Nem harap a novella! – Öt izgalmas, kortárs novelláskötetet ajánlunk

Kult

Nem harap a novella! – Öt izgalmas, kortárs novelláskötetet ajánlunk

Gabriel Garcia Márquez mondta, hogy novellát írni nehezebb, mint regényt. A jó novella ugyanis tömörségénél fogva olyan, mint az esszencia, a történet tetemes része kimondatlan marad, és az olvasóban teljesedik ki. Ennek az egyik legismertebb példája Hemingway hat szóból álló novellája: „Kisbaba cipő eladó. Soha nem hordták.”

Egy néhány évvel korábbi olvasói szokásokat vizsgáló tanulmánykötet szerint a könyvolvasók mindössze 25 százalékát érdeklik a kortárs novellák, míg a klasszikus regények harmincnyolc, a hobbikönyvek pedig ötven százalék érdeklődését megmozgatják. 

Novellát olvasni egyfelől nagyobb munkát igényel, másfelől azonban – és ezt az irodalomterápiás önismereti csoportjaimban is látom – „kifizetődő”. Ott ugyanis a viszonylag gyorsan elolvasható történetek inkább alkalmasak egy-egy élethelyzet, fordulópont feldolgozására, mint egy regény. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy egy regény nem tarthat számunkra tükröt, de egy novella rövidebb idő alatt is tud annyit adni, mint egy regény.

Persze, nincs annál jobb, mint hosszan belemerülni egy másik világba. (Erről az izgalmas kalandról többet is mesélek itt.) Mást ad tehát a novella, és mást a regény. Az instant kávék korában azonban azt gondolom, hogy nem árt egy kis hírverés a mostoha sorsú, kortárs novelláknak. 

Szabó T. Anna: Szabadulógyakorlat

Szabó T. Anna harmadik novelláskötete provokatív kérdéseket feszegetve keresi a választ: lehet-e egyáltalán szabadon élni. A vágyaink, félelmeink, megfeleléseink uralnak-e minket, vagy képesek vagyunk valahogy kiállni magunkért. A szerző – akit talán még mindig inkább költőként ismerünk jobban – lírai személetmódja tagadhatatlanul ott van ezekben a történetekben, és talán épp ettől lesznek olyan tömények, szívbemarkolóak. A kötet középpontjában kemény és nehéz női sorosok állnak. Kedvencem az Élj a kopár hegyen című novella, amelyben a zene, miként a kötetben más helyen is, a szabadság metaforája. A csoda azonban ebben a novellában is elmarad, az egykor tehetséges hegedűművészt végül negyvenkét évesen elviszi az alkohol. A szembesülés és megértés által azonban mégis katartikus élményben lehet részünk. 

Rumena Buzsarovszka: A férjem

A fiatal macedón szerző az amerikai irodalom egyetemi docense, számos irodalmi folyóirat szerkesztője, valamint női storytelling estek szervezője. Első magyarul megjelent novelláskötetén erősen érződik az amerikai irodalom hatása, valamint a storytelling előadásokra jellemző lendületes történetmesélés és őszinteség. Izgalmas női sorsokat mutat be a társadalom minden területéről, hol iróniával, hol fájó komolysággal rajzolja meg vonásaikat. A nyitónovellát azoknak ajánlom, akik már éltek együtt nárcisztikus emberrel. Sírva nevetős írás, amely bemutatja, hogy mégis milyen nehéz kilépni egy ilyen megnyomorító kapcsolatból. 

Ludmilla Ulickaja: A lélek testéről 

Az ember életének legfontosabb eseményeinél többnyire egyedül van. Egyedül születik és egyedül hal meg – mondja Popper Péter (is). Ulickaja tavaly megjelent kötetének központi témája a magány, az elmúlás és a halál. Klasszikus narrációjú írások ezek, a narrátor ha nem is mindentudó, mégis könnyen befogadható hangon mutat be nekünk egy-egy fordulóponthoz érkező sorsot. Noha a halál áll a történetek középpontjában, azt mégis egy másfajta megvilágításba helyezi, így reményt és vigaszt nyújthat az olvasó számára. Ez talán a legszebben a Kafkát idéző Aqua allegoria írásban mutatkozik meg, amelynek legfőbb üzenete, hogy a halál bekövetkezése nem feltétlenül egyenlő a megszűnéssel. Lehet, hogy valami teljesen új létforma kezdete. 

Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve

Bár a Bejárónők kézikönyve óta megjelent egy újabb novelláskötete is, számomra ez a könyv nagyobb élményt jelentett. Az amerikai szerző műveiben mindvégig ott van az őt magát is gúzsba kötő alkoholbetegségből fakadó függés, gyengeség és bizonytalanság. Írásain mégis átsüt a humor, a derű és a végtelen életszeretet. Neki köszönhetem életem egyik  legmegrázóbb olvasmányélményét, a Mijito című novellát, amely egy Kaliforniába érkező mexikói bevándorló anyáról szól. Berlin empátiájától egyszerűen felragyog ez a végtelenül sötét és szomorú novella. 

Mécs Anna: Kapcsolati hiba

Mécs Anna első novelláskötetével elnyerte a legjobb első prózakötet szerzőjének járó Margó-díjat. Második könyve hasonlóan ütős sorsokat mutat be, bár hangvétele már finomabb, árnyaltabb. Művében azt az aktuális kérdést vizsgálja, miként befolyásolják a technológia és a különféle eszközök mindennapi életünket, kapcsolatainkat. A fővárosi közegben játszódó novellák a középosztálybeliek egy normális életre való törekvéseit örökítik meg, miközben körülöttük a feltételek már egyre kevésbé adottak mindehhez. Black mirror egy tagadhatatlanul magyar közegben. 

Ajánljuk még: 

A LEGIGAZABB HIHETETLEN TÖRTÉNETEK: 5 KIHAGYHATATLAN FILMFELDOLGOZÁS
„AMIKOR MINŐSÉGILEG MEGEMELNEK A SZAKMÁBAN, EMBERILEG IS MEGPRÓBÁLSZ FELNŐNI HOZZÁ” – INTERJÚ
„AKI BELÉP, AZT FOGVA KELL, HOGY TARTSA EGY KÉP, EGY TÁRGY” – INTERJÚ KOÓS ÁGNESSEL

Anime: biztos, hogy ismerjük? – Egy megrajzolt világ csodái
Vajon mások is néznek animét Magyarországon? Más nők, anyukák is belesírnak a párnájukba, nehogy a kicsik felébredjenek a másik szobában? Ők is elolvadnak, ahogy a képernyőn kibontakozik szemeik előtt egy kedves és ártatlan szerelem? Egy animerajongó írása.

 
X
Már követem az oldalt