Így lett belőlem, gátlásos egyedülállóból, boldog szingli

Az elmúlt években szerzett tapasztalataim alapján ma már kijelenthetem, hogy ha az ember túl sokáig van egyedül, nemcsak magányossá, de rideggé is válik. Megközelíthetetlen, érdektelen, feszült és gátlásos lesz. Én legalábbis az lettem. Kemény, érzéketlen és zárkózott.

Négykerekű adománygyűjtés: egy alföldi szerelemprojekt története

Muráti Kamillo, Botyánszki Bence és Tokaji Sándor – három srác, akik a tavalyi évben úgy határoztak, megmérettetik magukat a 2022-es Budapest–Bamako Rallyn. Mindezek előtt azonban újragondolták az immár 10 éve óriási sikernek örvendő autóversenyt, és előbb Csongrád-Csanád megyét, majd az ország nagyobb területeit kezdték meghódítani, így útjára indítva 2020 márciusában a Dél-alföldi Rallyt.

Randizgatás a korona idején? Nem lehetetlen

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy nemcsak nekem, hanem a sok-sok velem egy cipőben járó szingli társamnak is fejtörést okozott az ismerkedés az elmúlt egy évben. Persze, nem mintha ez lett volna az első és legfontosabb dolog az életemben, miután a nyár elején véget ért egy hároméves szerelmi huzavona, amelyben én maradtam alul, de azért a vérző sebek gyógyulása után jólesett volna mondjuk flörtölni egy kicsit, csak sajnos nem volt hol.

„Hiszem, hogy Isten nem azért teremtett, hogy anya legyen belőlem”

Az elmúlt öt évben gyakorlatilag mindenki, aki csak ismer, bizalmat szavazott a gyermekvállalást illetően. Nemcsak a szüleim, a rokonaim, a barátnőim és a fiú barátaim, de még az udvarlóim is mind, egytől-egyig azt gondolták, hogy remek anya lennék. Csakhogy én nem szeretnék anya lenni.

Odanézzenek! Lehet, hogy végre megtanulunk reggelizni?

Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj úgy, mint egy polgár, és vacsorázz úgy, mint egy koldus – bizonyára mindenki ismeri a mondást, ami alapjaiban véve nagy igazságot tartalmaz, hiszen a nap első étkezése kiemelkedő fontossággal bír, úgy a kicsik, mint a nagyok életében.

Normális emberek – a sorozat, ami bátorságra nevel

Nem vagyok sorozatfüggő… sőt, azt hiszem, hogy egy kezemen meg tudom számolni azt, hogy mennyit néztem eddig végig. Azok közül viszont, amit az elejétől a végéig megnéztem, mind nagyon ismert és közkedvelt volt. Amolyan kötelező látnivalók. Röviden és tömören meséltek, részenként maximum negyven percbe sűrítve – engem pedig mindig ez fogott meg.