Az emlékversek a 18. század végén jelentek meg először, és virágkorukat a romantika idején, a 19. század első felében élték. Kezdetben a költők az életről alkotott bölcseleteiket és érzéseiket foglalták írásba, amelyek később folklorizálódtak, azaz a köznép körében is ismertté váltak. Ezek a gondolatok sokszor nem voltak konkrét személyhez köthetők, de az ifjúság, különösen a lányok körében rendkívüli népszerűségnek örvendtek. A versikék kezdtben szájhagyomány útján terjedtek, majd később emlékverses füzetekben öltöttek formát. A hazai emlékversek egyik előfutára Vörösmarty Mihály volt, akitől olyan sorok maradtak fent, mint:
"Szunnyadj szerelmem, még nincs hajnalod."
"A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek."
Emlékszem, az első emlékkönyvemet 1989-ben kaptam, hat éves voltam. Egy rózsaszín Mickey egér volt az elején és zárható kislakat az oldalán. A kislakat menő dolognak számított akkoriban. Meg persze maga a könyv is, hiszen kisiskolásként csakis hétpecsétes titkokat írhat bele az ember. Az idők során további két emlékkönyvvel gazdagodott a gyűjteményem. Akárhányszor egy újat kaptam (általában születésnapomra), mindig alig vártam, hogy odaadjam az osztálytársnőimnek, hogy írjanak bele valami személyeset. Na meg (persze irulva-pirulva), néha fiúknak is kölcsönadtam, azt remélve, hogy valami szerelmes üzenettel kapom vissza. Milyen érdekes visszagondolni, hogy emlékkönyveik csak a tinédzser lányoknak voltak, míg a fiúk az udvarlás eszközeként sejtelmes üzeneteket hagytak benne. Mint például ezt, amit Zoli nekem írt, és amit elolvasva madarat lehetett fogatni velem:
A rózsa csak egyszer nyílik, és elhervad azután. Szeretni csak egyet lehet, tiszta szívből, igazán.
De legalább ugyanennyire örültem az osztálytársnőimtől kapott, indigóval másolt, majd filctollal körberajzolt Walt Disney figuráknak is. Csakúgy, mint azoknak a kreatív üzeneteknek, ahol a sorkezdő betűk egy-egy jókívánságot adnak ki:
Láttam egy angyalkát
Égből hogy leszállt.
Gyorsan suhant hozzád
Bíbor sudár szárnyán.
Odébb ment
Leszállt
De hogy mit üzent
Olvasd el a kezdőbetűket
Gondolom megérted.
A felnőttek általában komolyabb bölcseleteket fogalmaztak meg, ahogy tette ezt Ilike néni, az osztályfőnököm is. Ő Váczi Mihály soraival és egy lepréselt árvácskával kívánt jót nekem a jövőre nézve: Nem elég a jóra vágyni, a jót akarni kell. És nem elég akarni: de tenni, tenni kell.
A koronanapló és önkéntes szobafogság huszadik napján elővettem a fiókból újra az emlékkönyveimet. Gyermeki mosollyal az arcomon olvastam végig az egykori osztálytársak jókívánságait, és idéztem fel magamban a közös emlékeket. Vajon mi történt velük? Ott laknak még, a színes, körbesatírozott szívekbe beírt lakcímen? És az emlékkönyvek végén a vicclapra írt poémák vajon teljesültek-e? Tényleg, aki a vonalra írja a nevét, az megkérte az illető kezét?
Bár még az írószerboltokban lehet kapni, mára az emlékkönyvek kimentek a divatból, és helyüket a digitális emlékek vették át. Jó érzés, hogy a múlt egy darabját a kezemben tartva az emlékkönyvek segítettek visszarepülni a gondtalan gyermekévekbe. És jó tudni, hogy bármi történik is, ezek az emlékek örökre velem maradnak.
További cikkek a témában:
A MUSTÁRSÁRGA HOKEDLI – TÁRGYAKBA ZÁRT EMLÉKEIM
AMI AZ UTCÁRÓL NEM LÁTSZIK - EGY HÁZ EMLÉKEI
HOVÁ TŰNNEK A GYERMEKKORI BARÁTOK?
Iskolatáska, festett köröm, világűr – Mi szép egy gyerek szerint? És szerinted?
Hullámzik. Érdek nélkül tetszik. Az, aki szép, az reggel is szép. Hosszú hajú, magas. Rövid hajú és alacsony. Virágzik. Vasból van. Illatos és kedves. 210 lóerős. Mi, felnőttek mindig olyan jól tudjuk mi fán terem a szépség. Aztán üldözzük is egy életen át, hogy rátaláljunk és birtokoljuk. Olykor elengedjük, ha itt az ideje. De mit jelent egy ártatlanabb, vagy csiszolatlanabb korosztálynak ez a szó? 11 és 18 éves diákokat kérdeztünk, és ők őszintén válaszoltak:
