„Van, aki trezornak hívja a felesége gardróbját”– interjú Zoób Kati divattervezővel

Első magyar divattervezőként, aki külföldön is jelentős sikereket ért el, védjegyeddé vált az évek folyamán, hogy gondolat, sőt történet nélkül nincs ruha, nincs alkotás. Mi az, ami jelenleg a legjobban foglalkoztat?

Rendkívül izgalmas időszakot élek most, hiszen az idén indítottam el a Magyar Kultúra hasábjain Divatlexikon sorozatomat, melyben különböző korok, korszakok divatjával foglalkozom, ebben mélyedek el egy-egy fejezet erejéig. Nagyon tanulságos látni, hogy az öltözködés nem pusztán viseletet jelentett a történelem folyamán, hanem nagyon komoly stratégiai kérdés is volt. Ezt tükrözik az egyes viseletdarabok és kiegészítők egyaránt. Nemcsak divattörténetet olvasok, de építészetet, művészettörténetet, kultúratörténetet is, hiszen ezek mind összefüggnek egymással.

Ezzel párhuzamosan egy divatmúzeum megnyitását készítjük elő, melyet a nyári divatbemutatónk kiállítóhelyén, Balatonfüreden szeretnénk létrehozni. A válogatás, az egyes elemek társítása ugyancsak inspiráló feladat, mely különleges elmélyülésre ad alkalmat az alkotói munkához tartozó mesterségek világába is.

A Dresszkód: Katti Zoób kiállítás részlete – Fotó: Bézsenyi Zsolt / Zoób Kati

Más szempontból is a szintézisek időszaka ez: tervezői munkád elmúlt 25 évéből nemrég nyílt kiállítás a Ráth György Villában. Végignézve a különböző alkalmakra tervezett darabokon, azonnal szembetűnik, hogy a Dresszkód: Katti Zoób című tárlat minden darabja ma is aktuális. Visszatekintve az elmúlt három évtizednyi anyagra, hol vannak számodra a csúcspontok? Úgy is kérdezhetném, melyik a kedvenc történeted?

Minden darabnak külön története van, és amikor ránézek a gyűjteményre, magam is meglepődöm, milyen gazdag élményanyagot képvisel. Nagyon sok fontos történet fémjelzi eddigi életpályámat. Az egyik ilyen egy rendkívüli eseményhez kapcsolódik: 2005-ben az a megtiszteltetés ért, hogy az én divatbemutatóm nyithatta meg a londoni Christie’s aukciósház őszi bútorárverését. Meghatározó élmény volt számomra ebben a miliőben alkotni, és ráhangolódni a bútoraukció tematikájára. Nagy megtiszteltetést jelentett ez a meghívás, és nagyon inspiráló élményként őrzöm emlékeim között.

Ugyanakkor a csúcspontok az alkotás folyamatához kötődnek: az anyagok tapintása, a technikai megoldások kivitelezése egy-egy olyan pillanat, ami emlékezetes marad. Például hogy milyen kihívást jelentett a leheletfinom muszlin anyagra rávarrni a bőr mintát. Fantasztikus érzés, amikor egy kollekció elkészül, a divatbemutatókon viszont akár utolsó pillanatban is képes vagyok kivenni több darabot is a kollekcióból, ha azt érzem, nem szolgálja maradéktalanul a gondolat egységét, vagy valamiért nem vagyok elégedett velük. A végeredménynek kell tökéletesnek lennie.

A tökéletesség ideája a Katti Zoób márka ikonikus logójában is visszaköszön. Ősi, egyetemes és összetett szimbólum képviseli az általad negyedszázada képviselt haute couture minőséget. Honnan ered ez a jelkép?

Ennek a logónak nagyon egyszerű története van. 1995-ben a párizsi Fashion Week-re készültünk, és tudtuk, hogy ide mindenképpen szükségünk lesz márkajelzésre. Akkoriban éppen egy antik széket szerettem volna felújítani, és kárpitot kerestem hozzá, mire a szombathelyi textilgyár egyik nagyon érdekes, eklektikus mintájú kárpitját találtam meg, azt használtam fel. Indák és egyéb motívumok mellett geometrikus formák is voltak rajta – ez ihlette a logótervet. A történet prózaisága a Versace logó keletkezésének körülményeit idézi bennem: ott a medúzafej ötletét egy fürdőkádi kifolyó motívuma ihlette. A logónk végül sokrétegű jelentéssel gazdagodott, és nagyon bevált. Azt tapasztaltam, hogy bárhová megyek külföldön, mindenhol megértik, nem kell magyarázni.

Akárcsak a stílusodat, ami sosem megy ki a divatból: nem szezonban gondolkodsz és mindig tartalomhoz keresed a látványt. Mi a „módszered”? Hogy dolgozol?

Szerencsés vagyok, hogy nem kell megküzdenem az alkotásért, hiszen állandóan ötletek tömkelege jut eszembe. Az ötleteket pedig általában átengedem magamon, nem erőltetek semmit, és ez a könnyedség teszi lehetővé, hogy amikor közeleg a határidő, gyorsan be tudjam fejezni a munkát. Ha viszont nincs határidő, képes vagyok a végtelenségig készíteni a variációkat. Bár a tervezés magányos műfajnak tűnik, valójában jól összehangolt csapatmunka: én pedig  szeretek csapatban dolgozni, kiváló munkatársaim vannak.

Zoób Kati munka közben – Fotó: Bézsenyi Zsolt / Zoób Kati

Ez a könnyedség személyiséged egyik meghatározó vonása, akárcsak a játékosság. Most, hogy különböző korokban tehetsz időutazást, miközben az alkotás továbbra is jelen idejű műfaj, van-e olyan történelmi korszak, ahová szívesen visszarepülnél, akár egy látogatás erejéig?

Számomra nagyon fontos, hogy a mondanivaló, amivel megszólítom a közönséget a ruháimon keresztül, aktuális legyen, a ma emberéhez szóljon. Nincs bennem elvágyódás, hiszen a jelen hatalmas inspirációs forrás, de ha választhatnék, a 20. század első felére, az Art Deco idejére térnék vissza. Ez a korszak formai letisztultsága és részletgazdag díszítőművészete által olyan friss erővel töltötte meg az akkori életet, úgy rázta fel a társadalmat, hogy hatásai máig elérnek. Egyébként azt érzem, hogy ma is olyan korban élünk, amely teret és erőforrásokat kínál a kreatív megújulásra.

A különleges logó nem egyszerű arculati elem az üzleti kommunikációdban, hanem az általad tervezett anyagokra és kiegészítőkre is rákerül mintaként. Hol készülnek a kollekcióidhoz tervezett rendkívül finom, egyedi ruhaanyagok?

Már nagyon régen, még a pályám elején fedeztem föl az olaszországi Como környékén működő manufaktúrákat, ahol a haute couture divatvilág számára készülnek a különleges anyagok. Itt kézműves hagyományokra alapuló kisszériás gyártás zajlik, tehát nem 300 m-nél kezdődik a mennyiség, hanem tudnak 30 m-t is készíteni. Ma már annyira ismernek, olyan jól összeszoktunk, hogy van, amikor elég egy skicc, egy rajz vagy egy telefonbeszélgetés, és legyártják, amit megálmodtam.

A kézműves hagyományok és a kreativitás már a gyerekkorodat is meghatározta. Kézimunkázni is a hagyományos nevelés részeként tanultál?

Fantasztikusan gazdag gyermekkorom volt, amiből ma is ihletet merítek. Nálunk mindenki kézimunkázott, nem volt, aki ne tudott volna bánni a tűvel, vászonnal. Még a fiúk is. Volt otthon egy támlás padunk, amelynek a háttámlájában a kárpitot csipkeberakás díszítette: kiderült, hogy ezt az egyik nagybátyám készítette, tervezői vizsgamunkaként.  

A kifutókra tervezett kollekciók másfajta alkotói működést igényelnek, mint a tematikus-, jellem- és időkereteket egyaránt megszabó jelmezek vagy a személyre szabott, alkalmi tervezés. Mennyiben működsz másképpen jelmeztervezőként mint divattervező művészként?

Nagyon szeretek kijelölt témák és koncepció mentén dolgozni, mert a tematikus fogódzók megkönnyítik a munkámat. A színpadi karakterek megfelelő rendezői koncepció keretében a jelmezek által valóban életre kelnek. Olyan rendezőkkel szeretek együtt dolgozni, akik erős személyiséggel és világos koncepcióval rendelkeznek, így a tematikus irányokat kijelölik, amelyekhez aztán könnyedén tudok kapcsolódni. Például Szikora János rendezővel nagyon szeretek együtt dolgozni, akinek Johann Strauss Az árnyék nélküli asszony című operájának jelmezeit terveztem. Ebben is nagyon fontos számomra a csapatmunka: mindig hangsúlyozom, hogy a szalonban is, de a jelmeztervezésben is egy csapat dolgozik együtt, nem egyetlen ember sikere és érdeme a produkció.

Fashion Night divatbemutató, Balatonfüred – Fotó: Bézsenyi Zsolt / Zoób Kati

Sipos Zsuzsanna díszletberendező általad tervezett ruhában jelent meg a BAFTA-díjátadón. Ez csak egy friss példa arra, hogy a kifutókon látott alkotásaid mellett egyedi tervezésre is felkérnek, illetve sokan kitartó hívei a Katti Zoób márkának. Egyedi, személyre szabott ruhaterveknél, amikor nem egy színpadi jellem és nem egy elvont idea lebeg a szemeid előtt, mi a legfontosabb vezérfonal számodra?

Sosem szerettem kérkedni az általam tervezett modellek viselőivel, a kommunikációnkban sem hivatkozunk celebekre, hiszen a ruháim egyéniségekhez szólnak, nem hírességekhez. Egyébként

a szalonműfaj természeténél fogva szemérmes: ez az haute couture értékrendjének része.

Egyértelműen a ruha viselőjének egyénisége az, amit keresek valakiben, aki tervezésre kér fel. Nem szeretnék senkit a magam ízlésére formálni, hiszen a ruhának az egyéniséget kell erősítenie, nem azt megváltoztatnia.

Ugyanakkor éppen azért kérnek fel téged a tervezésre, mert a Zoób Kati-stílust szeretnék viszontlátni magukon.

Igen, ez furcsa kettősség, de az a tapasztalatom, hogy a ruha csakis az egyéniség által tud igazán érvényesülni. Mindig óvakodom attól, hogy bárkinek is megmondjam, mi áll jól neki. Olyan vendégeknek tudok és szeretek tervezni, akik elég jól ismerik önmagukat ahhoz, hogy tudják, milyen hatást tudnak elérni az öltözködéssel, mi áll jól nekik, és mi nem.

Büszke vagyok rá, hogy sok olyan vendégünk van, akikkel baráti kapcsolatot ápolunk, akik évek óta vásárolnak tőlünk. Van olyan férfi ismerősünk is, aki „trezornak” hívja a felesége gardróbját, mert az évek során annyi modell került bele tőlünk, hogy valóban önálló értéket képviselő gyűjteménnyé nőtte ki magát. A hölgy időnként behoz egy-egy darabot átvasalásra, vagy éppen csak megkérdezni, hogy ezt még felveheti-e. Akár a ’90-es évekből is előkerülnek így darabok – ilyenkor magam is szívesen nézem, mert nagyon jó érzés látni, hogy még mindig aktuális, nem múlta divatját. De olyan is akad, aki ötévente látogat haza Amerikából, és felkeres bennünket a legújabb darabokért.

Modellek a Katti Zoob 2022 tavasz/nyár kollekcióból – Fotó: Bézsenyi Zsolt / Zoób Kati

A hosszú évek alatt kitartóan képviselt minőségnek ugyanúgy nevelő értéke van, mint az újonnan indított, szintetizáló projekteknek. Mi az álláspontod a stílus taníthatóságával kapcsolatban?

Számomra ez kényes téma és nem is szeretek benne állást foglalni. Hangulatokat, lehetőségeket, ruhákba szőtt álmokat mutatok, de nem szeretném ráerőltetni magam senkire. Mindenkinek magának kell megtalálnia a saját stílusát.

Kézjegyed a tiszta vonalvezetés, az időtlen elegancia igénye és a kényelmi szempont együttes dominanciája. A három szempont közül a kényelem az egyik legérdekesebb, hiszen az haute couture divattervezésben ez nem általános szándék. Honnan ered ez a természetes igény, ami a művészetedet is meghatározza?

Szerintem alapvető, hogy a ruhának kényelmesnek kell lennie. Én magam sem viselem el a kényelmetlen ruhát, ahogy az alkalmi sminket is elmaszatolom. Egyik divattervező barátom mondta, hogy én csak két órán keresztül vagyok képes elegáns maradni hivatalos rendezvényeken. Valóban összegyűröm, de le is vetem, ha valamiben nem érzem jól magam. Ebből adódóan nyilván a saját modelljeimben is az egyik legfőbb szempont a hordhatóság, a test és mozgás természetes igényeinek figyelembevétele. Azt gondolom, többek között ezek teszik időtlenné és kortalanná a darabokat.

Zoób Kati unokáival a kifutón – Fotó: Bézsenyi Zsolt / Zoób Kati

Hogyan gondolsz az általad teremtett örökség folytatására? Szeretnéd, hogy valaki a családból vigye tovább a történetet?

Volt, hogy szerettem volna, de nem akartam ezzel terhelni a lányomat, aztán a fogadott gyerekeimtől reméltem a folytatást – ma már nem így gondolkodom. Nagy a család, öt unokánk van, akik egészen pici koruktól ebben nőnek fel: ott vannak a tervezéskor, a műhelyben, ahol a ruhák készülnek, de a kifutókon is. A lányok többször szerepeltek már divatbemutatókon – nagyon nagy élmény látni, hogy milyen örömmel mutatnak be egy-egy darabot. Bízom benne, hogy természetes részükké válik ez a kultúra.

Nyitókép: Zoób Kati