

Kevesebbet ér az a szerelem, ami nem viharként érkezik?

Sokan, amikor a szerelem szóba kerül, hatalmas, vad, nagy áradásként gondolnak rá, ahol a találkozás első pillanatától kezdve röpködnek a pillangók. Nagyon sok szerelem tényleg ilyen. Heves. Óriási érzelmekkel induló csodás időszak mindkét fél számára, amely ha képes átfordulni majd szeretetbe, erős alapokat ad a közös élethez.