Normális emberek – a sorozat, ami bátorságra nevel

Ez fogott meg a Normális emberek címen futó sorozatban is. A mindössze tizenkét részből álló alkotás ugyanis egyszerűen, de mégis óriási szenvedéllyel tárta elém azt, hogy mit gondol az élet nagy dolgairól egy férfi és egy nő. Hogy az őket foglalkoztató gondolatokról és érzésekről, hogyan beszélnek őszintén egymásnak először idegenként, majd barátként, később pedig párként. Mindezt egy szegényebb sorsú, egyke, apaképpel nem rendelkező, művelt fiú, és egy gazdag, rideg anyaképpel és egy agresszív báttyal rendelkező, szintén nagyon okos, ám csendes lány egymásra találásán keresztül nézhetjük végig. 

Az alapot az elmúlt két év talán egyik legmeghatározóbb könyve, Sally Rooney Normális emberek című regénye ihlette, amely 2018-ban született. A fiatal brit írónő egyébként több mint három éve robbant be a köztudatba Baráti beszélgetések című könyvével, ami azóta is sikerlistás a világ sok-sok országában. (Már nálunk is kapható.) Sally 2017-ben elnyerte vele a Sunday Times legjobb fiatal írónak járó díját is, de a szerzőt jelölték a dublini nemzetközi irodalmi díjra is.

Végérvényesen a Normális emberekkel futott be egy évvel később, ezt a Time magazin az év legjobb regényének választotta 2018-ban. De ez lett az év könyve a Waterstones szerint is. A belőle készült sorozat sikere tavaly tehát már csak hab volt a tortán, Rooney-t ugyanis már nemcsak az irodalom legnagyobb reménységei, hanem legnagyobb alakjai közt tartják számon szerte a világban. 

A két középiskolás főszereplő, Connell és Marianne kifinomult, bensőséges, diszkrét és nagyon intim kapcsolata reményt kelthet azokban, akik kételkednek benne, hogy létezik igaz szerelem. Az egymás iránt érzett mély, tiszta és őszinte szeretetük és bizalmuk, biztosíthat minket is afelől, hogy mindenki számára eljön egyszer az a bizonyos igazi. Akivel nem biztos, hogy mindig ugyanabban a környezetben, és ugyanúgy tudunk majd azonosulni, ennek ellenére mégis képesek leszünk örökké szeretni őt, akármit is érez, gondol vagy tesz értünk vagy netán ellenünk.

A hétköznapokat megfűszerező szabad, higgadt beszélgetések csak még inkább nyíltságra és őszinteségre sarkallnak. A rövid, ütős párbeszédek rádöbbentik az embert arra, hogy mennyire fontos odafigyelni a másikra és meghallgatni az ő érzéseit is. Ám a testbeszéd, a hosszú ölelések, a lassú csókok, és a megszeppent érintések is fókuszt kapnak, pont úgy, mint a szex, amely az igaz szerelemnek is lételeme. 

Az irigységet itt a fel-felbukkanó agresszió jelzi, nemcsak családi körben, de baráti társaságokban, és a szerelemben is. 

Azt hiszem kijelenthetem, hogy a történet jó része olyan momentumokból áll, amely rávilágít arra, hogy az élet egyetlen területén sem kötelező egyformán érezni és gondolkodni senkivel csak azért, mert fontos a számunkra. Senki miatt nem muszáj áldozatot hozni, csak azért, hogy neki jobb legyen. Akadnak ugyanis olyan élethelyzetek, ahol fair önzőnek lenni, kiállni magunkért és azért, amit mi képviselünk.

A sorozat erőt nyújthat az olyan fiatalok számára is, akik nem tudnak dönteni a siker, az igaz szerelem és a családalapítás között. A veszteségek a végén pedig olyan kapukat nyitnak meg, amelyek kilincsét a főszereplők sohasem fogták volna meg, ha azok nem következnek be. Engem a Normális emberek erősített meg abban, hogy bátran élni az egyik legjobb dolog a világon.

Nyitókép:hbogo.com

Felhasznált irodalom: ITT és ITT.