Keltikék nyomában a törökbálinti Anna-hegyen

Kult

Keltikék nyomában a törökbálinti Anna-hegyen

Ezúttal egy olyan eldugott, kedves helyet szeretnék megmutatni, amely egészen közel van Budapesthez. Körülölelik az autópályák – épp ezért a madárdalba olykor autóburrogás vegyül. Lassan hozzá kell szoknunk, hogy – ha nem húzunk hétmérföldes csizmát vagy bakancsot –, akkor bizony lépten-nyomon a civilizáció és az urbanizáció nyomaiba akad bele a túrabotunk. Ám ha a keltikék nyomába eredünk, akkor bizony fel kell húzni a nyúlcipőt!

Egyre több visszajelzést kapok ismerősöktől és ismeretlenektől, hogy szívesen olvassák kirándulás- és túrajavaslataimat. Elmentik későbbre, és alkalomadtán felkeresik, bejárják ezeket a helyeket. Simogatják a lelkemet ezek az apró örömök: lám, nem hiába osztom meg a számomra kedves élményeket kedves olvasóimmal. Épp ezért a jövőben is azon leszek, hogy minél több szép, érdekes vagy izgalmas tájra kalauzoljam el az érdeklődőket. Ezek az apró kis gyöngyszemek kiszínezik a hétköznapok egyformaságát.

A Törökbálint felett őrködő Anna-hegy nevét az Anna-hegyi pihenőből ismerheti az, aki rendszeresen autózik az M0-s autóúton. Onnan ritkán van lehetőségünk felkukkantani a hegyoldalba, a kilátót sem tudjuk szemünkkel becserkészni. Ha kifakad a lomb, akkor pedig úgy elrejti előlünk, hogy talán még a csúcsát sem látjuk meg sehonnan.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Nem is innen, az autóút felől, hanem Törökbálint Ófaluból indulhatunk útnak. Itt van parkolási lehetőség, de megáll itt több autóbusz is, akár Budapestről is könnyedén idebuszozhatunk. Sőt, a közelben fut a Budapest-Balaton kerékpárút is, tehát a két keréken érkezőknek sem lehet akadály!

Ha rápillantunk a turistatérképre, meg is lepődünk, milyen sok jelzett út hálózza be a viszonylag kicsi parkerdőt. Éppen ezért remek kirándulás kisebb vagy nagyobb gyerekekkel is. Ha szombatra időzítjük a kirándulást, máris a piacon találjuk magunkat. Könnyű rájönni, hol van, hiszen abból az irányból hatalmas, megrakott kosarakkal és szatyrokkal igyekeznek a járókelők. Ha már a piacra bekukkantunk, onnan csak egy ugrás a Kálvária domb. A környékből kimagasló dombon 14, domborművekkel díszített stáció áll, a tetejéről pedig különösen érdekes szögből pásztázhatjuk körbe a vidéket.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A Munkácsy utcába visszatérve könnyen megtaláljuk a fákra festett turistajelzéseket. Azokat követve egy hangulatos zsákutcába érünk, ahol a XIV. századi alapokon nyugvó plébániatemplom támaszkodik a hegyoldalnak. Innen már egyenes az út az erdőbe, jó, ha felkészülünk a lépcsőzésre is. Most már keltikék szegélyezik az utat, és amerre ellátunk, végestelen-végig keltikék kelletik magukat.

A hóvirágok után a keltike az, amiért szívesen útra kelek minden évben, mert ők is nagyon különleges helyet töltenek be a virágok között. A bükkösökben, gyertyánosokban, tölgyesekben március végétől kérészéletű virágszőnyegben gyönyörködhetünk, így igyekezni kell, ha részesei akarunk lenni a látványnak. A keltikék virágzását a fényért való versenyfutás határozza meg. Nem ők az egyetlenek, amelyek ebben a lombfakadás előtti sietségben részt vesznek. A hóvirág, a salátaboglárka, egyes szellőrózsák, a csillagvirág hasonlóan sajátos módon alkalmazkodnak élőhelyükhöz. Földalatti raktáraikban, a hagymában, a gumóban vagy a gyöktörzsben egész éven át gyűjtik a tápanyagokat. Ezzel felvértezve várják az első napsugarakat, hogy akkor aztán rohamléptekben igyekezzenek a fény felé.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho

Szinte látható, ahogyan növekednek, virágba borulnak, és ha nem vagyunk résen, vagy halogatjuk a keltike-nézést, akkor bizony pillanatok alatt lemaradunk róla. Hiszen mire a felettük védőn összeboruló lombkora kihajt, összezáródik, addigra nem csak a magot kell megérlelniük, hanem egyben gondoskodni a jövő évi virágzásról. Nyár elején már se híre, se hamva nincs a keltikéknek, a föld alatt várják újra a tavaszt.

Tehát ha időben indulunk útnak, elképesztő szép kép tárul elénk. Ráadásul madárcsicsergésben igyekezhetünk fel az Anna-hegy felé. Az útelágazásnál választhatunk: végigmehetünk az apróbbak számára izgalmas tanösvényen, amelyen egy madármegfigyelő házikót is útba ejthetünk. Közben színes táblákon megismerhetjük az erdő élővilágát. Bár az autóút moraját szinte egyetlen percre sem tudjuk magunk mögött hagyni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Nagyobbakkal az erdei tornapálya vonalát követhetjük, jó móka és kellemes testmozgás, ha el is végezzük a javasolt gyakorlatokat! Sokan kocogni járnak az erdőbe, találkozhatunk négylábú kedvencekkel sétálókkal is. Biztosan nem leszünk egyedül, mert a környékbeliek körében népszerű kirándulóhely ez a szép parkerdő.

A piros jelzést követve érjük egy a csúcsot, de mivel a gerincen haladunk végig, nem fogunk észlelni semmit a 266 méteres magasságból. Viszont itt áll a kilátó, ami másfél éve újra látogatható. Érdemes felmászni rá, mert odafentről tényleg térkép a táj! Aki ismerős errefelé, annak is izgalmas ebből a szokatlan perspektívából tekinteni Budaörs, a Budai hegység felé, vagy az M0-s vonalát követni. Felsejlik a Duna csillogó szalagja, Százhalombatta jellegzetes kéményei. Jó időben végigsiklik a tekintet az Alföld felé, a tengersík vidéken, vagy észak felé a Zsámbéki-medence, a Vértes és a Gerecse kontúrján. Aki pedig először jár errefelé, annak lenyűgöző az ember alkotta agglomerációs városkép, a raktárvárosokkal, ipari parkokkal, bevásárlóközpontokkal és lakóparkokkal tarkítva. Lehet rá mondani, hogy nem szép, mert szívesebben néznénk erdőt és rétet, de mi alkottuk ilyenné a környezetünket.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A kilátó alatt megpihenhetünk, és innen is többfelé indulhatunk útnak. Ha lefelé vesszük az irányt, kellemes sétával vissza is térhetünk Törökbálint házai közé. Érdemes beugrani egy jó kávéra vagy sütire a Három nyulakhoz címzett kávézóba, ahol tengernyi jó könyv is várja a vendégeket. Útba ejthetünk lángossütőt, bisztrót is, ha éhünket oltanánk.

Akinek pedig még kevés a kilométer a lábában, és a kilátóban odafent kedvet kapott, azt az autópálya túloldalán több kisebb, ám annál izgalmasabb tanösvény várja Budaörsön. A település fölé téveszthetetlenül magasodó Törökugrató megmászása méltó lezárása lehet a törökbálinti túranapnak. Ha pedig lekéstünk volna a keltikék virágszőnyegéről, akkor a zöldellő árnyas erdő miatt érdemes megmászni a törökbálinti csekélyke meredélyt.

Képgalériánk a helyszínről:

Ajánljuk még:

Art Deco és Jazz: egy zuglói villa titkai

Istvánmező villanegyedében rendszeresen sétálok, egyik ház szebb, mint a másik, gyakorlatilag minden ház egy kész regény. 1899-ben épült az első, lovagvárszerű műteremház, utána meg sorra épültek be az utcák: a virágos magyar, a szigorúbb bécsi, de még a hullámos finn szecesszió is nyomot hagyott – hála az igényes, korabeli pesti polgárságnak és a nekik dolgozó, briliáns építészeknek.

 

Már követem az oldalt

X